Anyakelengye

A terhességi gyorsteszten még alig száradt meg a két csík, a leendő anyát máris elborítják a legkülönfélébb listák és táblázatok. „Kötelező és ajánlott vizsgálatok a 9 hónap során”. „Terhesség alatt is szedhető gyógyszerek”. „A várandós nő mintaétrendje”. És persze ott van még az ászok ásza, a babakelengye-lista (az obligát kutacsvédővel és hordozható popsitörlő-melegítővel – de erről majd máskor). A számtalan helyen fellelhető „Mi kell a babának?”- lista mellé íme egy rendhagyó „Mi kell a mamának?”-lista. (Sorozatunk első része itt olvasható.)

 

1. Önjáró frizura

Ha eddig havonta festettük és naponta szárítottuk be/vasaltuk ki a hajunkat, ideje valami egyszerűbb frizurára váltani. A nullásgép talán túlzás, viszont egy olyan fazon, ami mosás után lehetőleg magától szárad valami elfogadható formába, nagyban megkönnyítheti az életünket. (Ha az első gyerekedet várod, azt hiheted, túlzok, amikor mindezzel azt sejtetem, hogy hamarosan egy szimpla hajmosást is gondos mérlegelés, netán szervezés fog megelőzni, a fodrászosdiról nem is szólva. Gondolj majd erre a bejegyzésre, amikor habos fejjel mászol ki a kádból, azt sziszegve, hogy „de hát ilyenkor mindig legalább 45 percet szokott aludni!”, hogy aztán a kis drága az eddiginél is keservesebb ordításba kezdjen a törölközőturbános, csöpögő lény láttán, aki ráadásul még magához is akarja ölelni.) Ha eddig nem használtunk, most akkor is érdemes beszerezni néhány lefolyószűrőt. Nagy esély van rá, hogy a szülés után hónapokig csomókban fog hullani a hajunk (ez mondhatni normális), és ha nem gondoskodunk időben a lefolyók védelméről, többet fogjuk látni a vízvezeték-szerelőt, mint a védőnőnket.

Tipp: Ha melíroztatásra adjuk a fejünket, kérjük meg a fodrászt, hogy a melírcsíkokat a választék alá tegye, így sokáig nem látszik a lenövés.

2. Minimálsmink

Ha eddig rendszeresen sminkeltük magunkat, gondoljuk végig, hogy a szülés utáni hónapokban (években) naponta számtalan alkalommal fog az arcunkhoz simulni (legalább) egy puha és puszilnivaló arcocska, s tulajdonosának vajmi kevés szüksége van az alapozónkra, a púderünkre és a rúzsunkra. Egy színezett hidratáló és egy korrektor (natúr- vagy biokozmetikum) megfelelő kompromisszum lehet; haladók pedig talán az egykezes szemhéjárnyalást is be tudják iktatni a reggeli büfiztetésbe (tiszta ujjal a szemhéjpúderbe nyúlni + festéket szemhéjon szétdörzsölni gyors és hatékony megoldás). Ha emellett időnként el tudunk szabadulni a kozmetikusunkhoz szempillát és szemöldököt festetni, az rengeteget dob az (össz)képünkön, s így kiiktathatjuk az életünkből azt a mutatványt, melynek során úgy próbáljuk kispirálozni a szemgolyónkat szempillánkat, hogy közben egy imbolygó tizenegy hónapos a kötélmászás alapjait sajátítja el a lábszárunkon.

Tipp: A sminktetoválás ugyan hosszú távú megoldással kecsegtet, ezzel azonban a fertőzésveszély miatt semmiképp se a terhesség és a szoptatás alatt kísérletezzünk!

