A múlt héten taglalni kezdett felkerekedős lista 3. és 4. elemét − pelus, ruha − érdemes elválaszthatatlan egységként hurcibálni az ún. rohamcsomagban (© anyósom), hogy minden kéznél legyen azon tankönyvi esetek fennforgása esetén, amikor (1) a gyerek eleve átpisilte a ruháját, s azt a pelenkával együtt ki kell cserélni; (2) csak a pisis pelenkát akartuk kicserélni, ám a kicsomagolt apróság szobaszökőkút-üzemmódba kapcsolt, elárasztva a ruháját is; (3) csak a kakis pelenkát akartuk kicserélni, ám hanyatt fekvő sarjunk hirtelen ötlettől vezérelve belemarkolt az alatta elterülő használt pelusba, és a megragadott matériát legott el is dolgozta a bodyján. (Meg a haján. De azért kiskádat, sampont, hajszárítót és kézi aggregátort ne hordjunk magunknál – végtére a kalandoknak és önnön kreativitásunknak is elegendő teret kell hagynunk.)

Össznépi zsák helyett érdemes minden gyereknek külön rohamcsomagot készíteni (fejenként egy neszesszer például remekül megfelel a célnak). Egyrészt az épp oviban lévő nagycsoportos cuccait felesleges magunkkal cipelnünk a kistesó délelőtti Ringató-foglalkozására csak azért, mert rohantunkban nem volt érkezésünk kipakolni a közös táskából az elsőszülött holmijait. Másrészt ha az állatkertben a család egyik része a sisakos kazuárokat, a másik fele ellenben a Nemzeti Bonsai Gyűjteményt kívánja megtekinteni, így mindkét szülő könnyen magához tudja venni a hatáskörébe tartozó gyerek(ek)kel kompatibilis menetfelszerelés(eke)t.

Pelus

Ökölszabály: gyerekenként minimum két darab. Akkor is, ha délutáni sétára indulunk, és a kicsi hónapok óta kizárólag napi egy alkalommal, kora reggel kakil. Én is hallgattam már az ördög sugalmazására, hogy „elég lesz az az egy pelenka” – jutalmul a gyerekkönyvesboltig tartó 25 perces út alatt kétszer rakta tele a pelenkáját a napi dózist egyébként már kipipált, makkegészséges kislányom. Én meg próbálhattam felidézni a tudatalattimba süllyedt csecsemőkori emlékeim közül, hogyan kell a textilpelenkából hátsócsomagolásra alkalmas alakzatot hajtogatni. (De aztán persze azt is átpisilte, pillanatok alatt.)

A babás rohamcsomag további tartalma pelenkázás-fronton a következő lehet:

1) valamilyen pelenkázó-alátétnek alkalmas textília (első gyerek esetében mosott-vasalt biopamut, további gyerekek esetében a másodlagos frissességű kardigánunk. Ha az eldobható pelenkázó-alátétet választjuk, zöldüljünk ki, és ugyanazt a darabot lehetőleg többször is használjuk fel!)

2) kis csomag popsitörlő kendő

3) kis tégely/tubus popsikrém (de csak ha a gyerek feneke hajlamos kipirosodni)

4) egy apró játék (hogy a kicsit lekösse valami, és pelenkázás közben ne hengergődzzön ide-oda, mint valami Gerald Durrell által megénekelt tengeri uborka)

5) fertőtlenítő kéztörlő kendő (ha olyan helyen cserélnénk pelenkát, ahol nem tudunk utána kezet mosni)

6) kis nejlonzacskó (hogy a kakis pelenkát és törlőkendőket legyen mibe csomagolni, mielőtt a kukába dobjuk az egész miskulanciát).

Nálunk a nagyobbik gyerek rohamcsomagjában a vészhelyzet esetén mobilvécéként üzemelő pelenkák mellett egy papírbili-kezdőcsomag is megtalálható, amelynek tartalmáról az előbbi link alatt már volt szó, de a rend kedvéért legyen meg itt is:

1) összehajtogatott papírbili

2) gurigányi szemetes zacskó

3) papírzsebkendők vagy némi wc-papír

4) fertőtlenítő kéztörlő kendő.

Extra tipp 1: ha minden óvintézkedés ellenére is csak útközben eszmélünk rá, hogy nincs nálunk elég pelenka, a babakocsiból viszont megdöbbentő szagok terjengenek, esetleg megpróbálhatunk elvergődni egy Rossmannig. Ők a saját márkás pelenkájukból tartanak két darabonként csomagolt termékmintákat is − vészhelyzet megoldására tett kísérlet esetén tehát nem feltétlenül szükséges egy egész csomag pelenkát megvennünk és magunkkal cipelnünk a korzózás/nagybevásárlás hátralevő részében.

Extra tipp 2: a nadrágpelenka jelentősen meg tudja könnyíteni-gyorsítani az outdoor pelenkacserét (is), feltéve, ha nem követjük el azt a hibát, amit én az első alkalommal, amikor is a játszótéri padba kapaszkodó, büszkén álldogáló gyerekről anélkül húztam le a bugyi fazonú pelenkát, hogy előzőleg felmértem volna annak (mint kiderült, igen gazdag) beltartalmi értékeit. A következmények részletezésétől most eltekintek.

