Anyának valami
A liftesgarázst nem tudod fogni motorozás közben. Áá, ne nyald össze a cipőkefét! Vagy legalább ne a nagyobbikat! Itt van inkább a cipőkanál. De kendőben a hátadra köthetjük Tádét. Cipőkanál. Akkor Velociraptort? Cipőkanál. Cipőkanál. Hát, attól tartok, a liftesgarázs eléggé nyomná a hátadat. Várj egy kicsit, kimosom az öcséd szájából a sarat. Akkor talán hozz magaddal a liftesgarázsból két kisautót, hm? Szerintem túl kicsik a kendőzéshez, de a kabátzsebedben pont elférnének. Jó. Hát te miért sírsz? Hozzál légyszi egy kisautót az öcsédnek is! De aranyos vagy, kölcsönadod neki a kinyithatósodat? De most miért sírsz? Te is a kinyithatósat szeretnéd hozni. Mégis. Értem. Figyelj, mi lenne, ha az öcséd hozná a kinyithatósat, Te meg a kicsi szirénázósat? Cipőkanál. Hátizsákban? Igen, ez is ci. Csak másképp folytatódik. Tessék? MÉGIS INKÁBB A VELOCIRAPTORT KÖSSÜK A HÁTADRA?
Aki indulás előtt folytatott már hasonló társalgást a gyerekeivel, az tapasztalta: vannak napok, amikor a nullához konvergál annak az esélye, hogy az ember lánya négy másodpercnél tovább tudjon összpontosítani valamely gondolatra, mielőtt leszármazottaival egyetemben elhagyná az édes otthont.
Az előző két részben (második itt) tárgyalt, házi gyártmányú felkerekedős listám utolsó pontja („anyának valami”) épp ezért került a lajstromba. Afféle stoptáblaként üzemel: az önellenőrző lista ezen részéhez érve érdemes másfél percre behúzni a kéziféket, és végiggondolni, van-e „anyának valami” speciális vinnivalója az aktuális felkerekedés célállomására. Könyvtárba megyünk? Lejárt könyvek, olvasójegy. Orvoshoz indulunk? TAJ-kártya, beutaló, netán behűtött oltóanyag. Vaterázott testvérfellépőt veszünk át? Cím, telefonszám, térkép, pontos összeg. Piac? Tojástartó, epernek fedeles doboz. Ésatöbbi. Persze, hogy ez mind evidens. De talán nem én vagyok az egyetlen, akivel előfordult már, hogy egy kissé kaotikusra sikerült repülőrajt után gyerekkel, cumisüveggel és tartalék pelenkával felszerelkezve állt be a Nyugati téri posta egyik húsz méteres sorába adóbevallást feladni, és az ablakhoz érve kiderült, hogy az egyetlen, amit otthon felejtett, az az adóbevallás volt.
Emellett pedig ott vannak még a saját fizikai szükségleteink is, amelyekről olyan szinten vagyunk képesek elfeledkezni, hogy magunknak a két hónapja tartó országos aszály idején sem tárazunk be egy deci vizet sem, miközben az esőnejlont biztos, ami biztos alapon bekészítjük a babakocsi aljába. (Meg a tartalék esőnejlont is, hátha az elsőt kilyuggatja a jég. Vagy egy Velociraptor.) Tartsuk észben: fél liter víz és egy müzliszelet nekünk is jár (ugyanakkor legyünk körültekintőek, mert ha a mi müzliszeletünk márkájában, méretében, ízesítésében vagy vonalkódjában eltér a gyerekekétől, biztosak lehetünk benne, hogy uzsonnánk a kiskorúak martalékaként végzi).
Emellett azokon a nehéz napokon ne feledkezzünk meg az alvázvédelmi felszerelésről; ha egy antibiotikum-kúra kellős közepén vagyunk, készítsük be a csomagba a délután négykor esedékes bogyót (és állítsuk be a mobilt, hogy csörögjön) stb. A mobilos-időzítős emlékeztető amúgy is nagyon praktikus találmány, én viszont képtelen vagyok rászokni, úgyhogy ha még előző este eszembe jut, hogy mit kell mindenképp magammal vinnem, amikor másnap két gyerekkel nekivágok az OEP-nek, inkább beledugok egy emlékeztető cetlit a cipőmbe. (Ahol holtbiztosan belébotlok. Kivéve, ha éjjel negyven centi hó esik, ezért a reggel dudorászva előásott, tökéletesen cetlimentes hótaposómban kerekedek fel. De azért ez ritka. Mármint a dudorászás.)
A listával ezennel nagyjából végeztünk is (a 6. pontról, vagyis a hordozóról a jövő héten lesz egy külön poszt) − megkönnyebbülésünkben csapjunk még ide néhány speciális körülmények között hasznosítható tapasztalatot.
Télen
Ha a babakocsit nem tudjuk a lakásban vagy más fűtött helyen parkoltatni, viszont a bundazsákot sincs kedvünk minden egyes séta előtt és után befűzögetni-kiszíjazgatni, tartsuk a zsákot a babakocsiban, a téli hónapokra pedig költöztessük ki a hajszárítót az előszobába. Indulás előtt pár percig fújjunk jó meleg levegőt a bundazsákba − komfort garantálva.
