A terhességem mondhatni rendben zajlott. Többnyire. Sokáig próbálkoztunk a férjemmel, mire végre babát vártunk. Kisebb rásegítéssel (gyógyszer). Elején szokásos rosszullétek, nem volt vészes, jól voltam, dolgoztam, jártam a védőnőhöz, orvosomhoz, háziorvoshoz. Majd 2020 márciusán elküldött a munkahely táppénzre, mint minden kismamát, mondván, hogy a cég nem vállal felelősséget, ha elkapnánk a koronavírust.

Ez így jó, pihengettem, Garfield üzemmód, csak azt csináltam, ami nagyon fontos volt. De a vírus miatt nem mehettem a védőnőhöz többé, se a háziorvosomhoz, se a nőgyógyászomhoz. A kötelező vizsgálatok megvoltak. Majd a 30. heti ultrahangon egy nagyon kedves orvos azt mondta, hogy a pici növekedésben el van maradva. Kb. egy hónappal. Mindene arányos, de pici. Rácsodálkozott, hogy nem fogad se a védőnő, se a háziorvos. Na, onnantól kezdve jártam ehhez a kedves doktorhoz.

Amikor lejárt az idő és be kellett feküdni a kórházba, ott kiderült, hogy magas a vérnyomásom. Nem mértem, nem éreztem magam rosszul. Ezt már tudom, hogy nagy hiba volt. Babócám császárral jött a világra, fájásgyengeség, nulla tágulás, széklet a magzatvízben, vérnyomásom a plafonon. Szóval császárral világra jött Picurom 2680 grammal és 48 centivel. Labor után kiderült, hogy fertőzést kapott, így 9 napig bent voltunk, mire kikezeltél neki. De addig is nagyon szépen szopizott.

Otthon is rendben ment minden kb. 4 hónapos koráig, amikor nagyon nehezen akarta hason fekve emelni a fejecskéjét. Így hát elmentünk konduktorhoz, aki ezen nagyon jól tudott segíteni. Aztán leragadt. Most 9 hónapos, még nem kúszik, körbe-körbe forog a saját tengelye körül, gurulgat oldalra, de ennyi. Újra konduktor, tornázunk, de még semmi.

Aztán az evés. Nagyon kevés főzeléket fogad el, inkább cicizik sokat. Nem is idegeskedtem ezen hiszen jókedvű, szeret játszani, sokat nevet. Minden érdekli. Csak az a fránya súlykontroll a gyerekorvosnál. Sajnos a nyolcadik hónapról a kilencedik hónapra csak 100 grammot hízott az előírt 400 helyett. A doktor néni azt mondta, hogy ha a következő hónapban sem hízik sokat, akkor kórház.

Kapott vasat, tápszert, amit köszöni szépen, nem kér. Mondtam a védőnőnek, hogy kórházba nem engedem, de labort és ultrahangot majd csináljunk. Azon vagyok, hogy az öt-hét kanál kajánál többet egyen, de még nincs áttörés. Próbálkozik már darabos étellel, tetszik, de abból sem kell sok. A cici az első. Tudom, hogy élveznem kellene, amíg ilyen pici, és én próbálom is, csak ez a fránya hízás, meg mozgásfejlődés-lemaradás aggaszt.

Várom, hogy menjünk a következő súlykontrollra (inkább félek tőle), aztán gondolom, megbeszéljük a labort, hogy legyen. Tudom, hogy nincs baja, de ez megnyugtatna. A családban nagyon sok kis súlyú és rossz étvágyú baba volt, köztük én is. Szerintem ez genetika. Picurkám kicsit más, mint a többi baba, de nagyon szeretem, nagyon vártam, és most itt van, és gyönyörű és nagyon szeretem. És közben halálra aggódom magam. Remélem, pár hónap múlva már csak mosolygok ezen.      

O. 

Súlygyarapodás - az orvos válaszol:

Nem csak az allergia lehet za oka a lassabb súlygyarapodásnak