Ahogy húztam ki a porszívó zsinórját, az jutott eszembe, lehetne írni a háztartási gépeink cudar állapotáról, hogy milyen hamar tönkremennek, és használhatóságuk mennyivel hosszabbítható meg egy ügyes férj segítségével, továbbá ha az ember talál olyan régi vágású, igazi szakit, aki még javít, nem rögtön kidob(at).
A mosógépünket 1999-ben vettük, mikor közös háztartást nyitottunk. Nem volt új, de nem is használt. Bemutatódarab volt egy külföldi hipermarketben. Csillogott, villogott, bár garancia nem volt rá, de sok mindent tudott, és az aljába épített betongyűrűnek köszönhetően centrifugáláskor 1 mm-t nem mozdult! Ez nagy szó volt ám Anyu Hajdúja után, ami a fürdő másik végében állt meg, mire végzett. Igaz, az elment 32 évet! Az én gépem is működik még, de én mindenórásnak hívom. Kétszer kellett 5000 forintot költeni javításra mindössze. Az ajtónyitója letörött, de a férjem megjavította egy drót és egy madzag segítségével. Ilyen dolgokban marha kreatív! Mosógépünk így elmúlt 13 éves.
A mosógép után jöjjön a hűtő. Költözés előtt, amikor minden megtakarított pénzünket az új ház renoválására költöttük, észrevettük, hogy meleg a hűtőben az étel. Kint is majd’ 40 fok volt, nem pakolhattam ki ideiglenesen sem az erkélyre, azonnal szerelőt kellett hívni. Gondoltam, van egy, akit ismerek, ügyfelem volt a régi munkahelyemen, talán olcsóbban megússzuk… jött is egy órán belül, belépett az ajtón, ránézett a “betegre”, azért még bele is nézett, (talán érdekelte, mi az ebéd ma?) és közölte velem a diagnózist: nincs meg benne a gáz, ki kell cserélni. Ajánlott egy boltot, ahol csomagolássérült termékeket lehet kapni olcsóbban. És nem kért egy fillért sem. Kedvesnek tartottam.
Na, jött fel a Zuram a pincéből, kérdi, hol a szerelő?
- Hát – mondom, – elment már, ezt és ezt mondta.
- És mennyi gázt mért? – kérdi Apa.
- Már hol? – kérdem én.
- Hát a hűtőben!
- "Gáz" van, mert ki kell cserélni, de nem mérte – pedig ránézésre nem lehet ezt a hibát megállapítani, mérni kell.
Hívtunk egy másik szerelőt, akit nem ismerünk, telefonkönyvből kerestük. Jött is egy óra múlva. Idősebb ember, amolyan Mekk mester fazon, igazi Szaki! Bemászott a hűtőbe, mért, izzadt, feltűrte ingujját, olajos lett, és a hőfokérzékelőt cserélte ki, mert az ment tönkre. Fizettünk 6000 forintot, borravalóval együtt, és a hűtőnk azóta is működik, már 2 éve. Másnap megtudtam, hogy a “kedves ismerős” szerelő társtulajdonos a műszaki boltban, ahová nyájasan küldött minket. Én akkor őt valahová máshová küldtem… persze nem személyesen. Hűtőnk is 14 éves lesz a nyáron, ha megéri.
Porszívóból a harmadikat használom. Kettőnek leégett a motorja. Én veszettül porszívózós fajta vagyok. Felsöprés helyett inkább felszívom. Ritka az a nap, mikor nem veszem elő. Ja, és csecsemőként néha a lányomat is azzal altattam. Imádta a búgó, monoton hangját. Szóval a jelenkori Harmadiknak a csévélője vagy mi a fenéje romlott el, de a Zapa megcsinálta.
Kézi habverőből (és botmixer is egyben) szintén a harmadikat fogyasztom. Egynek eltörött a kése és megszakadt a menete, pedig Isten az Atyám, nem feszegettem és nem murvát aprítottam vele. Nagyon hamar elpattannak ezek a merev műanyagok. A másiknak leégettem a motorját, amikor a hisztaminszegény diétán lévő (egyetlen) kölykömnek kókusztejet csináltam. Azt én szúrtam el. De a kókusztej sikerült! Csak kicsit drága lett! Szóval ez a legújabb még garanciás.
A vasalóm kibírt 10 évet, pedig sok inget vasalok.(pfújjjj...) Így ebben márkahű maradtam.
Vettünk 2005-ben egy kamerát, hogy ó, majd a Vazulkánkat mennyit videózzuk, legyen min röhögnie felnőtt fejjel. A mi gyerekkorunkba nem volt ilyen, bár néha a régi fénykép is elég. Nem vettük fel minden lélegzetét, csak a szokásosak. Felül, feláll, mászik, gügyög, szülinap. 3 évet bírt ki. Sípolt, hibakódot írt ki, nem tudta a megye legjobb kamera-szerelője sem megjavítani. Javaslat: márkaszerviz. Csak Budapest. Telefonáltunk, azt mondta a fickó, hogy húszezerért felnyitja a tetejét, belenéz. Bármit talál, az plusz. Azóta sem csináltattuk meg. 40-50 ezerért újat veszek.
A (második) tévénk is néha magától kikapcsol, szereltetni már nem akarjuk, mert volt már kétszer, de még megy.
Ilyen a „gépparkunk” 14 év után. Biztos vagyok benne, ha a férjem nem nyúlna semmihez, és ha néhány átverős szerelőre lenne bízva, már nem az X. porszívónál tartanék, hanem Xx2-nél. Nem csak a saját pénztárcánkra gondolok, pedig az sem feneketlen, hanem ha próbálom „zöld szemmel” nézni, mennyi hulladék van ezekből a cuccokból? Bár az első mosógépszerelőnk közölte velünk, hogy lehet mosni a folyónál is. Repült is, többet nem kellett jönnie. Vadállat!
Üdv. Petramanna
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
