Elöljáróban annyit, hogy 32 éves, 3 fiúgyermekes anyuka vagyok (8, 5 és fél, 1 évesek). Jelenleg a legkisebbel vagyok itthon. Azt tudni kell rólam, hogy amióta gyerekeim vannak, iszonyatosan félek minden betegségtől, „bolhából is képes vagyok elefántot csinálni” típus lettem.

De eddig – ami engem illet –, amikor volt valami kis betegségem, fejfájásom, vírus, azt a gyógyszer 1-2 napon belül mindig rendbe tette és elmulasztotta. Viszont ami most van, azt úgy tűnik, eddig semmi nem tudja igazán rendbe tenni.

Július 7-én, amikor a legkisebb fiamat öltöztettem, egy rossz mozdulattól (legalábbis erre emlékszem) olyan szinten elkezdett fájni a jobb oldalam hátul, a derekam tájékán, hogy aznap alig bírtam mozogni, felkelni is csak segítséggel tudtam. Bekentem gyulladáscsökkentő krémmel, szedtem fájdalomcsillapítót, de aznap nem hatott egyik sem. Másnap valamivel jobb lett, fel is bírtam kelni, még strandolni is elmentünk, de kényelmetlen volt az ülés, fekvés is, talán ha mozogtam, az nem volt annyira rossz. Három-négy nap után, mivel még mindig robotszerűen mozogtam, felkerestem a háziorvosomat, aki érdekes módon nem derékhúzódásra gondolt, hanem vesekőre, elküldött röntgenre. A röntgenen valóban kimutatták a vesekövet, csak épp a bal vesében, azon az oldalon pedig semmiféle fájdalmat nem éreztem. Kimutatta a röntgen még azt is, hogy a XI-XII. borda között laterálisan egy halvány 4-5 mm-es mészárnyék látható és arra gondoltak, hogy biztos epekövem van. 

Elmentem hasi ultrahangra, ahol kizárták az epekövet és mindent rendben találtak. Ennek ugyan örültem, de a derekam és a bordám továbbra is fájt. Persze közben itthon ugyanúgy takarítottam (napi szinten rengeteget), hajolgattam, emelgettem a több kilós gyereket. Nem értettem, hogy mi a fene van, a háziorvos tanácsára elmentem neurológiára. 

Ott kizártak minden idegrendszeri bajt és egyszerű izomfájdalmat állapítottak meg és hozzátették, hogy pihenjek (na, igen, három gyerek mellett nulla segítséggel ez elég nehéz). Kaptam izomlazítót, gyógyszert és kenőcsöt. Szedtem, kentem, de semmit sem javult. Éjszaka éreztem úgy, hogy akkor a legrosszabb, amikor egyik oldalamról a másikra fordulok. Visszajáró páciens voltam a háziorvosomnál, ezután reumatológiára küldött el. 

Ez is kb. halottnak a csók kirándulás volt, a félperces vizsgálat után ő is izomfájdalmat állapított meg, írt fel egy 5000 Ft-os filmtablettát és egy újabb krémet. Ezek sem segítettek. Elmentem vérvételre, szerencsére az eredményeim rendben voltak, egyedül a kreatin-foszfokináz szintem volt magasabb, ami szintén izomproblémára utal.

Egyik barátom tanácsára felkerestem egy gyógytornászt, aki azt mondta, hogy a jobb oldalamom blokkolva van az izom és azt kellene különböző tornagyakorlatokkal oldani. Kaptam házi feladatot itthonra, tornáztam is, emellett B vitamin komplexet és C vitamint is szedtem, de a tornától még talán jobban fájt az oldalam. Konkrétan nem tudtam oldalra dőlni, mert izomlázszerű fájdalmam volt. 

A gyógytornász manuálterapeutához küldött, és sok idő után ő volt az, aki úgy tűnt, hogy tud érdemben segíteni. Megvizsgálgatott és azt mondta, hogy a lengőbordám kiugrott a helyéről és ez okozza a fájdalmat. Egyébként ebben lehetett valami, mert én is éreztem sokszor, hogy amikor hason fekszem, a jobb oldali lengőbordám mintha jobban kiállna. Szóval a manuálterapeuta „visszatette” a helyére hátul a lengőbordámat, leragasztotta valamilyen összehúzó tapasszal és láss csodát, úgy jöttem el tőle, hogy nem fájt semmim. Sajnos, az örömöm addig tartott, míg haza nem értem. Épp meg akartam mutatni a családnak, hogy gond nélkül tudok jobbra-balra dőlni, de akkor megint ugyanazt a fájdalmat éreztem, amit előtte, és amit a mai napig is érzek. Visszamentem ugyan egy hét múlva a manuálterapeutához, de láttam rajta, hogy már ő sem biztos abban, hogy a lengőborda a probléma és tanácstalan ő is. Felajánlotta, hogy hetente menjek vissza hozzá és kísérletezik, de nyilván ezt se az időm nem engedte, se a pénztárcám. 

A következő állomás a gerinc MR volt (magán természetesen, mert januárra kaptam volna a kórházba időpontot). Sérv kizárva, az egyetlen eltérés az volt, hogy a jobb oldali egyik kisízületben kevés folyadékot láttak. Több mindenkit megkérdeztem ezzel kapcsolatban, mindenki azt mondta, hogy nem kell ezzel foglalkozni, ez egy kis gyulladás, ne kenjem, ne szedjek semmit, majd elmúlik. Tényleg totális tanácstalanság volt bennem, már csak egy helyre mentem el, egy újabb röntgenre, ahol mellkas és bordafelvételt csináltak (itt a lengőborda miatt kértem a felvételt), de eltérés sehol sem látható. Aminek nyilván örülök. De mitől fáj mégis és miért nem javul??

Már kezdtem elfogadni azt, hogy majd idővel biztos jobb lesz, de két nappal ezelőtt viszont a nyakam kezdett el fájni és a vállam. Semmi megerőltetés nem volt. Férjem szerint nagyon merevek a nyaki izmaim, ezért csinálok gyakorlatokat, hogy megmozgassam őket, de nem nagyon javul. 

Mondanom sem kell, hogy amióta ez van, folyamatosan guglizom, ami a lehető legrosszabb, hiszen olyanokat dob ki, hogy csontrák, izomsorvadás, ilyen-olyan daganat, aminek az olvasása után sírógörcsöm van és még jobban bepánikolok, hogy meghalok és nem látom a gyerekeket felnőni. Szörnyű érzés.

Szóval ezért kötöttem ki a Bezzeganyán, mert bízom benne, hogy tudtok nekem tanácsot adni, hogy hova, kihez menjek még el. Illetve ha valakinek volt hasonló problémája és tudna segíteni, azt is nagyon megköszönném.

Viszont a negatív, „jajdehülyevagyhogyilyenenagyalsz” kommenteket kérlek, mellőzzétek, mert arra most nagyon nincs szükségem.

Zs.

A Szüléstörténet.hu már a Facebookon is megtalálható. Tetszik?