33. hét
Sajnos a múlt héten technikai okokból nem tudtam postot írni, most az elmúlt két hét eseményeit foglalom össze.
Ott tartottam, hogy a Nagy beteg lett és bizony nagyon magas lázzal kellett megint megküzdeni, antibiotikumos kúra lett a vége. Nem mondom, nem egyszerű beadni egy gyereknek ezeket a szereket. Egyszer vissza is hányta az egészet, de azért sikerült kikúrálni Őt a betegségből. Szerencsére a csúnya torokgyulladás már a múlté.
Az utolsó kényeztető hosszú hétvégés wellnesses kikapcsolódáson is túl vagyunk. Komolyan mondom úgy kellett, mint éhezőnek egy falat kenyér. Igaz én nem medencéztem, nem szaunáztam és a masszázs is kimaradt, de nem is ezek voltak számomra a legfontosabb pontjai ennek a 3 napnak. A legfontosabb az volt, hogy még utoljára, így csak mi, kiélvezzük egymás társaságát, pihenjünk, finomakat együnk és programozzunk. Azt hiszem sikerült teljes mértékben kihasználnunk az ott töltött időt, mindenki megkapta, amire vágyott és senki nem jött haza úgy, hogy valami kimaradt és emiatt hiányérzete lenne. Én például kaptam egy kis kozmetikai arckezelést, ami nagyon jól esett, a férjem kihasználta a wellness minden lehetőségét (helyettem is), és kétszer jól meg is masszíroztatta magát, a Nagy játszóterezett, fürdött egy nagyot az apukájával, motorozott és sétált velünk jó sokat. Szóval mindenki kapott egy kis feltöltődést egy kis jó érzést és rápihentünk az előttünk álló időszakra.
Az utazás végével, ráfordulunk a végjátékra. 7 hetem maradt, és csak úgy suhannak el mellettünk a napok. Emlékszem, mikor a Nagyot vártuk, akkor ez az időszak volt a leglassabb. Úgy éreztem sose jön el a napja, mikor végre megszületik, amikor megölelhetem, megpuszilhatom és Ő a feje tetejére állíthatja a világunkat. Most arról gondoskodik, hogy időm se legyen türelmetlenkedni vagy azon rágódni, hogy mikor jön már el végre a nagy nap. Pedig az érzés, a vágy napról napra erősödik bennem, hogy végre a kezemben tarthassam a kisfiamat.
Az is mutatja, hogy nagyon a vége felé közeledünk, hogy megint besűrűsödtek a kórházi és orvosi vizsgálatok száma. Elmúlt a második trimeszteres nyugalom, mennem kellett terhesgondozásra, ahol levette az orvosom a kenetet, amit vinnem kellett a kórházba, és egy úttal kérnem kellett időspontot az első ctg-re és találkoztam a védőnőmmel is. A gondozáson szerencsére minden rendben talált a doki, ugyan továbbra is a fenekén ül a baba,és emiatt kezdek végleg lemondani a VBAC-ról, mivel így semmiképpen kísérletet sem tehetek rá. Ez van, biztos oka van annak, hogy nem akar megfordulni, és ha oka van, akkor viszont inkább ne is tegye, marad a császár és a bizakodás, hogy megtapasztalhatom, hogy létezik pozitív császáros élmény is.
CTG-re 2 hét múlva kell mennem először, május 2-án. Igazából már várom, én szerettem járni rá, annyit kell majd intéznem, hogy ez idő alatt a Nagy bölcsibe legyen. És persze ne legyen beteg, mert akkor jön a szokásos kérdés, hogy mégis ki fog rá addig vigyázni, amíg én nem vihetem magammal.
A védőnőm beírt a kiskönyvembe, még egyszer jó lenne találkozni szülés előtt, legalábbis szerinte, szerintem meg semmi szükség rá, se kedvem se időm nincsen erre, ráadásul a hasznossága is egy nagy nulla.
A kisfiam nagyon jól érzi egyébként magát odabenn, kifejezetten azt élvezi mikor meg tudja rúgni az egyik idegemet, ami számomra akkora fájdalommal jár, hogy minden ilyen alkalommal felüvöltök. Csak egy pillanat az egész, de mintha egy villám csapna belém, egészen a derekamtól a combom közepéig tart a hasító fájdalom. Nagyon félek attól, hogy egyszer úgy dönt, rányújtja a lábát és nem veszi el onnan, ugyanis ha ezt megteszi, akkor én onnantól mozgásképtelenné válok, ebben biztos vagyok.
A férjem nagyon sokat segít nekem az itthoni teendőkben, nem lehet rá egy árva panaszom sem. Pedig a helyzetünk semmivel sem lett könnyebb az elmúlt hetekben. Továbbra is rohangál a munkahely, az anyukája és az otthon háromszögében. Mégis inkább korán felkel, és későn fekszik le, de ami csak belefér az idejébe és az erejébe azt mindet megcsinálja. Én ugyanis esek össze már a legkisebb fizikai munkától, amit megcsinálok az is nagyon lassan megy és őszintén megmondom, én is látom, mennyire felületes munkát sikerül végezni. Persze napról napra nehezebb nekem, ráadásul az éjszakáim is gyötrelmesek továbbra is, így kialvatlan is vagyok a fáradékonyság mellett. De legalább itt a jó idő és ez ad erőt a napi sétákhoz és játszóterezésekhez.
Krikett
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
