Sziasztok! Egy 24 éves boldog férj vagyok, és igyekszem tökéletes Apácskává válni.  2012 novemberében kezdtük megtervezni az esküvőnket, majd 2013 január elején úgy éreztük, itt az ideje, hogy a szerelmünk egy új életben testet öltsön. Úgy számoltuk, hogy nagyjából az esküvő időpontja körül járunk majd sikerrel, de elszámítottuk magunkat.

2013. január 31.-én békésen autóztunk hazafelé egy szokásos csütörtöki munkanap után, és közben az én (akkor még) Menyasszonyom arról mesélt, hogy egész nap fáradt volt, álmos, és egyébként is; valami nem okés. Viccesen megjegyeztem, hogy biztos terhes, amire jött is a válasz, hogy "Ja, biztos."

Kis csönd következett, de valamiért egy gombóc csúszott a torkomba. Felvetettem, hogy vegyünk egy tesztet, és már kanyarodtam is le. Betotyogtunk a gyógyszertárba, húztam egy sorszámot, sorra kerültünk, és kértem egy olyan tesztet, ami nagyon pontos. A hölgy visszakérdezett, hogy mire számítunk, én pedig a szokásos vigyorommal mondtam, hogy pozitív eredményben bízok. Kaptunk egy nagyon modern tesztet, amire azt mondta a hölgy, hogy a pozitív tesztes részből választotta.

Életem szerelme ezután a mosdó felé vette az irányt, így magamra maradtam a gondolataimmal legalább 24653 évre (legalábbis ennyinek tűnt, állítólag csak 10 perc volt). Az én Kedvesem felbukkant, és félrevonszolt, hogy szerintem mit jelent a két csík, és az orrom alá dugta a tesztet. Leírhatatlan érzés volt, ahogy eltűntek a belső szerveim, és bekapcsolt az antigravitációs motor a talpam alatt. Ha nem lett volna két fülem, körbeért volna a vigyor a fejemen.

Visszalebegtünk a parkolóba, behajtogattam magam az autóba, markoltam a kormányt, és csak vigyorogtam vagy öt percig. Mindenkinek egyszerre el akartam mondani, de az én Kedvesem szerint várnunk kell a tizenkettedik hétig. Kompromisszumos megoldásként (mivel én hajthatatlan voltam) csak a szűk családi körrel tudattuk. Legalábbis aznap. Mindenki kitörő örömmel fogadta a hírt, nagy boldogság volt minden.

Másnap azért a biztonság kedvéért vettünk még két tesztet, köztük egy olyat, aminek digitális kijelzője is van, és ebből megtudtuk, hogy a cseppség 2-3 hete építkezik odabent. No, a hatodik hétre időpontot foglaltunk a dokihoz, ahol végre megpillanthattuk az akkor még petezsákból dolgozó apró csemetét. Ha jól emlékszem, 3,5 mm volt. Én teljes eksztázisban lebegtem akkor már egy ideje, megvásároltam néhány kismama és baba magazint, regisztráltam egy tucat fórumra, könyvjelzőbe került egy halom blog, honlap.

Még tanulok, villamosmérnök lesz belőlem hamarosan, és ugyan csak egy embernek árultam el a dolgot (zseniális ötlet volt), másnapra szinte mindenki tudta, hogy Apa leszek.

A következő ultrahangon már kép is készült, így büszkén tudtam mutogatni mindenkinek, hogy az az apró folt az én piciny gyermekem. Facebookra nem töltöttem fel a képeket, és nem is fogom, ez megmarad a személyes találkozások kincsének, valamint a kompromisszum részeként a hírt se kürtöltem szét a nagyvilágba, mert az esküvőn akartuk bejelenteni. Az esküvő napjára egyébként már csak 4-5 ember nem tudta.

Kábé ekkortájt jött a következő nagy kérdés; hogy fog beleférni a menyasszonyi ruhájába a Kismama? Óriási mázlink volt, tökéletesen belefért az esküvő pillanatában 3 hónapos Kismama a ruhájába. Fantasztikus esküvőnk volt, amit egyébként A-tól Z-ig mi szerveztünk meg. Közben előfizettem a főbb kismama és baba magazinokra, ezerszer végigolvastam a terhesség menetét, úgyhogy mára gyakorlatilag folyékonyan fel tudom sorolni, hogy melyik héten mi történik a magzattal és Anyácskával.

A 10. hétre már eldőlt, hogy melyik szoba lesz a gyerekszoba, 3D-s tervezőprogival megterveztem a szoba berendezését, különféle színekkel "kifestettem" virtuálisan a falakat, hogy az optimális színt megtaláljam, valamint meg is maketteztem a szobát, hogy amikor nem vagyok ott, akkor is gondolkodhassak a Tökéletes Gyerekszoba Titkain. Persze olvastuk, hogy babonából meg mindenféle okok miatt a hetedik hónapban szabad/érdemes nekilátni a valódi munkálatoknak, úgyhogy hatalmas önuralmat tanúsítva egyelőre még nem álltam neki, de június 30 után ha nem a szobában leszek spaklival, ecsettel, kalapáccsal vagy csavarhúzóval a kezemben, akkor egy tetszőleges barkácsáruházban lehet majd engem megtalálni, ahol éppen ecsetet, spaklit, kalapácsot vagy csavarhúzot fogok vásárolni.

