Kisfiam,
Tegnap este sírtál, és nagyon okosan, nagyon őszintén elmondtad, hogy úgy érzed, már felnőttél, és már látod, milyen a világ, és néha rád tör az érzés, hogy ez borzasztó és elviselhetetlen. Aztán egy jót beszélgettünk, és sajnáltalak, de örültem is. Milyen jó, hogy ezeket nem tartod magadban! Azért vagyunk neked, hogy az ilyesmit legyen kivel megbeszélned.
Igen, igazad van, mint annyiszor. Élesen látsz, okos vagy: sose hagyd, hogy mások megpróbálják elhomályosítani a gondolataidat. Sokszor hallod majd valószínűleg, hogy ejnye-bejnye, meg hogy hülyeségeket beszélsz, meg hogy hogy mondhatsz ilyet. Akik ezeket mondják majd neked – néha bizonyára én is –, azok nem akarnak rosszat neked, egyszerűen csak alszanak. Mindnyájan kétségbe vagyunk esve sokszor; ez természetes, ez emberi dolog, az élet velejárója. A legtöbben nem bírunk állandóan szembenézni az igazsággal, ezért elmenekülünk előle: van, aki iszik, van, aki a szükségesnél is többet sportol (ha már menekülni kell, talán ez a legegészségesebb módja), van, aki a munkájába temetkezik, van, aki tévésorozatokat néz, van, aki zabál, van, aki kétségbeesetten bújni próbál másokhoz, hogy a karjaikban elfelejtse, hogy milyen is ő, hogy milyen is az élet, hogy milyen is a világ
Mert igen, vannak háborúk, van igazságtalanság, van terrorizmus, van környezetszennyezés, van szegénység, van szenvedés, vannak betegségek, van magány, van hazugság, és még ezer rossz dolog létezik. Nehéz ezt elviselni, óriási erő kell ahhoz, hogy szembenézz vele.
Lehet-e vidám egy bölcs ember? Ez itt a kérdés, ugye, kisfiam? Lehetünk-e boldogok úgy, ha szembenézünk az igazsággal, és nem bújunk el előle, ha TUDJUK, hogy háborúk vannak, hogy egyszer mindenki meghal, hogy minden élőlény sokat szenved ebben a világban, hogy gyakran eláruljuk és bántjuk egymást, hogy az a tiszta boldogság, az a színes, biztonságos világ, amit gyerekkorunkban elképzeltünk, talán csak szilánkjaiban létezik?
Igen, drága, okos kisfiam. Igen. Sőt. A bölcs ember vidám csak igazán. A bölcs ember lehet csak boldog igazán.
A bölcs ember tudja az összes rossz dolgot kint a világban, és ami még több, tudja az összes rossz dolgot bent, önmagában. Mindnyájunkban van sötétség. Mindnyájunkat megkísért az ördög minden nap százszor. Mindnyájan elbukunk rengetegszer. Amikor rosszkedvedben inkább eszel még egy csokit a tévé előtt gubbasztva, ahelyett, hogy csinálnál néhány tornagyakorlatot, vidám zenét hallgatnál, és kinyitnád kicsit az ablakot, hogy bejöjjön a jó levegő. Amikor hagyod, hogy a világ felszínes apróságai kitöltsék a napodat, és így ne kelljen gondolnod az igazi dolgokra. Amikor ok nélkül rákiabálsz a gyerekedre. Amikor napközben eltékozlod az idődet, és este, amikor a barátaid, szeretteid, gyerekeid beszélgetni és játszani akarnak veled, akkor azt mondod, fáradt vagy. Amikor nem hallgatod meg és nem öleled át azokat, akik éppen szomorúak vagy félnek.
A bölcs embert is megkörnyékezi a kétségbeesés, naponta többször is. És mégis lehet vidám és boldog. Hogy miért?
