Egy különleges embert szeretnék bemutatni. Valójában az irodalom lenne a központi téma, de az író esztéta, jelmeztervező, fotós, kritikus, doktorandusz hallgató, cirkusz-szakértő, ja, és nem hagyhatom ki: harcos is. Szonday Szandráról van szó.

1983-ban született Budapesten. Szülei mindketten színházi emberek voltak, talán innen ered a művészet, a színház szeretete. Szandra Marfan-szindrómában szenved, ami egy kötőszöveti rendellenesség. Már fiatalon mellkasműtéten esett át. Az ország egyik legjobb iskolájában,  a Fazekas Mihályban tanult kimagasló eredménnyel. Édesapját korán elvesztette, leukémiában hunyt el. Nem csoda hát, hogy utolsó ajándékát, Somát, a dalmatát Szandra soha nem szűnő rajongással szerette. Sajnos a Marfan-szindróma szövődményeként egyre súlyosbodott gerincferdülése. Csak egy Németországban praktizáló magyar orvos merte elvállalni a komoly beavatkozást. Fél évig tartózkodott kinn édesanyjával, Török Sarolta színésznővel. Egy különleges eljárással nyújtották gerincét, hogy a görbület megszűnjön. A műtét előtt Szandra 39 kilóra fogyott, nehezen lélegzett. Nem sok esélyt adtak neki a felépülésre, de ő végigküzdötte a hat hónapot, és egyenes gerinccel tért haza Magyarországra. Erről a fél évről született első prózakötete, Meg vagyok húzatva?! címmel. A 15 éves lány elmeséli a Németországban töltött fél év nehézségeit, úgy, hogy a főszerepet Soma kutyának osztja. A napló gyorsan elfogyott, s a Szandrát műtő sebész lánya felajánlotta, lefordítja német nyelvre.

Édesanyjával nehéz anyagi körülmények között éltek, de minden lehetőséget megragadtak életük jobbá tételére. Török Sarolta a Tihanyi Vándorszínpad művésze volt, lányával együtt tervezték és varrták a legtöbb előadás jelmezeit, színpadi díszletét (János vitéz, Mese Mátyás királyról). Kézműves foglalkozások megtartását is vállalták rendezvényeken.

A művésznőnek férje elvesztésén és lánya betegségén kívül volt még egy „keresztje”: évek óta küzdött a rákkal. Erős volt és kitartott, mert nélküle Szandra képtelen lett volna még a jelentéktelen napi rutin elvégzésére is. Mivel a lány problémája komoly médianyilvánosságot kapott – Friderikusz Sándor is segített összegyűjteni a pénzt az édesanya kinntartózkodásához – Szandrát sok hasonló problémával küzdő fiatal kereste fel a műtét után. Ezért a lány úgy döntött, hogy  betegtársaival létrehozza a Vertebra Alapítványt, mely gerincdeformitással küzdő és korzettet (fűzőt) viselő fiataloknak segít.  Közben sikeresen elvégezte az ELTE magyar-esztétika szakát. Érdeklődése a színház- és táncművészettől a modern cirkusz felé fordult, ezzel a témával nyert felvételt az ELTE BTK Esztétika Tanszék Doktori iskolájába.  2003-ban súlyos tüdőgyulladás miatt kórházba került. Bár állapota hetekig kritikus volt, édesanyja támogatásával újra talpra állt.

Már egész fiatalon elkezdett verseket írni. Tagja lett az Új Átlók Művészeti Társaságnak. Verseit két antológiában is kiadták, a Stádium kiadó gondozásában. A Kövek szülnek virágot című antológia 2002-ben jelent meg, a Stádium kiadó holdudvarához tartozó fiatal költők verseit gyűjti csokorba. Szandrától többek között az Urbánus dalok, a Poéma, az Énekek éneke jelent meg. Abszurd humora, különleges látásmódja figyelmet érdemel. „Belső szuverenitása igazolja önképét: "Nem patak, folyam vagyok / s öntörvényűség a nevem" – írja a Kritika. Egy vers az antológiából:

Varat

Bennem káosz
vagy éppen két part
A depresszió
combhúsába varrt

Nincs baj.
Az idő majd
kimossa beleim.
Hisz’ a víz nagy úr;
sziklákat dönt,
barlangot váj,
s kicsinyre koptatja
mindazt, ami fáj.

