A modern időkben a családok többsége kétkeresős, hiszen az anyagi biztonság megteremtéséhez általában mindkét fél keresete egyaránt szükséges. Ebből következik, hogy egy fiatal, még karrier előtt álló pár közös életét meghatározó, egyik legfontosabb döntés, hogy mikor vállalnak gyermeket, mert ez befolyásolja majd a munka frontján való helytállásukat is. De vajon mennyire?
Szociológusok vizsgálatai szerint egyre későbbre tolódik a társadalmi, egzisztenciális érettség ideje, vagyis elhúzódik az a korszak, amikor még a szülőktől való függés határozza meg egy fiatal életét. Az iskolák oktatási rendje is megváltozott, legjellemzőbb az, hogy húszéves korára kap egy fiatal olyan szakmát a kezébe, amiből lehetősége van függetlenedni és eltartani magát.
A felsőoktatásban tanulók számára ez a passzív, tanulással töltött idő természetesen ennél is jóval hosszabb. Ezzel szemben a biológiai akceleráció folyamata felgyorsult, manapság a fiatalok hamarabb érnek, a szexuális életet általában korábban kezdi, mint szülei, nagyszülei tették. Szülészek, nőgyógyászok az első szülést a 23-25 éves kor tájékán tartják ideálisnak. Ezzel szemben a tartós párválasztásra többnyire csak később kerül sor, illetve egyre több első szülés tolódik ki a nők harmincadik életévéhez közeli időpontra.
Ilyen körülmények között még nagyobb jelentősége van a megfontolt életpálya- és családtervezésnek. Nehéz, de nem lehetetlen feladat megteremteni azokat a feltételeket, hogy a születendő gyerek minél nagyobb testi-lelki-érzelmi és egzisztenciális biztonságban jöhessen a világra.
A törvény tiltja a nemek szerinti diszkrimináció minden formáját, ennek ellenére a női munkavállalók a mai napig is gyakran tapasztalják, hogy hátrányban vannak azonos korú és képzettségű férfitársaikkal szemben. Sajnos a gyakorlatan – nem kimondva, de interjúkon, négyszemközti beszélgetések során érzékeltetve – a munkáltatók szívesebben alkalmaznak férfiakat vagy olyan nőket, akiknek az esetében nem kell tartaniuk attól, hogy a közeljövőben gyereket vállalnának. Gyakran olvashatunk olyan élménybeszámolókat, amelyekben fiatal nők panaszolják el az őket ért diszkriminációkat. Egy-egy állásra jelentkezve előfordul, hogy már az állásinterjú első kérdései között elhangzik, mint egy mellékes, jópofa és érdeklődő felütés, hogy “Na és az esküvőt mikorra tervezik?”, és aki idáig elmegy, az előbb-utóbb rákérdez arra is, hogy mikorra tervezik az első gyermek érkezését, sőt arra is, hogy hány gyermeket terveznek.
Ilyen alapon megtörténhet az is, hogy egy jelentős szakmai karrier előtt álló fiatal nő jól megérdemelt kinevezését attól teszik függővé, megígéri-e, hogy pár évig nem vállal gyereket. A kisgyermekes anyáktól sok munkaadó fél, és ezt a félelmet meg is tudják magyarázni. Tartanak attól, hogy sokszor kell nélkülözni, helyettesíteni az anyákat a gyermek betegsége, óvodai-iskolai szünet vagy egyéb szülői kötelezettségek miatt. Az ideális kép úgy fest, – különösen a versenyszférában, de közalkalmazottak esetében is – hogy az ideális női munkavállaló fiatal, 25-30 éves, képzett, ambiciózus, a karrier a legfontosabb számára, némi gyakorlattal is rendelkezik, és lehetőleg egyedülálló.
Akad fiatal pár, aki ezért nem is házasodik össze, a nő akár le is tagadja tartós kapcsolatát, és későbbre halasztja a gyermekvállalást, csak hogy elindulhasson a karrierje.
Amikor nem közvetlenül a szakma- vagy diplomaszerzés után érkezik a baba, a nő is karriert kezd építeni, beleássa magát a hivatásába, néhány év munkaviszonnyal gyakorlatban is megerősíti szaktudását, stabilizálja a helyzetét, hogy a gyerekek születését felölelő évek után legyen hova visszamennie.
Vannak viszont, akik úgy gondolják: jöjjön mielőbb a kicsi, hogy utána már megszakítás nélkül haladhasson a nő is a választott pályáján. A törvény igyekszik védeni az anyák jogait, de tény, hogy nem egy munkaadó kijátssza a kiskapuk lehetőségét. Sajnos korántsem biztos, hogy a babával töltött idő lejárta előtt nem bírják rá valahogy munkaadói oldalról a távozásra a gyerekkel két évet otthon töltött anyukát. Nehéz helyzet, van pozitív és negatív tapasztalat egyaránt, munkáltatója válogatja az emberséges hozzáállást, bánásmódot és korrektséget.
Szokás a testvérek érkezését úgy időzíteni, hogy gyors egymásutánban szülessenek, így az édesanya otthon tölt velük három-öt, vagy akár több évet is. Ez a gyerekeknek jó, hiszen így a személyiségfejlődésük szempontjából meghatározó első években az anyukájuk mellett lehetnek, azonban a munkáltató szempontjából ilyenkor kiesett évekről van szó, amiket „le kell nyelniük”.
Azonban ezekben az években sem kell feltétlenül az anyának teljesen elszakadnia a szakmájától, építheti tovább az egzisztenciáját is, hiszen a gyermekgondozási idő alatt számtalan továbbképzés, tanfolyam, továbbtanulási lehetőség is nyílik ingyenesen vagy nagy kedvezménnyel a gyakorló édesanyákra szabva. Ezzel tulajdonképpen a munkáltató is nyer, a pár év után visszatérő kolléga képzetten és a trendeknek megfelelő tudással állhat majd munkába.
Ti hogy gondolkoztok erről? Gyerek, karrier vagy mindkettőt meg lehet csinálni?
Akác
