Magyarországon a szoptatási hajlandóság elég nagy, ennek ellenére elég sokan vannak közöttünk olyanok, akik nem találják a szoptatást kellemes élménynek. A szoptatás tanulási folyamat mind a baba, mind az anya számára, és különösen első gyermeküket szoptató anyákat érhetik váratlanul a mell szoptatásra való felkészülésével járó élettani változások.
Ez a fajta fájdalom vagy kellemetlenség sokakat érint, és nemcsak magát a szoptatást gátolhatja, hanem kockázati tényezője lehet depresszió kialakulásának, veszélyeztetve ezzel magát a kisbaba és anya közti kapcsolatot.
Egy, az Obstetrics and Gynecology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint azok az anyák, akik különösen fájdalmasnak találták a szoptatást a szülés utáni első napokban, hajlamosabbak a posztpartum depresszióra. A szülés utáni vagy posztpartum depresszió az édesanyák kb. 7-15 százalékát érinti. Kialakulásának okai nem ismertek, sokszor 2-6 hónappal a szülés után jelentkezik, és gyakran hónapokig tarthat.
A szoptatási beindulása bonyolult hormonális folyamat, azonban a szoptatás közben fellépő fájdalom idegrendszeri eredete nem ismert. A tanulmány hipotézise szerint ugyanazok a folyamatok és idegrendszeri átvivő anyagok, amelyek hozzájárulnak a szoptatás nehézségeihez, esetleg szerepet játszhatnak az anya hangulatának meghatározásában is. A stressz vagy fájdalom, ami a szoptatással jár, lecsökkentheti a szerotoninszintet, nyugtalanságot, idegességet és depressziós tüneteket okozva az anyának. Nem ez az első ilyen jellegű tanulmány, hiszen az már régóta ismert, hogy a rövid ideig tartó vagy el sem kezdett szoptatás kapcsolatban van a posztpartum depresszióval, de közvetlenül a szoptatási nehézségek és depresszió kapcsolatát eddig nem sokan vizsgálták.
A tanulmányban 2586 anyát kérdeztek ki a szülés utáni tapasztalatairól, akik megpróbáltak szoptatni. Közülük 8,6 százalék volt a súlyos depresszióban szenvedők aránya két hónappal a szülés után. Azok az anyák, akik a szoptatást kellemetlennek találták az első héten, kb. 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel voltak depressziósok, azok között pedig, akik a szoptatás első napját, első vagy akár második hetét kifejezetten fájdalmasnak találták, kb. kétszer nagyobb gyakorisággal fordult elő a depresszió azokhoz képest, akik nem találták fájdalmasnak a szoptatást. A kórházi szoptatási tanácsadók támogatását igénybe vevők között a fájdalom mértéke ugyan kisebb volt, de a későbbi depresszió diagnosztizálásánál már nem volt egyértelmű ez a pozitív hatás. A tanulmány legfontosabb konklúziója az, hogy azoknak az anyáknak, akiknél a szoptatás nehézségekbe ütközik, nagyobb az esélyük a posztpartum depresszióra, és mindenképpen kérjenek segítséget akár más anyáktól, akár szoptatási tanácsadótól.
Fontos: mindez nem azt jelenti, hogy a szoptatási problémák önmagukban depresszióhoz vezetnek. Az sem ismert, vajon a tanulmányban szereplő anyák szenvedtek-e a terhesség alatt a depresszió valamilyen formájában. Ez esetben ugyanis feltételezhető, hogy a depresszió maga nehezíti meg a szoptatást.
Dorisz