A Vesztőhely és menedék című antológia 15 fiatal költő verséből áll össze, többségük még huszadik életévét sem töltötte be, de már rendelkeznek önálló verseskötettel.  Az antológia alapkoncepciója, hogy a világból, a „vesztőhelyből” kiábrándult fiatalok számára a költészet, a vers nyújt „menedéket”. 2004-ben a kiadó szintén megjelentet egy antológiát, Új Átlók Művészeti Társaság Évkönyve címmel. Mint az Új Átlók Művészeti Társaság tagja, Szandra versei is helyet kapnak a kötetben:

Nyárutó

Talán észre se vennének kavicsok közé
úgy beleolvadok
körmöm fogam mint szárazra került
kagylók gyöngyháza ragyog
ruhám pár elnyűtt darab
ugyan kinek tűnne fel
fürdőzők hagyták véletlenül itt
hát senkinek se kell
szemem nem néz – nem lát
csak tükrözi az eget
lassan már lélegezni is
elfelejthetek
(csak kutyám jön pisál majd bámul rám
arcomba szagol
józan értetlenkedése térít észhez
hisz a nyár csomagol)

Szandra önálló verseskötete még kicsit váratott magára. 2008-ban jelent meg Rubato címmel, a Stádium gondozásában.

Publikálatlan versek

[1]

Anyám ma befonta hajamat
hátha meglelem magamat
most harmincöt fonattal fejemen
vagyok etruszk szobor – eleven

[2]

ó, én megértem a csalfákat, a hűtleneket
vagy érteni vélem
hisz mint kertbe zárt nőstény eb tavasszal -
napjaim úgy élem
mert ha visszagondolok rá, hányszor szerethettem
- csak két röpke hónap! -
kívánom: bár neveznének már
százan árulónak

[3]

Azóta nem ugyanazon az útvonalon járok
lecseréltem a régi télikabátot
melyben megismertelek
ezen körben hosszú szőrme, kényes bézsszín
szóval sikkesebb
vettem egy csomó bizsut s felsőt
olyan vállmutogatóst
más gyűrűket hordok, bort iszom
és gyakran vagyok adós
ismét átrendeztem  szobám, lett
új kanapém, szebb, szélesebb
és lebontottam a tárgyakról
az ünnepi csomagolást, szerelmi díszeket
letöröltem minden nyomod, akár
a port, mígnem minden a régi lett
azóta meztelenül alszom, száműztem a
hálóingeket
és az ágyban mellettem az a
valaki újból arctalan
de most már, azt hiszem, ismét szeretem magam
és az utcán, mint a csövesek hogy megigyák aznapi boruk
a férfiaktól  aprópénzt - egy-egy pillantást koldulok

Több lapban, internetes újságban is publikál a fiatal esztéta. (Többek között a Prae.hu általános Művészeti Portálon, vagy a Magyar Cirkusztörténeti és -elméleti Kutató Alapítvány (McTEKA) honlapján.)

Sajnos 2009-ben édesanyját legyőzte a rák. A színésznő, aki saját gondjait félretéve kísérte-vigyázta lányát, örökre távozott. De Szandra nem maradt egyedül, mert egy filozófus iskolatársa személyében addigra párra talált. Sajnos Soma kutya is távozott az élők sorából, de Szandra így sem maradt négylábú kedvenc nélkül. Mivel nagyon szereti a kutyákat, menhelyek munkáját is segíti. A versírás mellett a lány szenvedélye a kínai nyelv és kultúra. Négy nyelven: angolul, franciául, németül és kínaiul beszél. Hobbija a fotózás és rajzolás is. Szívesen ír haikukat. (A haiku jellegzetes japán versforma. Három sorból áll, melyek 5, 7 és 5 szótagosak. Formailag kötetlen, a sorvégeknek nem feltétlenül kell rímelniük.)

„Szerelmes" haiku:

Pókhálómba hullt
levél, szél játéka vagy;
súly! Elszakítasz
Meglehet, hiszek,
s kártyát vetek. Arcodra
vak lapok! Elég!
kánikulában
ütőérre nyomott jég
ha eszembe jutsz

Szandra valahogy úgy született erre a világra, hogy mindarra, amit megtett, ne legyen képes. Olyan leckéket kapott az élettől, amitől bárki más talán kiábrándult volna. Ő nem felejtett el küzdeni. Remélem, még hallunk a fiatal költőnőről, nem újabb megpróbáltatásokkal kapcsolatban, hanem versekről, fotókról, grafikákról.

Juditty

(A képek forrása: http://szondayszandra.freehostia.com)