3. Egyszerű körmök

Ahogy a frizura esetében, úgy a körmeinkkel kapcsolatban is érdemes végiggondolni, lesz-e időnk az eddig megszokott módon ápolni őket: a következő hónapokban aligha fogjuk tudni kéthetente feltöltetni, géllakkoztatni és hercig kis strasszokkal díszíttetni a körmeinket. Azt is vegyük figyelembe, hogy anyaként sokkal többször fogunk kezet mosni, mint korábban, továbbá (minimum) két egészen pici fülecskét is meg kell majd tisztogatnunk esténként, amihez nem feltétlenül ideális célszerszám egy több centis, ocelotmintás csoda az ujjaink végén. És ha mindez még nem lett volna elég, az almareszelés, a homokozás és az aszfaltkrétázás jó eséllyel visszaterel majd az ősi állapothoz: a rövidre vágott, festetlen körmökhöz. Ha alkalmanként be tudunk jelentkezni egy szépségszalonba, a japán manikűrt vagy pedikűrt viszont szívből ajánlom: rövid körmön is jól mutat, gyönyörű, ápolt hatást eredményez, és a lakkal ellentétben lenövés közben is szép (mivel egyenletesen és feltűnés nélkül halványodik). A lábkörmökön ráadásul meglepően tartós!

Tipp: A heti-kétheti körömvágást teljesen kiiktathatjuk az életünkből, ha minden este rászánunk 30 másodpercet, hogy villámgyorsan végigszaladjunk a körmeinken egy jó minőségű körömreszelővel.

4. Instant otthoni ruhatár

Az anyává válás olyan mennyiségű gondolkodni- és eldöntenivalóval árasztja el az ember agyát, hogy a kisgyermekes mindennapok szervezésének során akkor járunk el a legpraktikusabban, ha megteremtjük annak a lehetőségét, hogy gondolkodás és döntés nélkül tudjuk elvégezni az állandóan ismétlődő műveleteket. Ennek megfelelően egy kisgyerekes anya ruhatára szerintem akkor tölti be jól a funkcióját, ha stand by üzemmódban működő agyunkat megkíméli a „mit vegyek fel” kérdésétől − ennek ellenére akkor sem bírunk belőle össze nem illő, illetve célszerűtlen darabokat elővenni, ha egy átszoptatott éjszaka után állva szundikálva húzgálunk ki a ruhásszekrényből néhány random holmit. Tehát. Először is adjuk/ajándékozzuk/süllyesszük el minden olyan ruhaneműnket, amit vasalni vagy tisztíttatni kell, és egy-egy nagytakarításhoz viselendő darab kivételével dobjuk ki az elnyúlt, kifakult, „otthonra még jó lesz” pólókat és a kitérdelt melegítőnadrágokat is. Elvégre most egy darabig az otthonunk lesz az első számú munkahelyünk (ld. e sorozat előző részét), ami nem azt jelenti, hogy kiskosztümben legózunk a gyerekkel, hanem azt, hogy egyszerűen, célszerűen, de ízlésesen öltözünk akkor is, ha tudván tudjuk, hogy a két bárányhimlős mellől tíz napig a lábunkat se tehetjük ki a lakásból.

Ezután tekintsünk meg egy babakelengye-listát, duplázzuk meg a rajta szereplő bodyk számát, és a meglévő ruháink közül válogassuk ki / vegyünk magunknak az eredménnyel megegyező mennyiségű könnyen kezelhető, lehetőleg monokróm elasztikus pamut felsőt a legkülönbözőbb (élénk) színekben. (Közbevetés 1. A duplázásra azért van szükség, mert a babakelengye-listák 3-5 „kombidressz”, illetve rugdalódzó beszerzését javasló összeállítói feltehetőleg egy falkára való napelemes mosómedvével élnek együtt – velünk ellentétben. Márpedig néhány hónapig napi legalább egy átöltöztetéssel nyugodtan számolhatunk mind a baba, mind a magunk esetében − a gyereken annyi olyan lyuk van, amin távozni tud valami szívderítő cucc − és akkor a szivárgó anyatejről még nem is beszéltünk −, hogy tiszta váltóruhára garantáltan mindig szükség lesz.)

(Közbevetés 2. „Kombidressznek” hívni a bodyt pont olyan, mint serpenyős burgonyának nevezni a paprikás krumplit.)

