A terhesség egy egészségügyi értelemben (is) annyira speciális élethelyzet, hogy az ember az gondolja, minden hozzá kapcsolódó, ilyen jellegű tennivaló egyértelmű. Amikor aztán terhes lesz, és kapcsolatba kerül a rendszerrel, sorra érik a kisebb-nagyobb meglepetések. Pár, személyes élmények inspirálta, kiragadott példán keresztül szeretném ismertetni, mire is gondolok.
- Kell-e pisilni a védőnőnél?
Amikor először mentem terhesgondozásra a védőnőhöz, meglepve tapasztaltam, hogy vizeletmintát kell produkálnom. Bár a találkozó előtt telefonon alaposan kikérdeztem a védőnőt, hogy pontosan miből fog állni a találkozó, azt nem említette, hogy egy gyorsteszttel megnézni a vizelet cukorszintjét, ezért úgy készüljek, hogy kell majd pisilnem. Mivel mindenhova úgy indulok el, hogy inkább kétszer elmegyek vécére, és mivel a váratlan helyzettől ideges lettem, természetesen éppenhogy ki tudtam préselni magamból annyi vizeletet, amennyi elég volt a vizsgálathoz.
Nekem tehát, mint kiderült, minden terhesgondozáson kell vizeletmintát adnom. De ismerek nem egy olyan történetet, ahol a kismamának egyszer sem kellett, sőt, ezek közül van olyan is, aki ugyanabban a kerületben, tehát ugyanabba a védőnői szolgálatba (bár nem ugyanahhoz a védőnőhöz) járt terhesgondozásra, mint én.
- Szedjek-e terhesvitamint?
Mi alapján döntsd el, hogy egy bizonyos tablettát, még ha az csak egy vitamin is, bevegyél-e, vagy sem, ha két orvosod közül kettő teljesen mást mond? Az én esetemben az történt, hogy miután a háziorvos a lelkemre kötötte, hogy az első trimeszter után ne szedjem a terhesvitamint, mert attól „túl nagy lesz a gyerek”; a nőgyógyászom azt mondta, hogy erre nincs semmilyen bizonyíték, nyugodtan szedhetem tovább – annyi kitétellel, hogy ha egyébként egészségesen táplálkozom, akkor elég 2-3 naponta. Számomra a háziorvos és a nőgyógyász is szakember, és mindkettejük szakértelmében megbízok; mégis, egy ilyen helyzetben az az első gondolatom, hogy valamelyikük mégsem „akkora szakember”, hiszen a kettejük álláspontja egyszerre nem lehet igaz. Csakhogy én, laikusként, mi alapján döntsem el, hogy melyiküknek higgyek? Olvassak utána fórumokon a témának? Kérdezzem meg ismerőseimet, akik mostanában szültek? Próbáljak meg mérlegelni, hogy melyiküknek lehet igaza? Annak fogadjam el a véleményét, aki emberileg kicsit rokonszenvesebb? Ha mindkettő ugyanannyira rokonszenves, akkor az legyen a döntő érv, hogy az egyikük nő, ráadásul éppen terhes?
Nyilvánvaló, hogy egyik sem jó megoldás. Mint ahogy az is, hogy valamelyik alapján mégiscsak döntenem kell, hiszen a nap végén vagy beveszem azt a vitamint, vagy nem.
Túlbuzgó védőnők keserítik a kismamák életét
A várandós kismamáknak terhességük ideje alatt legalább négyszer kell megjelenniük a körzeti védőnőnél, négyszer plusz egy nulladik alkalommal a központi védőnőnél, ötször vérvételen (a cukorterheléses dupla, tehát igazából hat), két kötelező ultrahangon (12. és 20. hét), és még nem is beszéltem a havi méhszáj-ellenőrzésekről (és esetleges ultrahangokról).
Tovább>>>
- Hogy is van ez a terheléses vércukorvizsgálat?
Itt aztán igazán sok mindent lehet hallani attól függően, hogy az ember melyik intézményben csináltatja meg a tesztet. Elsőként máris felmerül, hogy a cukrot nekem kell-e vinnem a vizsgálathoz, vagy ott helyben adják? Ha nekem kell megvennem gyógyszertárban, akkor kell hozzá recept, vagy sem? Ha kell recept, a háziorvosé, vagy a nőgyógyászé? Ha én viszem a cukrot, be kell-e, be szabad-e kevernem otthon, és úgy magammal vinnem, vagy ezt a részét már az intézményben végzik majd? Majd ha a „hogy kerül a cukor a vizsgálatra”- kérdésen túljutottunk, jön a következő: hány vérvétel van? Hallottam olyat, ahol kettő, de olyat is, ahol három.
Ezeknek a lehetőségeknek mindenféle kombinációjáról hallottam már, az tehát biztos, hogy ez előtt a vizsgálat előtt mindenképpen utána kell járnod, hogy a te esetedben pontosan mik lesznek a körülmények. Azt meg már hagyjuk is, hogy az sem feltétlenül mindegy, hogy kinél jársz utána: hallottam eseteket, amikor valaki az alapján készült, amit a nőgyógyásza mondott, majd ugyanazért a laboros felháborodottan megrótta.
Mi a probléma mindezzel?
Minimum a plusz stressz, amit egy olyan embernek kell elviselnie, aki valószínűleg egyébként sem élete legkiegyensúlyozottabb időszakát éli. Ehhez jön annak a felelőssége, hogy ennek az embernek olyan döntéseket kell meghoznia, amiknek a meghozatalához nem rendelkezik megfelelő tudással. A rendszer kaotikussága miatt tehát olyan felelősség helyeződik az ő vállára, amely a szakembereket kéne, hogy terhelje. Végül, a tájékoztatás hiánya, az egymásnak ellentmondó információk, az intézményfüggő forgatókönyvek erodálják a rendszer hitelét; és azt a benyomást kelthetik, hogy a rendszer nem veszi komolyan a hozzá fordul egyént.
Mindezek együttesen növelik a kiszolgáltatottság érzését; és megnehezítik az abban való hitet, hogy az ellátórendszer egy minket támogató, megbízható szisztéma, nem pedig egy bürokratikus akadálypálya, ami nem hogy nem könnyíti meg, de kifejezetten megnehezíti az egyébként sem könnyű élethelyzetet, amiben vagyunk.
Rita
Védőnőkről itt olvashatsz még:
A védőnő öt perc után elviharzott
Miért vannak a védőnők?
Hiába takarítottam ki, nem jött a védőnő
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
