Az előzmények röviden: Én, Rozália 39 éves vagyok, férjem, Lukács 41 éves. Az igazi nevünk nem ez, de ezen nevek egyikét szánjuk a leendő gyerekünknek. Tavaly év elején hagytuk abba a védekezést. Kb. 2 hónap után Lukács elhatározta, hogy jobb lenne megnézetnie magát, hogy ne lövöldözzünk vaktában. Ezen nem kell csodálkozni, ő a megelőzés és a szűrővizsgálatok feltétlen híve, tehát ez a döntés összhangban áll az ő gondolkodásmódjával. Rendeltünk a netről egy spermavizsgáló teszt-szettet. A teszt nem mutatott semmit (elszomorodtunk), de azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztosan a szállításkor nem jól kezelték, a kontrasztanyag nem tökéletes, stb.
Elmentünk egy magánkórházba, hogy egy igazi tesztet is készíttessünk. Nem lett jó az eredmény, de gondoltuk, megvéleményeztetjük egy orvossal is. A neten találtunk egy dokit, akit inkább nem neveznék meg, a Keleti pályaudvar környékén volt a rendelője, de senkinek se ajánlom, olyan érdes a modora. Elmondta kb. azt, amit mi is láttunk a leleten: kevés a cucc, ami van, az nem mozog és nem jó az alakja. Spontán esély nulla. Itt szomorú mosollyal gondoltunk arra, hogy az évek során védekezésre költött összegből mi mindent vehettünk volna, de próbáltuk a jó oldalát nézni: soha többet nem kell erre költeni.
Arra gondoltunk, hogy egy orvos nem orvos, felkerestünk egy másikat is. Itt sokkal emberségesebb bánásmód mellett sajnos a korábbi vélemény erősödött meg. De a doktor úr jelezte, hogy egy esetleges biopsziával kinyerhetők olyan sejtek, amivel már lehet kezdeni valamit (felvidultunk).
Idén januárban megtörtént a biopszia a Rókusban (három főtt rizsszemnyi minta - ez volt a zárójelentésen). Már aznap telefonon megjött a lesújtó eredmény (elszomorodtunk). A beavatkozás közepesen macerás volt, altatásban felvágták a zacsit, kivadásztak cuccost. Utána szoros alsónadrág, semmi futás két hétig, tökön rúgottság-érzés egy hónapig. Konzultáción a dokink azt mondta, még van egy másik lehetőség is, pár hónap múlva, gyógyszeres feltupírozást követően újabb mintavétel mikrosebészeti eljárással (hasonló a biopsziához, csak alaposabb a bányászmunka). Májusban jelentkezzünk.
Természetesen végigmentünk az ilyenkor szokásos fázisokon (miért pont mi, más miért. stb.), a közhelyes érzelmi hullámvasút nálunk is jelentkezett. Szerencsére többnyire amikor egyikünk lejjebb volt érzelmileg, a másikunk fel tudta venni a hátára és fordítva.
Minden lehetőség megfordult a fejünkben. Mivel tudtuk, hogy ha sikerül is a második biopszia, akkor se dúskálunk a spermában (mint egy pornófilm címe), tehát valószínűleg az inszem kiesik a lehetséges megoldások közül. A csodát és a félrelépést, mint túl szélsőséges lehetőségeket, elvetettük. Maradt a gyermektelenség, a lombik és az örökbefogadás. Vagyis, ha szeretnénk gyereket, akkor az utóbbi kettő. Nekiálltunk tehát információkat gyűjteni mindkét vonalon.
Februárban elmentünk egy meddőségi központba megérdeklődni, hogy hogy megy a lombik, milyen lehetőségek vannak, és úgy általában merre van az előre. Amikor bejelentkeztem, kb. a sorsra bíztam, hogy kihez kerülünk, nem kértem konkrét orvoshoz időpontot. Így kaptuk B. doktort. Fiatal, szűkszavú ember, de összességében pozitív a benyomásunk róla. Kaptunk egy hosszú listát arról, hogy milyen vizsgálatokon kell részt vennem. Ezek nagy részét ők is meg tudják csinálni, de csináltathatom máshol is és vihetem az eredményt. Első pofavizit tehát megvolt, megbeszéltük, hogy a következő biopszia után találkozunk.
A sors iróniája, hogy ugyanerre a napra kaptunk időpontot az örökbefogadás megbeszélésére is a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz (a továbbiakban: TEGYESZ). A kommentelők kedvéért itt jegyezném meg, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a pszichológusok nem ajánlják a két eljárás együttes folytatását, tisztában vagyunk a következményekkel és lehetséges mellékhatásokkal.
A TEGYESZ-nél nagyon kedves ügyintézőt kaptunk. Sok horrorsztorit olvastam a neten, hogy mennyire futószalagos a dolog, és nem a humánum a fő szempont. Ez nálunk nem jött be. Elbeszélgettünk, kitöltöttünk mindenféle dokumentumot, kaptunk házi feladatot, egy szép listát, amin otthon el kell gondolkodnunk. A listán különféle betegségcsoportok, környezeti tényezők szerepeltek, mindegyiknél meg kellett jelölni, hogy elfogadjuk, nem fogadjuk el, vagy további tájékoztatást kérünk. Az egyes kategóriák tágan voltak meghatározva pl. drogfogyasztó szülő, ami takarhatja a masszív heroinfüggőt és azt is, aki egy buliban elpattint egy vicces cigit. Megbeszéltük, hogy lesz pszichológusi vizsgálat és környezettanulmány és a háziorvostól is kell egy nyilatkozat.
Február-márciusban meg is történt a pszichológiai vizsgálat. Erről is olvastam rosszakat a neten, megint csak azt mondhatom, hogy nálunk nem jött be. Egy fiatal pszichológussal kellett találkoznunk kétszer. A jogszabályi előírás szerint maximum négy alkalommal kell megjelenni a vizsgálat során, de az adott pszichológus munkamódszerétől függ, hogy hányszor kell elmenni hozzá, illetve a vizsgálati eszközökben (pl. teszt, beszélgetés) is nagy szabadsága van a szakembernek.
Márciusban lezajlott a környezettanulmány is, minden rendben volt, a lakásunk három ember számára is megfelelő. (Ilyen megállapítások voltak: a kulturált étkezés feltételei adottak.) Áprilisban részt vettünk a TEGYESZ által szervezett tanfolyamon, amint egy pszichológus és egy szociális munkás vezetett. Jól éreztük magunkat, tanultunk is sokat és az is hozzátett a jóérzésünkhöz, hogy találkozhattunk nagyobb számban olyanokkal, akik hozzánk hasonló helyzetben vannak (felvidultunk). A tanfolyamon nemcsak az örökbefogadás specialitásai kerültek elő, hanem általános gyermeknevelési témák is, lehet, hogy vér szerinti szülőknek is hasznos lenne ilyenen részt venni.
folyt. köv.
Rozália
Örökbefogadással kapcsolatos cikkeinkből:
A védőnő szerint nem vagyok normális, hogy örökbefogadnék
Öngyilkos lett az első férjem, nem lehet gyerekem a másodiktól
Tíz tévhit az örökbefogadásról
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