Mert tudja, hogy ez természetes. Ez nem egy válság: ez az élet. A tévében szeretnek úgy tenni, mintha most aztán minden eddiginél nagyobb baj lenne, de valójában nincsen minden eddiginél nagyobb baj. Mindig is ennyi volt a baj. Mindig is harcolni kellett a sötétség ellen. Mindennap újra le kell győznünk. Mindnyájan harcosok vagyunk. Természetes, hogy egész életünkben küzdünk, és természetes, hogy sokszor elbukunk. De az a csodálatos, hogy mindez fantasztikusan jó játék tud lenni. Minden nap élvezheted, hogy arattál néhány kisebb-nagyobb győzelmet, hogy segítettél valakinek, hogy mosolyt csaltál egy arcra, akár a sajátodra is. Minden nap élvezheted egy kicsit azt is, ha szépen buktál el. (Egyszer valaki viccesen-bölcsen azt mondta nekem: úgy kell összeomlani, mint egy katedrális!) Az élet, bár veszélyes és szörnyűségekkel teli dolog, ugyanakkor hihetetlenül színes és szórakoztató kaland! A barátság, a szerelem, a jó könyvek, filmek, játékok, az utazás, a humor, a természet. A jó kaják, a mozgás öröme, a bulizás, a tánc...
Minden ember egy dallam. Egy film. Egy regény. Nem baj, ha a dallamban, a filmben, a regényben vannak lassú, szomorkás vagy kétségbeesett részek. Hát persze hogy vannak! Kellenek bele! Nincs semmi baj a bukással, a szomorúsággal, a félelemmel, ezek mind kellenek a történetbe! Illeszd bele őket. Minden lapon valami új szépség és valami új veszély vár. Legyen jó az a dallam, legyen fordulatos az a regény. Legyen benne rossz is, legyen benne sötétség is. Csak élvezd az utazást. És harcolj. És nevess. És sírj nyugodtan, ha az kell. A legnagyobb hősök is sírnak. És utána felveszik a fegyvert a sárból, és tovább harcolnak.
Ezeket szerettem volna az életről elmondani neked, de ne felejtsük: tízéves vagy most. Nem kell még felnőnöd. Egy halom játék, buli, mese, ölelés, olvasgatás és biztonság vár még rád a gyerekkorodban. Éveken át lehetsz még gyerek, nem kell sietned sehová. És amikor majd kamasz leszel, utána meg felnőtt (bár az ember sokszor még akár harminc-harmincöt évesen sem felnőtt igazán), akkor is rengeteg szín és szórakozás és érdekes küzdelem vár. Én tulajdonképpen még a gyerekkor biztonságos kikötőjénél is jobban élvezem a felnőttkort. És azt is tudd, hogy a bölcs ember mindig megőriz magában egy hatalmas részt az egykori gyerekből, és ez így van jól. A bölcs ember nyolcvanévesen is leáll vihorászni a barátaival (ha pedig már mind meghaltak, akkor azt képzeli, hogy ott vannak, és úgy vihorászik velük, és tulajdonképpen mi a különbség?), és csillogó szemmel néz meg egy tavaszi virágot, és elandalodik egy jó zenétől.
Ez az egész világ, a fákkal, az éggel, a tavakkal és tengerekkel, a sok férfival és nővel, az állatokkal, a zenével, a filmekkel, a harcokkal és árulásokkal, a munkákkal és bulikkal, a kétségbeeséssekkel és álmokkal, azért van itt, hogy élvezd. Hogy eljátszd benne a saját történeted színes regényét. Ne hagyd, hogy beszürkítsenek. Ne hagyd, hogy uralkodjon rajtad a kétségbeesés. Sokszor eljön majd, és te mondd azt neki: hát szervusz, kétségbeesés, jó öreg barátom. Ismerlek már jól. Na, gyere, hadd rúgjam szét a seggedet ezredszer is, régi kedves ellenségem!
Emléksze, ugye, mit mondott Aragorn?
„Remek kard ez, Háma fia, Haleth. És mindig van remény!”
És nevess. És harcolj.
Őrjöngő Farkas
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
