Atina már a lombikra készült, mikor kétcsíkosat tesztelt - de nem minden terhességi teszt típussal. Te is elmesélnéd, hogy zajlott a tesztelés és hogyan mondtad el a gyermek apjának a nagy hírt? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!
Szeptember elején mi még ott tartottunk, hogy nekünk csak lombikkal van esélyünk egy kisbabára, mivel mindkettőnkkel voltak problémák. Mi viszont a hormonkezelések helyett az "alternatív" gyógymódot és útvonalat választottuk, bízva abban, hogy eredményes lesz a küzdelmünk.
3 hónappal később a pontos nyilvántartás alapján azonnal láttam, hogy késik, de az első gondolatom természetesen az volt, hogy biztos a miómámmal lett valami és annak köszönhető. Nem is mertem szólni semmit a férjemnek, aki mit sem sejtve elutazott Olaszhonba. Kb. 3 nap kellett, hogy belém bújjon a kisördög: mi van ha mégis... Elszaladtam hát tesztet venni. Este a nagy magányomban megcsináltam, de csak egy csík kéklett makacsul. Nagy búsan és egyedül álomra hajtottam a fejemet, de a kisördög csak nem távozott. Ezért másnap vettem egy másik típusú tesztet. Már előre szidva magamat vonultam be vele a mosdóba. Magam sem hittem, hogy jól látom, de mintha kettő lenne az a kék csík...!
Reggel - miután még mindig kettőnek láttam az előző esti csíkokat - az első utam a gyógyszertárba vezetett: újabb két teszt, az egyik már a harmadik típus, a másik a 2 nappal korábbi negatív teszt típusa. Estig persze már nem bírtam várni, így szépen beköltöztem velük a munkahelyi klotyóba. Az idő letelte után a pozitív-negatív eredmény: 2:2! Mindezt úgy, hogy az egészet senkinek nem akartam vagy tudtam elmondani. Gondolhatjátok milyen kínban voltam a férjjel való telefonbeszélgetések közben!
Következő nap újabb teszt, újabb típus, eredmény pozitív. December 3-án este végre hazaért a párom. Először úgy gondoltam, hogy majd a Télapó közli a hírt, de hogy a fenébe bírtam volna addig várni! Gyorsan közöltem, hogy nálunk ma jár a Télapó, leültettem és a kezébe nyomtam a teszteket egy piros zacskóban. Hittük is meg nem is, csak szorítottuk egymás nyakát és bőgtünk.
Talán itt is lezárhatnám a történetet, de azért még megosztom veletek a következő hét eseményeit is:
Mivel az első gondolatom tényleg nem a kisbaba, hanem az egészségügyi problémák újabb zavara volt, gyorsan bejelentkeztem az orvoshoz, akihez december 6-án már a párommal együtt érkeztünk nagy izgatottan. De az ország egyik legjobb ultrahangja semmit nem mutatott ki. Mondta a doki, hogy lehet, hogy még nagyon korán jöttünk és még túl kicsi, de azért hitegetni sem akart, így egész este bőgtem. Kedden és csütörtökön kórházi labort is csináltak, pénteken pedig mégis megjelent egy kis maszat az uh képernyőjén. A vicc az, hogy ekkor "poénból" megcsináltam újra a 2x negatív teszttípust, ami még ekkor sem jelezte ki, hogy kisbabát várok.
Atina
