Egy tündéri kislánynak adtam életet a téli hónapok egyikében. Aggodalommal teli hónapok következtek, hiszen koraszülöttként érkezett és nagyon féltettem.

A 29. hétre született 1430 grammal és 39 cm hosszúsággal. Terveztük azt is, hogy a férjem ott legyen a születése pillanatában, de ez meghiúsult, mivel aznap pont dolgozott. Te is megosztanád szülésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Este igen furcsán kezdtem érezni magam, folyamatos idegesség és éhség kínzott, 23:00-kor még tejbegrízt készítettem magamnak. Hajnal kettőkor már annyira rosszul lettem, izzadtam, vert a víz, a homlokom folyamatos verejtékben úszott, az egész testem remegett, és hallottam, ahogy a fogaim a remegéstől egymásnak koccannak. Ekkor már fáztam is. A férjem testvére hívta a mentőket, ekkor még burokrepedés nem történt, a magzatvíz nem folyt el. Hamar kiérkezett a mentő, és beszállítottak a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, ahol is megállapították, hogy a szülőcsatorna annyira kitágult állapotban van, hogy már nem lehet megállítani a szülést, így átszállítottak a Klinikára és azonnal feltoltak a szülészetre. Mikor betoltak az ágyon, láttam, hogy több anyuka, vagy leendő anyuka is ott fog szülni, nem csak én. Ekkor egy picit megnyugodtam.

Nagyon könnyű szülésem volt. Burkot repesztettek, elfolyt a magzatvíz, furcsa érzés volt nagyon. Igen hamar meg is született (04:10) a pici: két erősebb nyomás, és már kint is volt. Szerettem volna azonnal magamhoz ölelni, de még nem vágták el a köldökzsinórt . Azonnal felültem, hogy láthassam a picit, na ekkor a nővérek és az orvosok is rám kiabáltak. Látvány: liláskékes nagyon fázós és sírós pöttöm baba. Betolták hozzám az inkubátorban, majd elvitték. A méhlepény viszont töredezett, így elaltattak.

Reggel hétkor ébredtem az altatásból. Letoltak az osztályra, és legalább 30 percig nem mehettem sehova. Persze nem fogadtam szót, és rögtön rohantam le a pici babához, így mikor megérkezett az egész család, mindenki keresett, mert nem voltam a kórteremben.

Egyik reggel sírva tértem vissza a kórterembe, minden ott fekvő megijedt, azt hitték, baj van és kérdezgettek, de én nem tudtam válaszolni, csak sírtam és sírtam. Miután abbahagytam, kiabálva és mosolyogva közöltem, hogy vihetek anyatejet neki és a boldogságtól sírtam, és annyira szorult a torkom sírás közben, hogy nem sikerült válaszolni, míg nem zokogtam ki magam. Ez azt jelenti, hogy jól van a pici. Távozási súlya 1450 gramm és 45 centiméter. Ekkor még korántsem értek véget a megpróbáltatások. Következett a Péterfy kórház koraszülött- és csecsemő osztálya. Távozási súly: 2650 gramm és 49 centiméter.

Beáta