Lasmeninas egyedül tesztelt otthon, férjét másnapra várta haza, így volt ideje megtervezni a Nagy Bejelentést. A pozitív teszteket gondosan becsomagolta, és előszülinapi ajándékként adta át a mit sem sejtő kispapának, aki a teszteket látva azt kérdezte: Mi ez, lázmérő? Két csík sorozatunkba továbbra is várjuk a történeteiteket arról, hogyan teszteltetek és osztottátok meg a hírt az ifjú apával. Mailcímünk: bezzeganya@bezzeganya.hu

Az elsőnél nem is terveztünk még próbálkozni, épp a következő hónaptól kezdtük volna, annál is inkább, mert a férjem négy napra elutazott, pont a peteérés idején. Amikor hazajött, a kényszerű önmegtartóztatást gyorsan bepótoltuk. Két hét múlva szombaton biztonsági okokból teszt, negatív, mondtam is a drágának, hogy éljen, mehetünk házibuliba. Ahol egymás után két jó erős koktél totálisan véletlen kiborítása után inkább csak egy kis bort ittam. Égi jel...

Hétfőn már gyanús voltam magamnak, este újabb teszt. Ezúttal pozitív. Mind a három! A férjem ismét távol, ezért volt időm kifundálni a bejelentést. Vettem egy nagy ajándékdobozt, raktam bele külön becsomagolva babakönyvet, kisruhát, pici babazoknit és a teszteket (ekkorra már öt, azaz öt pozitív tesztem volt, hiába, belőlem éltek akkoriban a gyártók). Szörnyen romantikusnak éreztem magam.

Másnap este, amikor hazaért, odaadtam neki a dobozt, mint előszülinapi ajándékot (egy hét múlva lett 30). Kissé csodálkozva kinyitotta, és elsőnek a teszteket bontotta ki. Csodálkozva kérdezte, hogy mi ez, lázmérő?

Annyira röhögtem, hogy alig tudtam megmutatni neki a sok közül azt a fajtát, ami nem szimpla két csíkos, hanem rögtön pluszjelet mutat. Akkor esett le neki.

Én meg így értettem meg, hogy nem is hülyeség az a digitális teszt, ami kiírja, hogy „TERHES”, csupa nagybetűvel.

A leendő apa semmit sem szólt. Aztán másnap délután jött a telefon, hogy rohan haza, mert épp most, az autóban ülve esett le neki, hogy apuka lesz, és hirtelen annyira boldog lett, hogy át akar ölelni és együtt ünnepelni. Ennyi idő kellett, hogy feldolgozza az érzést, mert először nagyon megijedt a feladattól, annak ellenére, hogy előtte egy évig rágta a fülemet a babáért.

Tavaly májusban született meg a kislányunk.

A következőt pedig már nem én mondtam meg neki, hanem a lányunk. Erre a gyerekre többet kellett várni, harmadjára sikerült összehozni. A tesztem itt nem egyszerűen pozitív lett, hanem hang- és fényjeleket adott le: tűzijáték-kísérettel üvöltöttek róla a vörös csíkok. Amikor a tesztelés estéjén az uram hazaérkezett, odaadtam a „lázmérőt” a nagytesónak. Boldogan rohant oda vele apához (nyilván lövése nem volt róla, hogy mi az), aki ezúttal azonnal vette az adást, és közölte, hogy ezúttal nem másnaptól fog örülni. A másodikat már felhőtlen boldogsággal várja, mert nem fél az apaságtól. Nagyon is bejön neki a szerep. Igazi bezzegapa! Ha minden jól megy, a kistesó júliusban születik.

lasmeninas