A gyerek innivalóját melegítsük meg, mielőtt útra kelünk, vagy a szobahőmérsékletű italt csomagoljuk eleve a korábban emlegetett elpattintós melegítőtasakba. Hosszabb séta esetén egy kicsi termosz is jó szolgálatot tehet. A meleg italnak nem feltétlenül kell teának lennie, a lányom legalábbis boldogan itta a meleg almaleves vizet is. (Grrrr.)
Ha a gyerek nem tűri meg magán a kesztyűt, adjunk a kezébe elpattinthatós melegítő párnácskákat. (Amennyiben megtanítjuk neki az elpattintás technikáját, jelentős örömforrással gazdagíthatjuk az életét.) Igen, lehet, hogy el fogja veszíteni, úgyhogy olcsót vegyünk − múlt télen 390 Ft-ért láttam ilyeneket a Jászain lévő Euroshopban.
Ahogy már szóba került, egy kicsire összecsomagolható textilszatyor bármikor jól jöhet (s ha a kulcskarikánkon tartjuk, külön odafigyelés nélkül is mindig lesz nálunk egy), télen viszont szinte kötelező elem: fűtött helyen (pl. bevásárlóközpontban) nekivetkőz(tet)ve ebbe lehet gyömöszölni az összes levetett holmit. A tömött szatyrot fel is akaszthatjuk a korábban már szintén emlegetett harmadik kezünkre, a babakocsi tolókarján dekkoló S-kampóra.
Nyáron
Tegyük a menetfelszerelés állandó részévé a sildes vászonkalapot és (ha megtűrik magukon) a gyerekek napszemüvegét, továbbá, ha szükségesnek látjuk, egy-egy termékmintányi szúnyog- és kullancsriasztót, valamint naptejet.
„De hát nyár van!” felkiáltással semmiképp se vegyük ki a gyerekek rohamcsomagjából a vékony pamutpulcsikat. A 34 fokos utcáról a 15 fokra légkondicionált üzletbe lépve nagyon fogunk örülni nekik.
Kánikulában minden kicsi és nagy nyakba köthetünk egy-egy − túraboltokban kapható − ún. hűsítő kendőt (már ha indulás előtt negyed órával nem felejtettük el beáztatni őket). A hatása mesés, és meglepően tartós! Kötözés közben − évjáratunknak megfelelően − énekelgethetjük a mintamókust vagy a cserkészindulót (opcionális).
Ha a gyerekünk olyan csodálatosan van összerakva, hogy álló babakocsiban is tud aludni, míg mi boldogan ücsörgünk mellette egy padon a nagyobbikat hajkurásszuk a játszótéren, érdemes magunkkal hordani a babakocsi szúnyoghálóját.
Estébe hajló nagy, felfedezős séták előtt bekészíthetünk a táskánkba gyerekenként egy instant, nem-baj-ha-ottfelejtjük-homokozókészletet (üres krémtúrós doboz + tápszeres kanál) – hátha belefutunk egy vonzó játszótérbe. (A belefutás valószínűsége fordítottan arányos a lakásban ropogó-csikorgó homok iránt érzett gyűlöletünkkel.)
Ha a játszótéri homokozókészlet állandó kiegészítőjévé teszünk egy tiszta vízzel töltött szobanövény-spriccelőt, két (hőségtől tikkadt) legyet üthetünk egy csapásra: a füvet-bokrokat spriccelni egyfelől jó szórakozás, másfelől tízóraizás/hazaindulás előtt sokkal könnyebb és hatékonyabb spriccelve megtisztogatni a gyerek homokkal borított kezét-karját, mint nedves kéztörlővel. (Egyébként ha a legfinomabb porlasztásra állítjuk a szórófejet, nagy melegben mindenféle kültéri program során jó szolgálatot tehet a spricni – a gyerekeim legalábbis imádják, amikor a föléjük fújt hűsítő permet finoman a bőrükre szitál. Az apjukról nem is szólva.)
Esőben
Passz. Azt hiszem, tisztán szerencse kérdése, hogy a ded élvezi-e az esőnejlon alatti sátorozást (mint a lányom), vagy megőrül tőle (mint a fiam). Mindenesetre az esővédőt érdemes két darab gigacsipesszel tárolni és szállítani, hogy szél/heveny rugdosás esetén legyen mivel rögzíteni a nejlont. (Gigacsipeszt egyeurós boltokban szoktam látni.)
Szélben
Ha utódunkat védeni akarjuk az erős széltől és a felkavart portól-homoktól-bodobácstetemektől, tegyük rá a babakocsira az esővédőt (szükség esetén rögzítsük a fent említett gigacsipeszekkel). Gyengébb szél esetén adjunk a gyerek kezébe egy tarka-barka szélforgót, és élvezzük a sikongatást meg a jópofa látványt.
Sötétben
Mint korábban már volt róla szó, jó vicc lehet felvillanyozni a babakocsit, de a korán sötétedő téli délutánokon egy kisebb elemlámpával, biciklilámpával, illetve valamilyen fényvisszaverő bigyóval is remekül elbabrálhat a babakocsiban az amúgy netán már nyűgösködésre hajló gyerek.
Folyt. köv.
Anna
(Ui.: ha érzünk rá egy jóslófájásnyi indíttatást, ezen a ponton esetleg összeállíthatjuk a saját különbejáratú, testreszabott felkerekedős listánkat, és ráblútekkelhetjük a bejárati ajtóra. Ha rutinos enmagunknak nem is, a párunknak még jól jöhet, amikor kéthavonta egyszer ő vág neki két kölökkel a Rossmann−zöldséges−gyerekfodrász-hadműveletnek.)
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
