A betegségnek egy kisgyerekes családban fokozatai vannak. Legalábbis szerintem. Az alaphelyzet: beteg a gyerek. Innentől számtalan variáció létezik. Sok függ például a gyerekek számától. Ha egy van, akkor a helyzet egyszerű: ezt az egy gyereket kell kikúrálni. Ezt az állapotot színesítheti, ha a szülők is elkapják az aktuális kórt, így alacsony gyerekszám mellett is kialakulhat egy többhetes pingpongmeccs.
Ha több gyerek van a családban, még izgalmasabb a játék. Az, hogy többé-kevésbé az összes gyerek beteg lesz, borítékolható. Csak az a kérdés, mikor, netán milyen sorrendben. Tavaly a bárányhimlő a létező legrosszabb variációt választotta: minden gyereknél szépen kivárta a kéthetes lappangási időt. Három gyerekkel számolva könnyű összerakni, hogy ez hat hét kínlódást jelentett, leginkább nekem, bár az éjszakai műszakból a párom sem maradhatott ki.
A betegség legrosszabb változata, amikor az anya (is) kidől. Nálunk az utóbbi két hónapban háromszor következett be ez a csodás állapot. Látszik, hogy kinek nincs immunrendszere a családban.
Bizonyos mértékig vicces volt múlt vasárnap, amikor is nem a bölcsibe frissen beszokott ikrek vagy az ovis nagy lett beteg, hanem az anyjuk fetrengett lázasan.
Tulajdonképpen szerencsém volt. Hétfőn reggel a párom a szitterrel karöltve mindenkit eljuttatott bölcsibe-oviba, én meg egész nap feküdtem.
Kedden még pihentem, aztán szerdára virradó éjjel Dani belázasodott. Igen, anya fertőzi a gyereket, nem fordítva. Persze Rékát is itthon fogtam, taknyos volt ő is, ráadásul úgy gondoltam, arra még nem érett meg a helyzet, hogy „egyedül” menjen bölcsibe. Némi hőemelkedése neki is lett aztán, de mire ezeket a sorokat írom, a gyerekek köszönik, jól vannak.
Akik igazán rosszul jártak ebben a történetben, azok a szülők. Én már antibiotikumot kapok, a párom tegnap dőlt ki. Isszuk a mézes teát, és röhögünk kínunkban. Utolért minket az első bölcsis betegség.
Drlucifer
