5-6. hét
A Pöttöm öthetes korában maradtam tehát reggeltől délutánig teljesen egyedül a babával. Mit ne mondjak, volt azért bennem kétely bőven, hogy mennyire omlik össze a lakás meg minden, hiszen előtte négy hétig segítségem volt (amit én kértem), és elképzelni se tudtam, mi lesz. Reggel 6:20-kor édesapa elment dolgozni, mi meg együtt maradtunk, játszottunk, pihenőszékeztünk és elmentünk sétálni. Semmi nagy sírás, nagy hiszti nem volt, amitől tartottam. Jó, az időmenedzsment elég nehézkes volt az elején, hiszen kialvatlan vagyok félig-meddig, és a 30 fokban, ami ezekben a hetekben volt, még a meleg is nehezítette a dolgomat, így nem tudtam hirtelen mi a priorosabb: enni vagy aludni? Mert ugye mind a kettőt akkor lehet, amikor a baba alszik.
Az első nap olyan jól sikerült, hogy még takarítani, rendet rakni is maradt idő, bár a baba mindig megtalálta a „legjobb időt a sírásra”, én meg csak mondtam, hogy „várj egy kicsit, lerakom a vegyszert, kezet mosok és megyek”. Összességében semmi olyan probléma nem volt, amit ne tudtam volna kezelni. A hét legjobb vicce pedig az volt, amikor elmentünk sétálni babakocsival, de Marci sehogy se akart elaludni, csak sírt, hogy vegyem fel. Felvettem, beraktam a hordozókendőbe, ahol pikk-pakk megnyugodott, erre egy idős bácsi odajött, hogy „Hol a másik baba a babakocsiból?” Mondtam neki, hogy az a baba van a kendőben, nem volt kedve kocsizni. A bácsi is nyugtázta, hogy „Igen, jobb a mamán aludni, mint a kocsiban”.
A hordozókendő meg egy áldás! Ha a baba nyűgös és nem akar elaludni, akkor „zsupsz, kendőbe”, és anya járkál a lakásban, tesz-vesz és így az álomporos kendő elrázza a baba popóját egészen álomország kapujáig. Ekkor meg le lehet tenni és elalukál a saját helyén. Ez főleg éjszaka nagyon hasznos, amikor hajnali 2-kor nem hajlandó visszaaludni. Így ahelyett, hogy 4-ig viszonylag hangosan szórakoznánk, pikk-pakk visszaaltatható. Kendő nélkül tehát nem megyek sehova. (Kendőzést hordozási tanácsadóktól tanultam meg, hogy helyes technikát alkalmazzak.)
Öthetesen az este kilenc órás fürdetés után, kb. tízkor aludt el és fél egy-fél kettő között kelt fel enni, majd fél négy-fél öt között. Aztán aludt egészen hét óráig. Így viszonylag én is tudtam valamit aludni. Megvolt az első szociális esemény, elmentünk az Újbudai Hordozós Klubba egy kicsit szakszerű szemek előtt gyakorolni, meg hogy anya kicsit beszélgessen felnőttekkel is.
Hathetes korban megvolt a csípő-has-koponya ultrahangos vizsgálata, meg az ortopédiai vizsgálat, ahol kiderült, hogy a bal lábát kicsit feszesen tartja, terpeszpelus kell. Szerencsére a mosható pelus a doki néni szerint is pont jó méretű csomagot csinál a felturbózott betétekkel, így extra terpeszpelus nem szükséges, csak ha eldobhatós pelenka van a gyereken. A mosható pelenkázás meg nem nagy kunszt. A kakit is ki kell mosni a ruhából, ha kifolyik, ezt is ugyanannyi leöblíteni, aztán megy a szennyesbe, majd aztán a mosógépbe. Nincs semmi órákon át történő sikálás, a kakihoz se kell nagyon hozzáérni, és lám, most a csípőjének is hasznos.
A hatodik hetet a vizsgálat után vidéken töltöttük édesanyáméknál, ahol megvolt a baba megfelelő szórakoztatása. Nagynéni énekel neki és táncol, vagy ha kell, mesét olvas, a mama szakszerűen elrázza és nyugtatja, a nagypapával jól lehet farkasszemet nézni, és van kutyus és cicus is, akit lehet figyelni. Kutyusra kitérve: hát valami végtelen nagy barátság lesz a kutya és Marci között, az tuti, mert kisfiam első sírására a kutyus már forgatja a fejét, figyel, és jönne segíteni nyugtatni. Pelenkázáskor beszaladt és két lábra állva figyelte, hogy Marci épp miért sír. (Kistestű kutya, nem szobakutya, de most be lett engedve, hogy megnézhesse, mi a ribillió.)
Hathetes korára elkezdte értékelni a zenélő dolgokat a kisfiam, legyen az a rezgős szék zenéje, vagy valami játék, vagy valamelyik rokona, aki énekel neki. A család többi tagjának hátránya, hogy nincs jó hangunk, de a gyereket megnyugtatja, így bátran énekelünk, még ha ez a többieknek nem tetszik, akkor is. A vidékre történő két és fél órás autóutat pedig könnyedén viselte, egy dolog kell, ne álljon meg az autó, mert az nem tetszik neki. Haladjunk, és akkor minden oké, így az út nagy részét végigszundizta.
A másik dolog, amit elkezdett hathetesen, az a kiságyban való közlekedés. Lerakom középre, és itt-ott-amott találom meg az ágy valamely végében. Lassan lerakhatjuk a második érzékelőlapot a légzésfigyelőhöz. A 9 órai fürdetés után egyszer felébred hajnali 2-3 között, majd utána alszunk reggel 6-7-ig, tehát kicsit több pihenőidőt nyertünk.
Waczkor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
