Ha a baba a vártnál korábban jön a világra, rengeteg kérdés és aggodalom jelenik meg a szülőkben, hiszen gyakran, számukra addig ismeretlen problémákkal kell szembenézniük. A koraszülöttekről, ellátásukról és utókövetésükről beszélgettünk Dr. Szabó Hajnalkával, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet neonatológus főorvosával.
Mikor nevezünk egy gyermeket koraszülöttnek?
Ha egy baba a betöltött 37. terhességi hét előtt születik, akkor nevezzük koraszülöttnek. Közülük is megkülönböztetjük az ún. „valódi koraszülötteket”, ők a 32. hét előtt jönnek a világra. Rájuk sokkal több figyelem jut, mint az ennél érettebb koraszülöttekre: neonatológiai gondozásba veszik, „utánkövetik” ezeket a babákat. A 32. hét előtt születettek körülbelül a 20 százalékát teszik ki a teljes koraszülött populációnak.
És mi a helyzet a 32. hét után született koraszülöttekkel?
A 32. hét után született babákkal régen nem foglalkoztak annyira – kicsik, szuszognak, majd megnőnek, nem lesz semmi bajuk - gondolták. Ez azonban nem így van! Bár itthon még mindig inkább a nagyon kicsi koraszülöttekre fókuszálunk, a nyugati országokban már jó tíz éve ismert az a tény, hogy ezeknek a koraszülötteknek, akik a 34-35-36. héten születnek , éppúgy megszakad a fejlődési „táncrendjük”, amely „ programozott” a szervek működését illetően. Ez elsősorban a központi idegrendszerre vonatkozik, másodsorban pedig a légzésre. Amíg egy 32 hetes babára nagyon figyelünk, hiszen biztos kicsi lesz és biztosan nincs még úgynevezett felületaktív anyaga és nagy valószínűséggel támogatni kell majd a légzését, addig egy 36 hetes babára gyakran mondják, hogy ő már majdnem érett, tehát megszületik, lélegezzen, majd megnő. De az igazság az, hogy ezeknek a babáknak sincs még elegendő léghólyagocskájuk, ők is hajlamosak a sárgaságra, az alacsony kálcium- és glükózszintre. Esetükben is fontos a figyelem. Őket is szükséges utánkövetni gondozni, akkor is, ha csak néhány nappal esnek bele a koraszülöttségi korhatárba. Arról nem is beszélve, hogy a terhességi hetek meghatározásánál a szülész is tévedhet. Előfordulhat, hogy egy 37. héten szülő kismama valójában még csak 36 hetes, így babája hivatalosan nem tekinthető koraszülöttnek, pedig valójában az.
Ha a terhességi hetek alapján nem koraszülött a baba, de a súlya nagyon alacsony, akkor is koraszülöttnek számít?
Nem. A koraszülöttség a gesztációs hétre vonatkozik. Minden gesztációs időn belül az a jó, ha a babának a gesztációs kornak megfelelő a súlya, hossza, fej- és mellkörfogata. Mindenki lehet ennél kevesebb és több. Ha jóval alacsonyabb a baba súlya, akkor azt mondjuk rá: diszmaturus. Tehát nem elég érett a korához képest.
Náluk jelentkezhetnek a koraszülöttekre jellemző gondok?
Nekik is megvannak a maguk problémái (ezek nem annyira légúti problémák: ők hajlamosak arra, hogy alacsony legyen a vércukruk, kálcium szintjük). Náluk fontos, hogy az anyukák ne próbálják őket „tömni”, hogy gyorsan meghízzanak. A nagyon hirtelen súlyemelkedés miatt később metabolikus szindrómájú, elhízott felnőttek lehetnek ezek a babák.
Van-e valami, amire figyelni kell, hogy ne legyen kis súlyú a baba?
Az anyának megfelelő életmódot kell folytatni a terhesség alatt, ez alapvető. Fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, hogy ne dohányozzon a terhes nő és a környezetében se dohányozzanak. Ha a kismama rendszeresen jár kontrollvizsgálatokra, ott már észlelhető a kisebb súly, amely a szülésznek feltűnik az ultrahangos vizsgálat során.
Mi a teendő, ha már a méhen belül kisebbnek mutatkozik a baba?
Először is a szülésznek meg kell keresnie az okot: az esetek többségében van oka a kisebb súlynak. Előfordul, hogy ezeknek a gyermekeknek valamilyen fejlődési rendellenességük, vese- vagy bélfejlődési rendellenességük van, azonban ezeket mindig kísérik más tünetek is.
Ki lehet-e mondani, hogy hányadik héttől biztosan megmenthető egy koraszülött? Mikortól kevesebb az esély a későbbi szövődményekre?
Napjainkban Magyarországon már egy 24-25. gesztációs héten született gyermek biztonsággal túlél, viszonylag kevés szövődménnyel. Ez nagyon nagy lépés! Köszönhető annak, hogy a hazai neonatológia jól követi a nemzetközi neonatológia fejlődését. Egyértelmű, hogy minél inkább növekszik a gesztációs idő, annál kevesebb szövődménnyel, halálozással, és annál jobb perspektívával számolhatunk.
Miben fejlődött a neonatológia?
Koncepcióbeli változás történt, másképp közelítjük meg a koraszülött babákat. A 10-15 évvel ezelőtti koraszülött ellátáshoz képest óriási a fejlődés. Nagyon megváltozott a diagnosztika és terápia is az utóbbi időben. Míg régen intubáltunk, gépre tettünk majdnem minden koraszülöttet, addig ma megpróbáljuk intubálás nélkül, orrmaszkkal lélegeztetni, szigorúan addig csak, amíg feltétlenül szükséges. Inkább támogatjuk a saját légzését, és azt erősítjük. Rettenetesen fontos és nagy szerepe van az anyatejes táplálásnak, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Az anyatejjel táplált babák sokkal ellenállóbbak, sokkal jobban fejlődnek, sokkal erősebbek. A kevésbé invazív beavatkozások és az anyatejes táplálás mellett a másik nagyon fontos tényező a megfelelő higiénia. Kulcsfontosságú az alapos és a jó technikával történő kézmosás elsajátítása. Ezután nyúljon csak be az inkubátorba a szülő, így érjen a babához.
Régen a szülők nem vehettek részt a koraszülöttek ellátásában, azaz alig kaptak időt arra, hogy bemenjenek és kapcsolatot létesítsenek babájukkal. Ez ma is így van még?
Magyarországon egyre több családbarát újszülött- és koraszülött intenzív osztály (ún. PIC) van, ahol az anyukák és apukák sokkal inkább részt vehetnek a gyerek ellátásában már az elejétől kezdve. Ott mindent megtanul az apuka és az anyuka is. Az egyik újítás a „kenguruzás”, ami a világ legjobb dolga véleményem szerint. A pici koraszülöttet odateszik az anya mellkasára, akár úgy is, hogy a légzést segítő eszköz ott van az orrocskáján, és több órán keresztül ott pihen az anyukája mellkasán. Statisztikailag kimutatható, hogy ez javít az állapotán. A koraszülöttek szülei megtanulják etetni, pelenkázni a gyermeküket, és az ottani szakemberekkel együttműködve tudják, mi történik a gyerekükkel nap, mint nap. Sokkal inkább partnerré váltak tehát a szülők a koraszülöttek ellátásában. Egyelőre nem minden intézményben van így, de szerencsére terjedőben van ez a felfogás.
Köszönjük a válaszokat!
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
