2013-ban a harmadik kisfiammal voltam terhes. Meg sem kottyant a terhesség, pedig 23 kilót híztam. Szeptember 15-re voltam kiírva, vasárnapi napra. Be kellett mennem a kórházba NST-re, de mivel hétvége volt, a szülőszobán raktak 40 percre NST-re. 

Amíg ott feküdtem 0 méhtevékenységgel, végighallgattam két vajúdást, kitolást. Gondolhatjátok, hogy rám tört a pánik, hogy inkább nem szeretném az egészet. Anyámhoz mentem a kórházból, mert ott volt a két nagyobbik fiam. Teljesen bepánikolva mondogattam, hogy ezt inkább most kihagynám, nem akarok vajúdni és szülni! Persze tudtam, hogy ezen túl kell, hogy legyek, ki kell onnan jönnie, ha már bent van.  

Eltelt a nap. Este hajat mostam, borotválkoztam, körmöt vágtam. Tudat alatt szerintem a testem már tudta, hogy éjszaka bulizunk. 21 órakor még anyám hívott, hogy van-e valami fájás. Még nevetve mondtam, hogy ebből karácsonyra sem lesz gyerek, annyira jól vagyok.

Elaludtunk. Éjjel egykor kiszaladtam pisilni, de már nem tudtam visszaaludni, aztán 1.30-kor éreztem, hogy vizes a pizsim. Első gondolatom az volt, hogy na, már vizelettartási problémám is van...  

Kb. 10-15 perc volt, mire rájöttem, hogy itt már a magzatvíz szivárog. Férjem lábát lökdöstem, és súgtam, hogy folyik a magzatvíz. Apa mint a Drakula, mikor egyenes derékkal, lábbal kikel a koporsóból, ugyanolyan pózban kelt fel az ágyból. 

Felálltam, hogy öltöznék, erre mint akit leöntöttek egy vödör vízzel, az ágyra is jutott, a szőnyegről nem is beszélve. Oké. Engem mentő vitt, apa a fiúkat vitte mamához, és jött utánam.

Két óra volt, mikor beértem szivárgó vízzel, enyhe fájásokkal. Sétálgattam, telefonáltam folyamatosan, mikor jött egy kis fájás, megálltam szuszogni. Négykor labdán ültem, jött a szülésznő, kérdezi: van valami panaszom? Válaszom: igen, olyan éhes vagyok, hogy egy lovat is megennék. A szülésznő nevetett és mondta, örüljek, hogy csak ennyi bajom van.

Ötkor erősödtek a fájások, de már tudatosan követtem a szüléstervemet, mert ilyen is volt ám! Felfeküdtem az ágyra, vizes ruhapelussal letakartam a szemem (zavart a fény), lábaimat széttettem, és fájásnál lélegzetem ritmikusan, nekem ettől jobb volt. 

5.30-kor szóltam, hogy nyomom kell, jöjjenek. A szülésznő megvizsgált, és a válasza: van még egy ujjnyi méhszáj, ez még egy óra, majd betakart a lepedővel. Itt kicsit erőszakosan lerúgtam a takarót magamról, mondtam neki, ne vicceljen már, nyomni fogok! És nyomtam, kint is volt a feje.

A nyomás végén kinyitottam a szemem, és egymást nézték a szülésznők, a csecsemősnek nem volt ideje beöltözni, de ott volt, várta a fiamat. Orvos meg sehol! 

Nyomtam még egyet, és világra hoztam a harmadik kisfiamat 5.40-kor. Felültem, megláttam a kis összegömbölyödött, párnás, lilás testét, tökéletes volt. 8-kor már lent kávéztam a családdal. A szülésznő szerint mást egy nagyobb takarítás jobban megvisel, mint engem a szülés. Csodálatos élmény volt, semmit nem csinálnék másképpen.

Erika