Az első hónapokra a tunika-fazon a legalkalmasabb, mert – mint azt Katalin hercegnőnek köszönhetően immár maga Rubint Réka is tudhatja – szülés után legtöbbünk pont úgy néz ki, mint ha épp most kezdené a harmadik trimesztert. Később, amikor a testünk már többé-kevésbé visszatalált korábbi formájához, a sima, rugalmas pamutfelsők is tökéletesen megfelelnek (és szerintem szoptatni is lehet bennük, bár tudom, hogy van, aki ragaszkodik a szoptatós pólókhoz). Én a H&M kissé hosszított fazonú „basic” darabjait szeretem és használom, mert szinte mindig kaphatóak, megfizethetőek, egy csomó vidám színben kínálják őket, és a pamuthoz adott 5%-nyi spandexnek köszönhetően kiválóan bírják a gyakori mosást.

A felsőkhöz otthoni viseletként a tréningnadrág tűnik a kézenfekvő társításnak, de tapasztalatom szerint egy kényelmes farmer vagy egy jó minőségű pamutharisnya egy farmer miniszoknyával összehasonlíthatatlanul jobb hatással van a közérzetre és az önképre. (Meg különben is: már csak elvi alapon is nevetséges lenne szabadidőruhát viselnie annak, aki egy-két-három gyereket nevel, háztartást vezet, netán még távmunkában dolgozik is.) Az említett alsóruházati darabokat semleges színekben szerezzük be, hogy valamennyi színes felső passzoljon hozzájuk. A pamutharisnyás (netán leggingses) megoldásnak télen egyébként az az előnye is megvan, hogy sétához készülődéskor csak fölé kell rántani a kinti farmert, hazatérve meg csak levetni az esetleg összebékávézott darabot, s alatta máris ott lapul a játszószőnyeg-kompatibilis másik réteg.

Tipp: Azért nem árt gondoskodni valami kimenős cuccról, hátha előbb-utóbb eljutunk még másfajta színdarabra is, mint a kerületi művház Kipp-kopp-produkciói.

5. Strapabíró, univerzális ékszer

Átmenetileg kerüljön parkolópályára minden, ami sérülékeny, kiáll vagy himbálódzik. A karunkban hurcolt baba meglepő gyorsasággal tudja elszakítani a keresztanyánktól örökölt aranyláncot, lehetőleg úgy, hogy a filigrán kis medál rögvest el is tűnjön a homokozóban vagy a lefolyóban. A finom bababőrt esetleg felsértő köves gyűrűinket és a piercingeket is érdemes lehet pihentetni egy darabig, nem is beszélve a hívogatóan lengedező fülbevalókról – nehogy a fülcimpánk lássa kárát egy apró mancs hirtelen mozdulatának. Én két-három vicces, de ízléses és minimális értéket képviselő nyakláncot váltogatok, amelyek tarkabarkaságuk okán bármely felsőmhöz illenek (íme, ezért érdemes egyszínű pólókat venni…), és hatékonyan dobják fel többé-kevésbé (többé) leharcolt layoutomat.

Tipp: ha egyévesnél kisebb babánkat orvoshoz visszük, a rendelőbe lépés előtt érdemes feltennünk egy a poronty számára lehetőleg ismeretlen (és persze szintén sav- és tépésálló) nyakláncot, amivel föléhajoltunkban le tudjuk kötni vagy el tudjuk terelni a figyelmét. Legalább egy kicsit.

Összeállt tehát a praktikus, de csinos hétköznapi anyaöltözet: farmer / pamutharisnya és farmer miniszoknya + élénk, egyszínű felső (szezontól függően rövid- vagy hosszú ujjú) + tarka, de ízléses bizsu nyaklánc. Nekem bevált.

