Sosem gondoltam volna, hogy arról fogok posztot írni, hogyan takarékoskodjunk. Gazdasági antitalentum vagyok, az a magaslatokban lebegő fajta, akinek szemernyi érzéke sincs a pratikumhoz. Aztán ez megváltozott.
A múltkor a szokásos dilemmába estem: mit is együnk vacsorára. Nem, ez nem egy recept-poszt lesz, abban Zsuzsi főz alkot nagyot, csak éppen a tojásig akarok valahogy eljutni. Mert arra jutottam, mint mindig, amikor semmi más nem jut eszembe: együnk tojásrántottát. Aztán döbbenten álltam a tojás elé kirakott árcédula előtt. Ötvenként forint? Mióta lett ennyi? És egyáltalán, hány tojás kell egy rántottához? Ha szűken számolom, hármunknak, azaz nekem és a két gyereknek hét. Ha a férjem is megérkezik vacsorára, minimum tíz. Az ötszázötven forint. Jó, nem az az egetverő összeg, de azért kétszer meggondolom, tényleg rántotta legyen-e.
A gazdasági válságok, megszorítások, levonások cunamija a konyhában loccsan legvégül. A mi dolgunk aztán, hogy abból hozzuk ki a család mindennapi élethez szükséges feltételeit, ami maradt.
A múltkor egy poszt kapcsán úgyis megkaptuk idegenbe szakadt hazánkfiától, hogy a magyar csak panaszkodni tud. Akkor hát cselekedjünk! Szedjük össze, mi az, amin lehet spórolni. Ez mindenkinek jó, nekem azért, mert az okos kommentekből biztosan kapok néhány tippet, nektek meg azért, mert lesz kin élcelődni (mondjuk rajtam, amiért ilyen béna vagyok).
A villanyon, gázon nem nagyon tudunk spórolni, a vízen többféleképpen is: nem folyó vízzel mosogatunk és a gyerek vizét eresztjük fel a fürdéshez. Túl sok mozgási lehetőség nincs, világítani, fűteni muszáj.
A legtöbbet persze a kaján lehet spórolni. Már tökélyre fejlesztettem azt a főzési technikát, amikor egy hozzávalóból többféle ételt csinálok. Juhtúró egyik feléből körözött, a másikból másnap sztrapacska, a sima túróból túrógombóc. Pörköltből gulyás, rizseshús, főzelékhez feltét. Egész pulykamellből felvágott, főzelékhez feltét (amúgy nálunk mindenki utálja a főzeléket). Szendvics mellé sárgarépa ropogtatni, húsleves után maradt húsból és zöldségből pástétom és így tovább.
Lehet, hogy elő kéne vennem nagymamám recepteskönyvét. Tejleves, paradicsomos krumpli, káposztás cvekedli, grenadirmars: a legjobb spórolós kaják.
Aztán lehet spórolni a tisztítószereken. Fehérítő helyett mosószóda (öblítőt egyáltalán nem használunk), vízkőoldó helyett mosogatószerrel és vízzel kevert ecet. Vécéillatosító helyett potpourrira cseppentett borsmenta illóolaj.
Ruhákra sem költünk sokat: a turkálókban nagyon jó gyerekruhákat lehet találni, potom áron, sőt, ki lehet fogni szuper márkás női felsőket, nadrágokat is. A tavaszi kabátomat ötszázért turkáltam.
Pelenkára is a minimálisat költöm, nem követem el azt a hibát, hogy a legszuperebb pelenkát vásároltam meg, mert ugye az én babám popsija a legtöbbet érdemli, hát könyörgöm, pisi meg kaki megy bele (haladóbb szellemű anyák szerint vizelet és széklet), nem mindegy? Nagyobb élelmiszer-láncok sajátmárkás pelenkája tökéletesen megfelel.
Hajfestés házilag, manikűrös még sosem látott, fodrász negyedévente, nem mondhatnám, hogy piperészkedésre költöm a pénzt.
Valahogy mégis mindig elfogy idő előtt. Segítsetek! Ti hogy spóroltok? Mi az, ami már luxusnak számít?
kertedi