Ruha

A rohamcsomagba készített ruhákból elvileg a semleges, egyszínű darabok az ideálisak (hogy bármelyik darab passzoljon ahhoz, amit épp visel a ded), de azért nem ezzel a szettel kell stílusikont faragni a gyerekből. Őszintén szólva én inkább azokat a ruhákat szoktam ide száműzni, amelyek már eléggé kinyúltak/összementek/kibolyhosodtak, netán soha nem is tetszettek – az a neonsárga dórás felső például, amit a féltestvérünk lőtt a gyereknek a búcsúban, megbecsült darabbá lényegülhet át, ha utódunkat épp most halásztuk ki a pláza díszkútjából. Ha viszont esküvőre, színházba stb. megyünk a gyerek(ek)kel, kivételesen cseréljük elitre a tartalék ruhákat is!

Mifelénk a babás rohamcsomag állandó ruhatartalma egy pár zokni, egy nadrág, egy rövid- vagy hosszúujjú body és egy vékony pamutpulóver. A nagyobbik gyerek rohamcsomagjában egy bugyi, egy pár zokni, egy cicanadrág, egy rövid- vagy hosszúujjú póló, valamint egy vékony pamutpulóver vár bevetésre. Ha a ruhadarabokat nem külön-külön összehajtogatva pakoljuk el, hanem − a nagyobbakat keskenyre hajtva − egészen szorosan egymásba göngyöljük őket, kicsi, helyes, kompakt csomagocskát kapunk.

Extra tipp: Ha gyakran járunk játszóházba vagy valamilyen beltéri kisgyerekes programra, rendszeresíthetünk a csomagokba tappancsos zoknit, esetleg kis helyigényű − puhatalpú-típusú − benti cipőt. (Ha fázós a lábunk, akkor magunknak is gondoskodjunk valami talpalávalóról.)

Játék

Praktikus szempontból elméletileg csak olyan vickek-vackok, bármikor pótolható apróságok jöhetnének szóba, amelyek segítenek ugyan átvészelni egy hosszas sorbanállást, viszont senki sem siratja őket kesssservesen, ha egy óvatlan pillanatban kiesnek a babakocsiból. Ebbe a kategóriába tartozik a kindertojás-kapszula, a színes ruhacsipesz, a kiselejtezett kontaktlencse-tartó, a tisztázatlan előéletű kulcsokból fűzött kulcscsomó, a tönkrement mobiltelefon ésatöbbi.

A gyakorlatban viszont előfordulhat, hogy kicsinyünk mindig és kizárólag csak az általa házi istenségként tisztelt Tádéval vagy Velociraptorral hajlandó útra kelni. Ebben az esetben legyünk különösen előrelátóak: fáradságot nem kímélve minél előbb kutassuk fel és szerezzük be a totem ikertestvérét, majd helyezzük el egy svájci bank atombiztos széfjében. Így, ha Tádé (Velociraptor) netán elvész, a patakokban ömlő könnyeket felszáríthatjuk azzal, hogy a bájos kis kedvenc (fröccsöntött iszonyat) biztosan csak kirándulni ment, és pár nap múlva hazatér – aztán már nyúlhatunk is a telefon után, hogy ékes rétorománsággal hazarendeljük a tartalék hadtestet.

Egy éves koron túl pedig végre sor kerülhet a korábban már említett, gondosan megválogatott Trixi-könyvekre is.

Extra tipp: ha a gyerek cumizik, indulás előtt az önellenőrző lista ezen pontjához érve juthat eszünkbe eltenni a (miért? miért?) játszócuminak keresztelt felszerelést is.

Hordozó

Ha eljutok odáig, erről fog szólni a két-három hét múlva esedékes poszt.

Kéztörlő

Nélküle egy lépést se. A hatalmas kínálatból nekem a Rossmann sajátmárkás Gesicht & Hände Reinigungstüchere a kedvencem, de bármelyikre essék is a választásunk, alkalmazásakor lehetőleg járjunk el zöldanya-módon: ha a kendőnek csak az egyharmadát koszoltuk össze a kitüsszentett Túró Rudi, nem, ahhoz egy egész csomag kell szájcsücsökhöz ragaszkodó fagyi letakarításával, a tisztán maradt résszel átdörgölhetjük például a babakocsi-tálcát, a cipőnket vagy a másik (harmadik stb.) gyerekünk kezét.

Részemről a DM-ben kapható, szintén sajátmárkás, egyesével csomagolt fertőtlenítő kendőket is rendszeresen használom kisebb-nagyobb kezek és felületek letakarítására (normális kinézetű nyilvános WC-kben például ezzel szoktam letörölni az ülőkét, mielőtt ráültetném a kislányomat). Az extra csomagolóanyag miatt ez a termék sajnos nem kifejezetten környezetbarát, a bérlet-méretű tasakok közül egy-két darab viszont akár a pénztárcánkban is elfér – mindig tartok belőle ott is, valamint (a rendületlen tömegközlekedés okán) a farmerom hátsó zsebében is. A kézfertőtlenítő zselék − legalábbis hulladék-gazdálkodási szempontból − jobb választásnak bizonyulhatnának, az általam ismertek azonban brutálisan szárítják a bőrt (még talán az Antivi márkájú kézfertőtlenítő spray a legkevésbé).

A zöld mérleget kissé helyrebillentendő: ha sarjunk – az én nagyobbikomhoz hasonlóan – irtózik a nyilvános mosdók légfúvásos kézszárítóinak hangjától, az öko szemlélet jegyében a felkerekedős felszerelés részévé tehetünk egy régimódi textilzsebkendőt is: egy-két kézmosás erejéig kiválóan helyettesíti a törölközőt, tehát nem kell egy adag (a víztől amúgy is szürkés péppé löttyedő) vécépapírt, netán tiszta papírzsebkendőt eltékozolnunk kéztörlés céljára.

Folyt. köv.

Anna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?