A természetes vagy legalábbis környezetbarát(abb) takarításról már elég sok bőrt lehúztak, talán ez volt a legelső széles körben elterjedt téma fenntarthatóság témakörben. A már meglévő, sokszor felsorolt elemeket igyekeztem rendbe szedni, melléjük téve a korlátokat is: van, amikor nem ússzuk meg a természetben is megtalálható anyagokkal és módszerekkel, mert az kevés lehet, de ez a ritkább eset.

Egészséges immunrendszerű felnőtt és gyerek csak ritka körülmények közt igényel szinte teljes csírátlanítást, fertőtlenítést maga körül. Ma már röhejes, de a hatvanas évek anyáira ráparancsoltak a gyerekosztályon, hogy fertőtlenítsék a mellüket szoptatás előtt – ilyesmire ma már legfeljebb a pénzért, rendszeresen anyatejet adó nők vállalkoznak, vagy a legyengült szervezetű, kis súlyú babáknál ügyelnek fokozottan az emlőhigiénére, már ha egyáltalán szoptathatóak. A lakásnak se kell reménytelen kórházfolyosókat idéző hipószagban lengenie, még egy újszülött érkezése előtt sem, ami tényleg veszélyes üzem a fertőzések szempontjából, az maga a kórház, a maga speciális környezetében kitenyészett, extra harapós baktériumaival.

Első védvonalunk a mechanika: söprű, partvis, rongy, porszívó. Vegyszerigénye nulla, a porszívó kivételével elektromos energiát se kér. Ha vizet is adunk az elegyhez, akkor az egyszerű port, piszkot, nem zsíros szennyeződést már el is távolítottuk, ha meg fel is forraljuk azt a vizet, akkor a csírátlanítás is megtörténik, legyen az gőzös padlófelmosó vagy mikróba állított, vízzel félig tele üveg.  De nagyanyáink praktikáját is követhetjük, amikor a teljes tisztaság érdekében kifőzték az adott holmit, legyen az edény, játékszer vagy ágynemű.

Ha nem lehet felsöpörni vagy letörölni, és valamiért a hideg/forró vizes/gőzös áttörlés se elég, akkor még mindig használhatunk természetes zsíroldókat vagy enyhe fertőtlenítésre is alkalmas anyagokat: szódabikarbónát, mosószódát, ecetet, esetleg pár csepp teafaolajat. Utóbbi kettő a vegyszerek másik jellegzetes tulajdonságát is hordozza: erős, szúrós szagú anyag. Viszont egy kisgyerekre kisebb veszélyt jelent bármelyik, mint a keményebb helyekre (wc, sütő…) szánt kemikáliák. Azért se a 20 százalékos ecet-esszenciát, se a teafaolajat ne próbálják meg megkóstolni, és a natúr mosószappan se mindent megnyalni vágyó kisgyerekek kezébe való.

Vidáman kóstolgathatják viszont másik öko-segítőnket, a citromot: alkalmas folttiszttásra, bútorpolírozásra (utóbbit olívaolajjal keverve, az is ehető), leszedhető vele a vízcsapra rakódott vízkő, szappanmaradék, réz-és acéltárgyak, a vágódeszka hússzeletelés után, izzadtságfolt eltüntetésére (csodát azért ne várjunk…). Tisztítható segítségével a mikrosütő vagy a hűtő belseje. A Napot is segítségül hívhatjuk: az urban:eve blog szerint a piszkos fehér cipőnek az tesz igazán jót, ha citromos tisztítás után a napra rakjuk száradni.

Folttisztításra a legjobban a filléres epeszappan vált be: valamivel drágábban folyékony változat is kapható.

És persze segítségül hívhatjuk az ökoipart: készen állnak hosszú sorokban az ecetes, mosószódás, márványlisztes, natúrszappanos öko tisztítószerek, csinos csomagolásban, levendulás, citrusos illattal. Az alap háziszerek költségének többszörösét kitevő áron: ha a pénztárcánk fenntarthatóságát is nézzük, akkor jól gondoljuk meg, melyik ad olyan többletértéket, amiért érdemes ezt a formát választani.

Van egy rossz hírem is: amikor tavaly kihívtam egy kisvállalkozást, hogy az általam elhanyagolt mozzanatokról is gondoskodjon valaki (mondjuk takarítsa le a nehezen elérhető lámpákat, kapcsolókat, ajtószegélyt, sikálja meg a konyhabútorokat), akkor kérhettem ökotakarítást is. A feladatok nagy része el is volt végezhető az imént felsorolt házi szerekkel, de a veterán szagelszívó minden próbálkozáson kifogott, nem segített se szódabikarbóna, se ecet, se súrolás, és ez az eszköz gőzzel sem jól tisztítható. Mi tagadás, el kellett slattyogni a boltba és megvenni a kemikáliák legdurvábbját (mindjárt a vegyi lefolyótisztítók után), a „hideg zsíroldót”, amivel szerintem egy komplett döglött macska is eltüntethető kis türelemmel. Környezetbarát az nem volt a szerencsétlen, viszont hatékony – de szagelszívót viszonylag ritkán használok, és több évbe került, míg elérte azt a bizonyos állapotot. Ha sűrűbben tisztítom, talán az ökoszerek is elboldogulnak majd vele.

Kicsivelkönnyebben írt korábban  a talán még kevésbé ismert, de varázsos hatású probiotikus tisztítószerekről, amiből van spray, vécétisztító, de még cipőszagtalanító is.

Ha a háztartásunkban fertőző beteg, legyengült immunrendszerű gyerek vagy idős ember van, akkor persze fokozottan kell ügyelni a higiénére. A durva vegyszerek azonban nekik is árthatnak, ezeket részben el lehet kerülni azzal, ha kevésbé engedjük be a lakásba a külvilág koszát, a maradékot meg sokkal gyakrabban söpörjük-töröljük-gőzöljük.  Nem feledve a jó öreg Semmelweis felfedezését se – sűrűn és alaposan mossunk kezet. Otthon talán klórmész nem kell hozzá.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?