Tanulás mellett dolgozom is, és a 12. héten olvastam egy hirdetést a céges levlistán egy jó minőségű olcsó kiságyról. Nosza, utánanéztem a Zinterneten, és találtam egy ugyanolyan, de még olcsóbb kiságyat, amit azonnal meg is vettünk. Anyácska beszélte le az időpontot, péntek estére, mert másik nap nem volt jó az eladóknak. Egy kiságyat bepasszíroztam egy kis méretű autóba. Nem volt egyszerű a hazajövetel, mert az ülésemet gyakorlatilag koppanásig húztam előre, így a kormány valahol a gyomrom tájékán próbált meg a testem részévé válni. Másnap volt az esküvőnk egyébként.

Amikor nem tanulok, vagy dolgozom, akkor a jövőt tervezgetem, így eljutottam odáig, hogy LEGO. LEGO. KELL LEGO! Réveteg mosollyal az arcomon rángattam el Anyácskát minden játékboltba, amit csak találtam, és a legjobb ár/érték arányú Lego készletet kerestem. Meg is találtam, úgyhogy rendesen bevásároltam Legóból. Egy ideig mindenkinek azt mondtam, hogy a csemetének lesz, de hamar átláttak rajtam, úgyhogy a legfrissebb hivatalos álláspont az, hogy amíg nem elég nagy a Legóhoz, addig Apácska gyakorol vele.

Összeszedtem az én régi Legóimat, Anyácska régi Legóit, és nekiláttam a tisztogatásnak. Ha találtam összefirkált darabot, arról gondosan eltávolítottam a firkát, majd akkurátus kupacokat csináltam a régi Legókból, és a kupacokat bezsákoltam valami harisnyamosó izébe (az ilyesmihez nem értek), és 40 fokon bio mosócuccal centrifuga nélkül kimostam őket. Tökéletesen tiszták lettek, így már összekeverhettem az új Legókkal. Egy apró hibát elkövettem, mert gyerekkoromból emlékeztem, hogy rengeteg Legóm volt, és ezt akartam biztosítani a csemetének is, de nem vettem számításba, hogy mást gondoltam rengetegnek 6 évesen, és mást 24 évesen. Így most van majdnem 10 kg Legó itthon. Egy ideig most nem veszek Legót, de hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, vettem egy óriási doboz DUPLÓT. Ezzel viszont le is állok egy időre a Legó termékek vásárlásával, mert egyrészt bármennyi pénzt el tudnék költeni rájuk, másrészt végiggondoltam ezt a kinek mi a sok kérdést.

Napjainkban a gyerekszoba világításának megreformálása, és a ház gyerekbaráttá tétele foglalkoztat (a vizsgák mellett).

A 17. héten elmentünk egy akciós 4D-s ultrahangra, ahol nagyon közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magamat az örömtől, ahogy a szívdobogását hallgattam. Megtudtam azt is, hogy nagy eséllyel fiam lesz. Ismét bekapcsolt az antigravitációs motor a talpam alatt.

Rengeteget olvastam már a terhességről, és az a tapasztalatom, hogy ha valamire az egyik könyv azt mondja, hogy tilos, akkor tuti belefutok 20 olyan írásba, ami kifejezetten ajánlja. Eleinte próbáltam kinyomozni, hogy hol az igazság, de mivel az odaát van (a pitbullal együtt), maradok az ösztöneimnél.

Mindketten nagyon szeretjük a komolyzenét, és mióta a fiacskám növekedik, csak komolyzenét hallgatunk. Sok helyen olvastam, hogy könnyebb az altatás, ha már születés előtt a 16. hét után minden este lefekvés előtt meghallgatunk egy zenét, mert akkor a baba összeköti a zenét a pihenéssel. Mi Beethoven 7. szimfóniájának 2. tételére alszunk el azóta.

Esténként sokat beszélek a picihez, elmesélem neki, hogy mennyire szeretem az Édesanyját, milyen érdekes dolgok történnek a világban. A napokban előveszem a mesekönyveket, és esténként mesét fogok olvasni neki, amit addig fogok csinálni, amíg csak szükséges.

Anyácska nagyon jól bírja ezt az egészet, és mindig jókat kacagunk a "heti tüneteken", mert azt a szokást vezettem be, hogy minden héten az előző hét tüneteit mondom el, így nagyon mulatságos, ahogy felismerjük őket.

Emlékszem, 9 hetes terhes volt Anyácska, amikor egy reggel ébredezés közben azt hallottam, hogy "A fene ebbe az orrdugulásba, nem akar kitisztulni!", aztán napközben a heti tünetek között olvastam a terhességi orrdugulásról.

Folyt köv.

Shutruk

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?