Tipp: Az azonos fajtájú ruhadaraboknak alakítsunk ki állandó helyet a ruhásszekrényünkben, mert hiába jutottunk el idáig, ha a legkényelmesebb otthoni farmerunkat egy bikini, egy négy évvel ezelőtti leánybúcsú-öltözék és két futópóló közül kell előtúrnunk. Legyünk rendesek magunkhoz, és tegyünk róla, hogy ne kelljen keresgélésre pazarolnunk az időnket, ami talán még a fiunk fociskártya-gyűjteményénél is értékesebb. (A tárolásról és rendszerezésről persze bővebben is írok majd később.)

6. Talp- és gerincvigasztaló papucs és cipő

Tekintve, hogy a következő években egy átlagos kedd délelőtt többet fogunk talpalni, mint egy kuponozó plázanyuszi a Glamour-napokon, elengedhetetlen a megfelelő kiképzésű otthoni és utcai lábbeli. Ezek beszerzését viszont érdemes a terhesség legvégére időzíteni, mert a várandósság során széltében és hosszában is nőhet a lábméretünk. Nekem a harántboltozat-emelős Scholl-papucsok nagyon beváltak − drágák, de elképesztően strapabíróak, és a csigolyáim hallhatóan felnyögnek a megkönnyebbüléstől, ha beléjük bújok. Cipőben hosszú évek tapasztalata alapján a szintén nem olcsó, de szintén nagyon tartós Tamarisra esküszöm: a gerinckímélő kiképzés ebben ez esetben nem kamu, és jól jön egy kis támogatás, akár a „vegyél fel és ne tegyél le”, akár a „vegyél fel, tegyél le”, akár a „tegyél le”, akár a „hozzám ne nyúlj” korszakban van éppen a gyerekünk. (A jó hír az, hogy a gyerekhurcibálás legalább a karizmokra jó hatással van. Sosem fogom elfelejteni az egyetlen pozitív élményemet, ami a hetedikes szekrényugráson kívül a sporthoz köthető. Két éves lehetett a lányom, amikor elkeveredtem egy edzőterembe. Az edző rám nézett, és így szólt: „De szép izmos a karod! Gyereked van?”) Ha nem engedhetjük meg magunknak ezeket a meglehetősen drága lábbeliket, vadásszunk kuponokra, és/vagy kérjük meg a párunkat és családtagjainkat, hogy születésnapi ajándékként dobják össze egy-egy pár árát. A hátunk és a lábunk extrém terhelésnek volt, van és lesz kitéve – nagyon fontos, hogy megfelelő támogatást kapjanak.

Tipp: Ha tudjuk magunkról, hogy a talpunk és/vagy a gerincünk eleve nem illeszkedik hézagmentesen a Barcsay-féle Művészeti anatómia ábráihoz, szintén okos és bőségesen megtérülő befektetés egy pár személyre szabott talpbetét készíttetése (évenként csere!). És még valami: ha hordozni szándékozzuk leendő vagy meglévő gyermekünket, bebújós, de legalábbis tépőzáras cipőt válasszunk!

7. Pulóver vs. kardigán

Szerintem kardigán, legalábbis utcára: fűtött buszon, boltban vagy ovifolyosón izzadva, séta közben gyerek után rohanva vagy ugyanőt a karunkban cipelve sokkal egyszerűbb kinyitni a kabátot és a kardigánt, mint levenni a kabátot, kibújni a pulóverből, begyömöszölni a pelenkázótáskába és visszavenni a kabátot. Ha hordozzuk a gyerekünket, nem is kérdés, hogy a kardigán a nyerő.

Tipp: A pénztárnál kígyózó sorban szobrozva a kardigánunk gombjai vagy cipzárjának leffentyűje nagyobb eséllyel köti le karonülő gyerekünk figyelmét, mint a pulcsink mintája, ha csak nem valami Disney-mintás, bebújós szörnyűségben nyomjuk egész nap.

