Lombiknapló, 4. rész, 1. fejezet

2018. május 3. csütörtök

Fojtott hangzon ordítva zokogtam az iroda női mosdójában. Kezeim ökölbe szorultak, és a tenyerem élével olyan erővel vertem a csempézett falra, amilyennel csak bírtam. Decembert mondott. December!! Az 8 kib...tt hosszú hónap! Ez nem lehet igaz! 8 hónapig ne történjen semmi, és én 7 átkozott hónapzárást végigdolgozzak, „jó katona” módjára?? Nem, ez nem lehet igaz....úristen, ez nem lehet igaz... neeeem! Addig mindenki megterhesedik és megszül a környezetemben, az is, aki nem akar, csak én nem! Mindenki, csak én nem...  Ilyen niiiiiiincs!! Istenem, ez nem lehet igaaaaz.....

Néhány hónappal korábban...

2017 novemberében visszamentem a Kaáli Intézetbe a dokimhoz második konzultációra: odaadtam neki mindkettőnk negatív HIV + hepa vérvétel eredményeit, valamint az élettársi közjegyzői okiratot, végül pedig közöltem, hogy fizetős beavatkozást szeretnénk, a kiválasztott hónap pedig a február lenne, ha ő is egyetért. Összeállította a stimulációs tervet, és megkaptam a receptet a szurihoz. Megmutatta, hogyan kell majd használni, elmagyarázta, hogy a februári vérzésem első napján telefonáljak egy héttel későbbi ultrahang időpontért, majd utamra engedett. A stimuláció kb. kéthetes időszaka alatt legalább két ultrahang vizsgálat lesz, melyek segítségével nyomon követjük a petesejtek fejlődését, érését, növekedését.

Néhány nappal később pedig a SOTE-s professzor dokim rendelésére is elmentem, hogy megbeszéljük az IVIG részleteit: az engedélyeztetés egy kétlépcsős folyamat. Először az OGYÉI-nek (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet) kell jóváhagynia, majd az OEP-nek (oppardon, mostmár Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK) hívják ...). Ígéretet tett arra, hogy ő majd mindent útjára indít és elintéz – hurrá!

Lelkemben kis örömtüzekkel készültem hát az évvégi ünnepekre, haladunk, hipp-hopp február lesz és kezdhetünk, de jó! Annyira optimista voltam, annyira közel éreztem magamhoz a sikert, mint addig még soha. Január közepén aztán kezdett némi rossz érzésem lenni, mivel a professzor úr nem jelentkezett. 15-e körül felhívtam telefonon, és lám, milyen jól tettem: óó, hát ő még semmit nem intézett, és hát a február így túl korainak tűnik, mivel mindkét szervnek 30 napos határideje van az elbírálásra – inkább tegyük át márciusra, ha lehet. Talán mondanom sem kell, mennyire nem örültem ennek – csúszunk egy hónapot, sőt, ha valamelyik szerv ... hmmm... „rosszul bánik velem”, akkor még akár kettőt is. Mindenesetre az OGYÉI engedély nyomtatványát még aznap kitöltötte, megkaptam tőle a HABAB bizottsági ülés jegyzőkönyvét is, melynek során az esetemet megtárgyalták – másnap már postára is adtam a kérelmet (természetesen ajánlva és tértivevényesen, nehogy ezen múljon). És láss csodát: az OGYÉI egy hét alatt megadta az engedélyt! El sem hittem!

Azonnal hívtam a professzor urat: indulhat a második lépcső, a NEAK. Kitöltöttük, aláírta a nyomtatványt, csatoltam néhány további dokumentumot, és azt is postára adtam. Kb. kéthetes várakozás után, február első napjaiban elkezdtem telefonálgatni: kiderítettem a NEAK-ügyintéző nevét és elérhetőségét, aki megkapta a kérelmemet elbírálásra. A továbbiakban közvetlenül vele intéztem mindent. Hiánypótlásra felszólító határozatot kaptam ugyan tőle (hiányzott például a Semmelweis Egyetem részéről egy „befogadó nyilatkozat” arról, hogy az intézmény vállalja az infúzió beadását), de alapvetően, a részére rendelkezésre álló mozgástéren belül „rendes” volt – igaz, ehhez az is kellett, hogy elmagyarázzam neki, hogy lombikozni fogunk és sürget az idő. Az utolsó napokban naponta beszéltünk telefonon, nem gondoltam volna, hogy ez az egész logisztikailag ennyire bonyolult lesz... Végül aztán megkaptam a jóváhagyó határozatot: 3 adag infúziót hagytak jóvá, kb 650.000 Ft értékben. Tudtam, hogy „aranyárban van”, de azért megdöbbentő volt ezt leírva látni... Az első, „nulladik” adag infúziót a beültetés előtt 7-10 nappal kell megkapnom.

Injekciót adni magamnak

Egy hónap csúszással ugyan, de elkezdhettük hát végre a programot, március elsején ugyanis megjött a vérzésem. Aznap kellett felhívnom a Kaáli Intézetet: 8. napi ultrahang időpontot kértem, valamint óvatosan megkérdeztem, másnap reggel bemehetnék-e, hogy a szuri beadását megmutassák és megtanítsák, mert ilyet még sosem csináltam. Persze, természetesen, menjek bátran. Nos, az elsőt még nem voltam képes beadni magamnak... idétlen vihogásba fulladt a kísérlet, és hogy ne raboljuk egymás idejét, végül megkértem az asszisztenst, hogy szúrja be ő. Eldöntöttem, hogy nincs mese:  másnap már be fogom adni magamnak. Előretöltött injekciós toll, hasonló ahhoz, amilyet az inzulinfüggő cukorbetegek is használnak, meg is mutatták – mennie kell!! A „kísérlet” vége az lett, hogy negyedórát járkáltam a lakásban, kezemben a tollal, mire végül összeszedtem magam, és megszúrtam magam. Sikerült!

