Amikor először bukkantam rá a flájlédire, két dolog jutott eszembe: amikor a Beépített szépség c. amerikai vígjátékban a szépségversenyt konzekvensen _programnak_ kellett nevezni, valamint a fogyókúrák azon jellegzetessége, hogy mindig másnap kezdődnek.
A _programra_ ugyanis egészen eddig úgy gondoltam, mint valami élménnyel kecsegtető időtöltésre és a mosogatásra eszembe se jutott ilyen szemmel nézni, de a mindigtüchtig kéró iránti vágyam kellőképpen motivált ahhoz, hogy erőt vegyek magamon és még aznap este ne csak elmosogassak (amit hellyel-közzel meg szoktam csinálni), hanem el is pakoljam az edényeket és szép csillogóra törölgessem a mosogatót. Meg a pultot. Meg a szekrényt. Meg a padlót.
Kevés lélekölőbb dolog van a hiábavalóság érzésénél – állapítom meg egy hét után, mikor minden reggel szembesülök azzal, hogy éjszaka nem volt kedvem elmosni a cumisüvegeket, és a férjem reggeli kávéfőzésének fázisai is könnyedén nyomon követhetők a pulton. Megiszom a maradék kávét, közben elmosogatok. Flájlédi a fejemben kezd népmesei alakot ölteni: Flájlédi a szorgalmas leányocska, aki kitisztítja a kutacskát, megtapasztja a kemencét és megnyírja a pulikutyát – csak neki kontrollfüzete is van hozzá. Ilyesmim nekem is _volt_ (akkoriban határidőnaplóként volt ismert), amíg nem vált szokásommá, hogy ezt nyomjam a gyerekek kezébe, hogy foglalják le magukat, amíg ügyintézek. (Tudom, a bezzeganyáknál mindig van külön füzet és kölesgolyó a gyereknek, mínusz egy pont.)
Öltözz fel, szedd rendbe magad! – utasít Flájlédi. Oké, a gyerekeket már felöltöztettem (az ő ruháikat ki is szoktam készíteni, mert néha a férjem indítja a gyerekeket) – vagy ezt nem éri beleszámolni? –, kirázom a nadrágom szárából a tegnapi zoknit, a tisztát a szárítóról kapom le, a cipőmből kikandikáló kengurut rutinosan bedobom az állatkás kosárba (3 pont), fésülködni ráérek majd az autóban, amíg járatom a motort…
Ágyazz be! Kipipálva – mind a három. Tiborka, csücsüljél vissza a bilire, várjálmindjártjövök, ügyesvagy. Hoppá, a body belelógott… A ruhát a szennyesbe dobom, a bili tartalmát a vécébe öntöm – igen kicsim, lehúzhatod, úgy, ügyes vagy – megyünk kezet mosni –, a bilit leteszem és ottfelejtem. Délben a tesóm beugrik hozzánk, ő szembesül először a feledékenységem nyomával. Flájlédi szerint a tökéletlenül végzett házimunka is áldás a család számára , de aligha ilyesmire gondolhatott, miközben leírta.
Reggelizz… – oké, majd ha a gyerekeket elvittem a bölcsibe+oviba. Ők reggeliztek, én ráérek később is…
15 perc mozgás – ahhh, néha úgy érzem, mintha tizenöt percre se állnék meg, de jó esetben sportolok annyit egy héten, hogy átlagban meglegyen. Na jó, ezen lehetne még mit javítani.
15 perc lomtalanítás – erről a családi nyaralásaink jutnak eszembe, a bazinagy autónk előtti időkből, amikor is mindenki a másik poggyászából igyekezett szelektálni. Valahogy így vagyunk a kacatokkal is.
Kritikus terület. Ööö… mármint _választani_ kell, hogy melyik kritikusabb?? Attól tartok, nálunk olykor kritikán aluli állapotok uralkodnak…
A „Launch Pad”, az jó. Kéne is valami helyeske kreatív tároló a mobil+kulcs+iratok ridikül nélkül is cipelt egységének. Az előszobai konzolasztal ennek tökéletesen megfelelt, míg a magasba nyújtott praclik el nem érték a kilencven centit. Azóta újabb és újabb helyeket találok, mert vagy túl könnyen megközelíthető egy sámliról, vagy a férjem is „belakja”.
Kell ma mosni? Na, ezen a ponton frankó vagyok: amikor épp nem jövünk-megyünk, akár minden nap rávághatom, hogy igen! Ágyneműk, konyharuhák, lószagú pulóverek, félnapot-volt-rajtam ingek, pisis bodyk szinte mindig találhatók a szennyesben – amikor a padlóról összeszedegetem, vagy az utazótáskákból kupacokba halmozom őket –, de szaros fürdőgatyához is volt már szerencsém és mondhatom: nagy élmény a jól záródó sűrű szövésű speciális anyagból kimosni a cuccot. Az összekakaózott-csokipudingozott pólóknál pedig fainul megvan a reklámokban bemutatott bénaanyu érzés, tudjátok, amikor nemcsak amiatt vagy lúzer, hogy nem a wischundweget használod (pedig de: megvetted azt a kitudjahanyadik szart és mégis foltos maradt), hanem a külsőd is erre predesztinál. Bezzeg a csinoska szomszédasszony, neki minden csak egy fújás és suhintás, hogy rend és tisztaság legyen… akárcsak flájlédinél.
És amikor utolér ez a felismerés, belátom, hogy bármilyen tetszetős és okosan kitalált _program_ flájlédié, mégiscsak egy másik világ és köszönöm, de én mégiscsak megmaradnék bénaanyunak a szomszédból, akinek a fürdőszobájában tetten érhető a játszótéri homok, akinek az asztalán halomban állnak a lefűzendő számlák és aki esténként értelmes vagy haszontalan dolgot mível, de az biztos, hogy sosem fekszik le időben.
MsPoppy
A www.flylady.com oldalon elérhető 30 napos program a kaotikus háztartásokat igyekszik a nyugalom és a tisztaság-rend szigetévé alakítani a (amiből, ha elsajátítod, életre szóló rutinok lesznek szerintük). Ha valaki komolyan elhatározza, vége a kupis lakásnak, az összekevert és elfelejtett teendőknek – ígérik. Magyar nyelven is elérhető a program, itt.