 8. Sapka, sál, kesztyű: több in 1

Amíg nincs farkasordító hideg, sapka helyett kapucnit, sál helyett garbónyakú kardigánt, és ha nem találjuk égőnek, kesztyűből az ovis módra kabátujjba gumival belógatottat ajánlom. Először is nagyban megkönnyíti a mi összekészülésünket, ha a „Két gyerek téli hacukába gyömöszölése” című 18-karikás katasztrófafilm végigstatisztálása után a cipőnkön kívül mindössze két ruhadarabot kell magunkra ölteni: a garbónyakú kardigánt (először tavaly sikerült ilyet túrnom), amelynek felgombolható nyakrésze sálként működik, valamint a kabátot, rajta a sapkaként használható, jó szabású kapucnival, valamint a hülyén lengedező kesztyűkkel (amelyek látványával egyébként egy kisbabának szívbéli örömet szerezhetünk). Másodszor pedig, ha egy ködös téli délutánon rászánjuk magunkat, hogy elmenjünk a két gyerekkel vásárolni, a trópusokat idéző Westendben kevesebb levetett cuccot kell a babakocsi aljába-tetejébe gyűrködni, majd a vásárlás végeztével gazdájához párosítani, ha legalább mi ilyen praktikus darabokat viselünk. (Megjegyzés: nekünk nincs autónk, ezért az a verzió nem játszik, hogy „de hát csak odagurulsz, és az ülésre szórod a cuccokat.”)

Tipp: Az elmúlt télen fedeztem fel a Lehel piac galériáján kapható ún. nyakmelegítőt: úgy képzeljük el, mint egy megskalpolt garbót (magas nyak+némi pelerin). Nagyon kicsi helyen, pl. kabátzsebben is elfér: levetve messze nem foglal annyi helyet a babakocsi aljában, mint egy maxisál.

9. Mindentudó kabát

Azon túl, hogy kapucnis, mindenekelőtt mosható legyen (vagy esetleg katonai terepmintás), mert hamarosan elképesztően változatos színű és textúrájú nyomok díszeleghetnek a teljes felületén. Nem csupán a „vegyél fel, tegyél le” fázisban lévő gyerek cipőtalpa és az épp használaton kívüli, felhajtott testvérfellépő kereke fog nyomot hagyni rajta, de simán előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban a melletted álló bölcsised beletörli az orrát az aljába, vagy egy félig elfogyasztott Túró Rudi tartalmával a szájában elégedetten eltüsszenti magát, miközben a karodban cipeled hazafelé a Sparból.

(Közbevetés 3. Felfoghatatlan számomra, hogy a Túró Rudi miért nem került még fel a parlagfű meg a szója mellé az agresszív allergének listájára. A lányom két és három éves kora között gyakorlatilag kizárólag Túró Rudi-evés közben tüsszentett, ha pedig fehérben volt valamelyikünk, a tüsszentések száma biztosan elérte legalább a hármat.)

(Közbevetés 4. Mint azt az akkor már ügyesen kúszó és felkapaszkodó, brutálisan taknyos kisfiam aktív közreműködésével volt szerencsém megtapasztalni, van olyan, hogy anya nadrágja térdig, pólójának mindkét válla pedig szügyig takonyban áll; a „taknyán csúszik” kifejezés tartalma is akkor világosodott meg számomra, amikor meztelen csigaként tovavonszolódó másodszülöttemre és a parkettára néztem.)

De vissza a kabáthoz. Eszünkbe ne jusson zsebmenteset venni, különben nem lesz hová elsüllyeszteni a több tucat pézsét, a kulcsot, a vadgesztenyét, a kegyeletből hazafuvarozandó halott bodobácsot, az imént elfogyasztott (majd kitüsszentett) Túró Rudi papírját stb.