Másnap is hasonló koreográfia: toll előkészít, hasfal fertőtlenít, Monique pedig percekig járkál a lakásban kezében a tollal és próbálja rávenni magát a szúrásra... sikerült! Napról napra jobb lettem, a harmadik-negyedik naptól az előretöltött injekciós tollakkal semmi problémám nem volt. A stimuláció időszaka alatt tulajdonképpen csak egyetlen gondom adódott: alig néhány napnyi adagtól Niagara módjára felerősödött a vérzésem, pedig ugye arra számítana az ember, hogy hamarosan elmúlik. Egyik nap a Műjégpályáról (szeretek korcsolyázni) haza is mentem idő előtt, mert óránként kellett tampont cserélnem, és ez rettenetesen megriasztott. Végül bevettem egy szem gyógyszert (volt még otthon egy évvel korábbról), és az segített, a vérzés úgy a 8-9.napra teljesen elmúlt.

Az első ultrahang után a doki megemeltette a szuri adagját, illetve kaptam további két injekciót is: az egyik meggátolja az idő előtti tüszőrepedést, a másik pedig maga a tüszőrepesztő, melyet pontosan 36 órával a leszívás előtt kell beadni – ez esetemben hajnali 3 órára esett.

Beszólás az orvosi ügyeleten

Komolyabb problémám csak az idő előtti tüszőrepedést gátló injekcióval volt. Ez nem előretöltött toll, hanem fecskendő – és pontosan ez  okozta a gondot. Valamiért nem sikerült tudatilag beemelnem azt, hogy nekem fecskendőt kell magamba szúrnom... nem szépítem a dolgot, nem ment, na. Megoldásként az adódott, hogy bementem a felnőtt háziorvosi ügyeletre (a kerületünkben 0-24-ben van egy ilyen) majdnem minden nap. Az első nap egy nagyon kedves orvosnőt fogtam ki, mosolygósan és kedvesen beadta nekem. Másnap vasárnap reggel volt, 2 marcona férfi az ügyeleten...áá, már meg se kottyan, hogy idegen férfiak előtt kell a hasamat mutogatnom.  „Természetesen” a beszólás nem maradhatott el.

„Igen, lombik? Biztosan hallotta már a mondást, hölgyem, hogy egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen.. nem is értem, miért kínozzák és teszik tönkre magukat a nők ezzel. Hát kell ez magának, hölgyem??”

Csak annyit kérdeztem: magának van gyereke? Igen, van egy felnőtt fiam. Nos, akkor nincs több kérdésem.  (Egyes, leülhetsz – tettem hozzá magamban gondolatban.)

Másnap természetesen rávettem magam, még ha jó sok időbe is telt, hogy beadjam magamnak, nem voltam képes visszamenni oda.

Logisztikai kihívások: a négynapos nemzeti ünnep – van, aki dolgozik, van, aki nem ...

Gyors egyeztetés telefonon az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központtal a PGD ügyében: megvan a leszívás dátuma: március 14. „Ajjaj, az nem igazán jó, mert mi nem dolgozunk a négynapos ünnep alatt... Nem baj, Monique, akkor fagyasztás lesz, ma már olyan jó fagyasztásos technológiák vannak.” Afrancba. Erre nem gondoltam. Annyira evidens volt, hogy ha a Kaáli-ban dolgoznak, akkor ott is! Beültetés tehát csak a következő ciklusban, áprilisban lehet. Telefon a professzornak is az IVIG  ügyében: beültetés mégsem lesz most, csak áprilisban, szólok majd, melyik napon pontosan, ráér addigra ágyat intézni nekem a klinikán az infúzióhoz.

Leszívás – 11!

Elérkezett a leszívás napja, étlen-szomjan kellett 13.30-kor kellett jelentkeznünk az intézetben. Csak egy korty vizet ittam kora hajnalban, annyit, amivel a pajzsmirigy hormonpótlást bevettem. Izgatottak voltunk, tele reményekkel. A leszívás altatásos kisműtét, a Kaáli Intézet protokollja szerint egy órát fektetnek utána, és kekszet valamint teát adnak, továbbá ezen várakozási idő alatt ad „mintát” a férfi. Vittem a kis gluténmentes kekszemet, hogy a diétát tartani tudjam (tudtam, hogy farkaséhes leszek). És akkor a lényeg: 11 darab petesejtet sikerült leszívni, és P. eredményei is jók lettek, van ok a reménykedésre! Újabb hatalmas lépés a siker felé.  Fizikailag jól voltam, nem viselt meg egyáltalán, nem fájt a hasam. A biológusokat másnap délelőtt kellett felhívnunk.

Azért, hogy mindketten hallhassuk, kihangosítva telefonáltam másnap: 5-en termékenyültek meg a 11-ből. Hááát, nem túl jó arány, de talán azért annyira nem is rossz. Két nap múlva, háromnapos korban biopszia, és az ünnep után az Istenhegyi Klinikán elvégzik a genetikai vizsgálatot. Ötnaposan pedig megy mindenki a hűtőbe aludni.

Folyt köv.

Monique

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?