Drága anyu!
Ma lennél 78 éves. Nem, nem feledkeztem meg rólad, amitől féltél. Ahogy telnek az évek, egyre jobban látok át mindent, ami történt. Abban, amit most elmesélek, neked is hatalmas szereped van, kár, hogy a gyümölcsét életedben már nem láthattad. Ahogy nem láthatta apu és Papi, a másik nagypapa sem...
A legnagyobb csajszi megszerezte első diplomáját a Pázmány jogi karán. Ez még nem a jogász szak volt, de annyira megtetszett neki, hogy (önszántából!) úgy döntött, hogy megy tovább és elvégzi azt is... És képzeld, fel is vették, szeptembertől ugyanott folytatja. A végén még tényleg Dr. Szöszi lesz belőle! Tudom, hogy rettentő büszke lennél rá! Én az vagyok!
Nem kevésbé a középsőre, aki ősztől az orvosira fog járni, és bár a fogorvosi pálya egyelőre elúszott a félresikerült kémia emelt szintű érettségi miatt, dietetikus szakra felvették, de ennek nagyon örült, mert ez volt a másik témakör, ami nagyon érdekelte. Két egyetemista unokád van, na, mit szólsz! (Azt, hogy ez a minimum.) :) Ja, és mindkettő dolgozik is a tanulás mellett, okos, ügyes, szorgalmas lányok!
A legkisebb is elvégezte az általános iskolát, és felvették abba a középiskolába, ahová szeretett volna menni, úgyhogy úgy néz ki, sínen vannak a dolgok...
A férjedről több mint egy éve nem tudok semmit, csak azt, hogy megnősült és új családja van, amibe mi nem fértünk bele. Remélem, megtalálta a boldogságát.
És hogy én hogy vagyok? Pompásan! Imádom a munkáimat, sikeres is vagyok bennük, boldog párkapcsolatom van továbbra is, csodálatos környezetben élek, elkezdtem sportolni, utazgatok... Már-már rózsaszín vattacukor az egész életem... Bárcsak láthatnád!
Szívemben most átölellek, megsimogatom az arcod és boldog születésnapot kívánok neked. Hiányzol.
Tünde