(Közbevetés 5. Ha az első gyereküket váró kismamák most arra gondolnak, hogy márpedig ők bizony mindig mindent akkurátusan el fognak helyezni a tizenkétezer forintos Allerhand pelenkázótáskában, sőt inkább fognak külön fakkot rendszeresíteni a halott bodobácsok számára, semmint hogy szemetet gyömöszöljenek a zsebükbe, jelezném, hogy egy átlagos séta gyakran végződik úgy, hogy az ember az egyik kezével a babakocsit tolja, a másikban a síró gyereket cipeli, miközben a babakocsi kupoláján keresztbe fektetett kismotort egyensúlyozza, és imádkozik, hogy egy járdaszegélyen lezöttyenve ne boruljon ki a doboz tojás a csomagtartóból. És akkor még csak az egyik gyerekről beszéltem. Ilyen körülmények között az akkurátus pakolgatás nem igazán kivitelezhető.)

Nagyon hasznos továbbá, ha a kabátunk csípő alá ér: mivel kisgyerekkel közlekedve sokszor kell lehajolnunk-leguggolnunk, fontos, hogy a derekunk, vesénk védve legyen. Hordhatunk csípőmelegítőt is, ha szeretjük, az úgyis divatos (asszem). És még: ha átmeneti vagy télikabátról van szó, az legyen meleg – melegebb, mint amilyenben korábban jártunk, mert egy 7,4 m/h-val haladó tipegő, aki minden egyes murvakavicsnak annyi figyelmet szentel, mint mi a doktori disszertációnk összegző fejezetének sem, garantáltan nem azt az utazósebességet fogja hozni, amihez az elmúlt két-három évtizedben hozzászoktunk.

Tipp: A felhajtott testvérfellépő kiálló kerekeinek nyomától úgy óvhatjuk legegyszerűbben a kabátunkat-nadrágunkat, ha a kerekekre húzunk egy-egy olyan kicsi zuhanysapkára emlékeztető műanyag ételvédőt, amilyenekkel kisebb tálakat lehet befedni folpack helyett (legutóbb a Szent István körúti Euroshopban kaptam ilyet).

10. Táska

Erről majd az Úton a gyerekkel című részben írok részletesen.

+1 javaslat. Amennyiben kontaktlencsét viselünk, és nincs megfelelő szemüvegünk, érdemes csináltatni egyet: ha a baba többször, de nem túl hosszan alszik napközben (és éjszaka…), ne pazaroljuk a drága időt kézmosásra és a szemünkben való kotorászásra, amikor végre elszunnyad – csak kapjuk le a szemüvegünket, és dőljünk be az ágyba. Majd ha már kialakult valami napirend-féleség, megint parádézhatunk kontaktlencsében.

Tipp: a szemüveg-készíttetés eszetlen drága mulatság, ezért mindenképp valamilyen akciót kihasználva vagy kupon birtokában vágjunk bele, az elkészült darabra pedig lehetőleg kössünk biztosítást az optikában!

Azok számára, akik az első babájukat várják, lehangoló és túlzott lehet az a puritanizmus, amit a fenti írás sugall. De érdemes észben tartani, hogy a kismama-magazinok fotóin látható anyukák, akik a konyhacsempéhez illő, pasztellszínű biopamutban, hamvas sminktől ragyogó arccal vagdossák a ress articsókát, miközben kéket pisilő, sosem fogzó gyermekük kacagva és hibátlanul formabedobózik (önállóan!) napi négy órát − nem léteznek. Anyának, pláne dolgozó anyának lenni hihetetlenül boldogító, de hihetetlenül kimerítő is: minden olyan praktika, amellyel rövidíteni, egyszerűsíteni, időt nyerni tudunk, egyrészt nyugalmasabb mindennapokat biztosít az egész családnak, másrészt értékes perceket gyűjtöget számunkra, amelyeket pihenésre, feltöltődésre fordíthatunk. Leegyszerűsíteni és körültekintően összeállítani például egy ruhatárat napi öt-tíz perc időnyereségért nevetségesnek tűnhet. De ha van még négy olyan pontja a napnak, ahol hasonló praktikák segítségével további öt-tíz perceket spórolhatunk, az esténként fél óra olvasást, fészbukozást stb. kamatozhat számunkra. Tegyük önjáróvá, ami kiszámítható – marad elég kiszámíthatatlanság így is. Hála az égnek.

 

Anna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?