- 26.hét
Problémamentes terhesség. Így indultunk. Persze az első trimeszterre jellemző rosszullétek, hányások, fáradtság és minden idevágó tünetem meg volt, de igazából ezekről mind tudtam, hogy normálisnak tekinthető és a terhesség természetes velejárója. Ezek után a második trimeszter is simán indult. Persze ott volt az egyszeri hátfájásom, ami miatt bementünk az ügyeletre és igaz tudtuk, hogy nem függ össze a terhességgel, de kötelező mivoltából megnézték a babát ultrahangon és megvizsgáltak engem is. Szerencsére a hátfájás elmúlt és legalább akkor is láthattam a fiúnkat.
Ezek után múlt héten, csütörtökön délután elkezdtem görcsölni. Bár ezt a görcsölés kifejezést nem szívesen használom, de nincs rá jobb szavam. Eleinte azt gondoltam túlhajtottam magamat. Sokat takarítottam (haha éljen a magasztalt fészekrakó ösztön, ami jött és azzal a lendülettel ment is), ültem a földön, hajolgattam és még futkároztam, szó szerint, a lakásban fogócskázva-bújócskázva a Naggyal. Eleinte csak egy kissé kellemetlen érzés volt a hasamban, aztán elkezdett feszülni. Lefeküdtem, Férjemet haza hívtam, hogy vegye át a Nagyot, mert nekem pihennem kell. Bevettem két magnéziumot és vártam, hogy elmúljon a rosszérzés. De nem múlt. Sőt a feszítés átváltott enyhe menzeszszerű görcsökre, ami nem is volt folyamatos, szünetek is voltak a görcsök között. Megijedtem. Nem is kicsit, hiszen akkor még csak 25 hetes és 2 napos volt a terhességem. Mivel semmit nem enyhült, így megkértem anyukámat, jöjjön át és vigyázzon a gyerekre. Mire ideért éppen lefektettük aludni és gyorsan elindultunk a kórházba.
Kezdem azt hinni, hogy nekem vannak irreális elképzeléseim és elvárásaim az egészségüggyel kapcsolatban, mert számomra teljességgel hihetetlen, hogy egy 25 hetes terhes nő, aki jelzi, hogy görcsei vannak és nincsen jól, leültetik a folyosón és másfél órán keresztül rá se néznek. Persze este 10 óra körül értünk oda, gondolom kevés az orvos éjszaka, és mint utólag kiderült éppen zajlott egy természetes szülés is. Én nem vártam, hogy 10 percen belül ott teremjen valaki és azonnal megvizsgáljon, na de másfél órán át semmi, azért az meglepő. Főleg amiatt, hogy érkezésünk után fél órával megjelent egy pizza futár, becsengetett a szülőszobára, és egy szülésznő (?) nagy örömmel fizette ki a pizzát és vitte be magával. Nekem ez alatt az idő alatt végig jöttek mentek a görcseim. És ugye ilyenkor megint felmerül, hogy mennyire is kiszolgáltatott az ember lánya, ha nincsen protekciója. Én nem vagyok az a típus, aki 10 perc után kiveri a balhét, hiába is vannak fájdalmaim. Miért? Mert végig bizonytalan voltam. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de tényleg akkora a baj, hogy egyáltalán be kellett mennem a kórházba? Tényleg olyan típusú a fájdalmam, ami indokol egy azonnali ellátást, akár egy balhé árán is? Nem tudtam. És most sem tudom. Így vártunk, szorítottam a férjem kezét félelmemben. Persze azért is vagyok ebben a dologban ennyire nyámnyila, mert tudom, hogy amennyiben pattogok, elérhetem ugyan, hogy valaki megnézzen, de az biztos, hogy epés megjegyzései lesznek, durván fog velem viselkedni (volt már ilyenben részem) vagy épp az ellenkezőjét váltom ki és nem másfél órát várok, hanem három órát.
Aztán épp, amikor elküldtem a Férjem a másfél óra leteltével, hogy kérdezze meg, hogy mégis mennyit kellene várjunk még, végre megjelent az ügyeletes orvos. Megnézte a babát ultrahangon és meg is vizsgált. A baba jól volt, a burok rendben volt és a méhszáj is teljesen zárt volt. Viszont a terhességi kort figyelembe véve, valamint a panaszaimra való tekintettel, a protokoll az, hogy be kell feküdni. Persze saját felelősségre lehet haza menni, az állapotom az orvos szerint nem indokolja ugyan a befekvést, de ha bármi történik, jobb ha itt vagyok, mintha otthon lennék. És be is feküdtem volna, mert felelősségteljesen szerettem volna cselekedni, csakhogy a megfigyelés nem egy éjszaka lett volna, hanem minimum 72 óra. Hosszasan mérlegeltünk a férjemmel, hogy mi legyen, de jobbnak láttam haza jönni. Itthon is tudok feküdni, a kórház közel van és mivel az orvos megnyugtatott, hogy amúgy minden rendben így hazajöttem.
Nem voltam biztos benne, hogy jól döntöttem. Bizonyára meg is oszlanak majd a vélemények azok között, akik olvassák az írásomat, de a Nagy miatt nem akartam ott maradni. Ha változott volna valami az állapotomban, akkor mentünk volna azonnal vissza. A hétvége azonban nyugalmasan telt. Végig feküdtem, volt segítségem, szedtem a magnéziumot. A helyzetem se nem javult se nem romlott. Így vasárnap felhívtam újra az orvosomat (már korábban tájékoztattam a helyzetről) és megbeszéltem vele, hogy hétfőn Ő is megnéz a kórházban. Az állapotom változatlan, zárt méhszáj, baba jól van. Továbbra is pihenés az ítélet és a sok magnézium. Az nem derült ki, hogy mi okozhatta a panaszaimat, vélhetően a szalagok nyúlnak most erőteljesebben. Én is erre gondoltam első perctől, ami viszont elbizonytalanított, hogy a magnézium és a fekvés sem segített, valamint, hogy ilyen jellegű fájdalmat eddig nem éreztem, se a Naggyal se a mostani terhességem során. Pedig a lányommal szinte végig fájt a hasam, és én naívan azt hittem, nincs olyan formája ennek a típusú fájdalomnak, amit nem tapasztaltam meg. Hát ezek szerint tévedtem. Viszont nem bántam meg egy percig sem, hogy bementünk és megnéztek. Inkább ez, minthogy valami baj legyen, én meg vállat rándítok, hogy annyi baj legyen, biztos ez a normális és közben meg mégsem az. Márpedig ezt az egyik legnehezebb dolog a számomra eldönteni a terhességeim során: mi normális és mi nem. Persze nehezíti a helyzetemet, hogy a Naggyal se egy keményedésem se egy jóslófájásom nem volt, így gyakorlatilag nem is ismerem ezeket a fogalmakat. Már csak 14 hét. Remélem több ilyen nem lesz.
És egy két adat az ölembe pottyant rendkívüli ultrahangról: a kicsi 800 gramm, a magzatvíz mennyisége normális, a méretek alapján a terhességi kor éppen annyi amennyinek számoltuk az orvossal, viszont farfekvéses. Persze tudom, még van sok helye és ideje forgolódni, de ha így marad akkor véglegesen eldől a sorsom és mindenképpen marad a császár.
Krikett
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
