Te is tinédzserekkel élsz egy fedél alatt? Én hárommal is, habár a legkisebb még csak szülinapjai száma alapján tartozik ebbe a sok leckét feladó táborba. 

Kép: Stockfresh

Azután van egy 14 éves zöldfülűnk is, aki most próbálja bontogatni a szárnyait az önállósulás útján, de  van nálunk  egy kőkemény veterán is, aki 17 évével az ellenállási mozgalom legfőbb harcosa címére pályázik, legalábbis sokszor így érezzük.

Ahogy ül velünk szemben a reggelizőasztalnál, hajótörötteket megszégyenítő külsővel, csapzott, zsíros hajjal, enyhe, háromnapos zokni-szaggal, és tömi magába a reggelit úgy, hogy közben nyelni csak minden harmadik falatnál jut eszébe, azon morfondírozom, hová lett az az édes bébi, aki először csak bökdöső hasgyúróként adott életjelet magáról, majd megajándékozott első lélegzetével, mosolyával, lépéseivel, szavával bennünket. Mostanában nem eme emlékek miatt morzsolok el egy-egy könnycseppet a szemem sarkában titokban, hanem az állandósult hadiállapotok miatt.

Kijelenthetjük: A forradalom szelleme lengi be kis hajlékunkat egy ideje.

A szobájába érve a közel-keleti barikádok hangulata árad, mintha pár perce kézigránát robbant volna, és elemi erővel lövellt volna szét ruhákat, könyveket, dvd-ket, papírokat. Enyhe romlás illata terjeng a levegőben, ami vagy az otthagyott kéthetes ebédmaradéknak köszönhető, vagy a szilveszteri buliban elfogyasztott és recyclingre váró sörösüvegeknek, vagy a kit tudja, mikor cserélt ágyneműnek. (Forradalomban ilyen hétköznapi tennivalók, mint takarítás, pakolás nyilván értelmüket vesztik.)

A falon Che Guevara arcképe, egy-két death metalos fejjel körülvéve néz biztatóan reánk, felemelt, magabiztos pillantással inspirálja legidősebb magzatunkat a forradalmi életszemléletre, a folyamatos ellenállásra  és a fegyverragadás fontosságára. Nagy szerencsénkre még megmaradunk   ennek verbális  szintjén, de ez kimeríti az összes főétkezést, a reggeli és délutáni fuvarozás idejét és azokat a   perceket, amit egy ellenálló még nagy kegyesen a szüleinek szentel. Merthogy a partizántársak közössége olyan erős kötéllel húzza és köti magához kis lázadónkat , hogy ironman legyen a talpán, aki tartani  tudja  a kötél másik felét.

S mint az ellenálló mozgalom kiemelkedő alakja, drága csemeténk minden alkalmat megragad, hogy éreztesse velünk szépen felépített és szerintünk nem is olyan rossz mederben csordogáló életünk minden ellentmondását, hétköznapi voltát, nevetséges kispolgári szemléletét.

 “A pénz nem boldogít” frázist sohasem akkor fejtegeti, ha az esti bulira kunyerál vagy új számítógépről álmodozik, hanem mikor a továbbtanulás témakör, életpálya, leendő hivatás atyai jótanácsai hullanak vállára kinyilatkoztatás gyanánt. Mikor síkra száll a bankrendszer, jogállamiság, korrupt politika ellen, teszi ezt olyan vehemenciával,  mintha az anyatejjel szívta volna magába az ellenkezés édes cseppjeit.

Mikor a „Vissza a természethez” témakört boncolgatja, mintha egy kis Rousseau született volna újjá, habár számára ez azt jelenti, hogy az életet egy nudista, brazil őserdőben élő, önellátó kolónia keretein belül képzeli el. (Az problémaként fel sem merül benne, hogy ott hogyan is csatlakozna fel az internetre.)

S ahogy hallgatjuk logikus okfejtését, egyszerre gondoljuk, hogy úristen, milyen éretlen gondolkodása van, és ugyanakkor, hogy úristen, milyen érett gondolkodása van, mert hova jutott a világ a modern élet minden vívmányával? Mikor felelőtlen politikusok országnyi népeket döntenek nyomorba és ehhez asszisztál a haladó, „fejlett” világ, de többé már nem tudja féken tartani a lázadás és jobb élet utáni vágy szellemét. Amikor felelőtlen bankszakemberek döntései milliókat sodornak a recessziónak nevezett helyzetbe, ellehetetlenítve, eladósítva családok millióit. Mikor a mai modern tömegtermelés és mezőgazdaság olyan hatással van életünkre, sejtjeinkre , génjeinkre, amivel még szembe sem merünk nézni.

Hát nem lenne jobb diploma nélkül, valódi pénz nélkül, pucér seggel futkosni a trópusokon, miközben az édesburgonyádat kapálgatod és a világszépségén meditálsz?

És egyszerre szívem körül bizsereg egy érzés, igen Ő az én édes, okos kisfiam mégis, aki átlát azon a bizonyos szitán, akire büszkék leszünk, bármit is fog kezdeni életével, aki belegondol azokba a dolgokba, amikbe én az ő korában sohasem,  meggyőződéssel kiáll mellettük, érvel, mint egy ügyvéd, elemez, mint egy bankár, síkra száll, mint egy politikus.

Hajrá, Máté, tiéd a világ! 

Odri