A történet teljes mértékben kitalált, szerencsére senkivel sem történt meg ez a tragédia, de bárkivel megtörténhet. A célom ezzel a történettel figyelemfelhívás az oxigénhiánnyal született újszülöttekre, és a tiszteletem kifejezése azoknak a kiváló szakembereknek, – akik, ahogy nem is olyan régen írtam: a valóságos mennyből az angyalok – és a mentésben és az újszülött ellátásban dolgoznak.

1. rész

Neonatális intenzív osztály

December 24-e, karácsony este van, és dolgozom. Diplomás ápoló vagyok a neonatális intenzív osztályon. Szerencsére ma nincs túl sok baba, legtöbbjük jó állapotú koraszülött, de van néhány sebészeti beteg is. Én ma éjszaka az akut részen teszem a dolgom.

Hajnali egy óra múlt, odakint minden békés és csendes. A sötétséget csak a főút lámpái és a gyönyörű szép friss fehér hó világítja be. A lányokkal már túl vagyunk a karácsonyi vacsorán, apró figyelmességekkel is megleptük egymást.

Ebben a békében minden nővérre két gyermek jut. Egy órája már megfürdettem a kisbabáimat, megtörtént az etetés, a tisztázás, és a gyógyszereléssel is elkészültem. Van időm egy percre leülni, és a sötétben nézni a hóesést. Gondolni a családtagjaimra, akikkel szívesebben lennék, mint a kórházban.

Nézem a kis 1100 g-os babámat, aki épp a legcukibb babapózban alszik. A lélegeztető gépek és a monitorok pityegnek, de az én fülem igazából már nem hallja ezeket az alaphangokat. A csengésből azonnal felismerem, hogy mikor van baj. Most nincs baj, béke van, alszanak a jóllakott babák, és én nézem a hóesést.

Egyszer csak kék lámpára leszek figyelmes, ami mindent bevilágít a környéken. Látom az ablakon, ahogy elhalad a klinika mellett a babamentő.

A város közelében

A szülők egy sítúrán ismerkedtek meg. A barátaik mutatták be őket egymásnak nyolc évvel ezelőtt. Azóta tart a szerelem kettőjük közt. Az esküvő és a házvásárlás után úgy érezték, már csak a gyermek hiányzik az életükből. Szerencsés és sikeres emberek lévén ez is megadatott nekik. Megható pillanat volt, amikor világossá vált számukra, hogy ikreket várnak. Egy kisfiú és egy kislány, előreláthatólag január 1-jén érkezik majd hozzájuk.

December 24-én együtt töltötte a napot az egész nagycsalád. Mindenki izgatottan érdeklődött a kicsik iránt. Este együtt mentek az éjféli misére. Aztán a mise végeztével mindenki autóba ült, és haza indult. Az út a templomtól hazáig tizenöt perc, ezalatt jókedvűen beszélgettek, és nézték a tájat. Bensőséges hangulata van ilyenkor a városnak, a friss hó teljesen beterítette az utat.

Ebben a pillanatban az autó hátsó része megcsúszott…

Az ABS is bekacsolt… de az autó csak csúszott tovább…

- ÁÁÁ!
- ÁÁÁ!

Irányíthatatlanná vált a kocsi, semmit sem lehetett tenni. Nagy sebességgel oldalról nekicsapódott egy fának. Az anyósülés oldaláról találta el a fát az autó, amit a fa végérvényesen megállított.

- Szerelmem! – kiáltotta a férfi.
- …
- Jól vagy? Minden rendben? – kérdezte.
- …
- Neeeeeeeeeee!

Segélyhívó központ

- Jó estét, miben segíthetek? – kérdezi a diszpécser.
- Segítsenek, gyorsan, kéreeeem! – üvölti a telefonba a férfi.
- Mi történt uram?
- Autóbalesetet szenvedtünk, segítsenek!
- Hol történt a baleset uram? Hányan sérültek meg? Hány hetes terhes a felesége?

A város közelében

A baleset helyszínére megérkeztek a mentők, babamentő is, a tűzoltóság és a rendőrség mentő egységei.

Nagy a baj!

Az autó jobb oldala felismerhetetlenségig összeroncsolódott.

- Segítsenek, kérem! A feleségem és a gyerekeim… – zokogva, rimánkodik az apa.
- Tessék, uram? Gyermekei? Ikrek? – kérdez vissza a mentőtiszt.

Neonatális intenzív osztály

Csajok, már egy ideje kiment a mentő, de még nem szóltak ide, hogy gyermeket hoznának. Remélem, ilyen békés marad ez az éjszaka, mint amilyen eddig volt. Amint elhagyta a számat a mondat, újra kék lámpát látok kanyarodni a klinika oldalánál.

A város közelében

A hóesésben több tucat egyenruhás próbál segíteni a bajbajutottaknak. Mindenhol kék lámpák világítanak. Az egyik autóval közel állnak a sérültekhez, és bekapcsolják az autó fényszóróját, hogy jobban lássanak. A sötét, a hideg és a csúszós havas út nehezíti a mentést, de a profiknak ez nem akadály. Mindenki végzi a munkáját. Az édesanya egy faágtól szemmel láthatóan súlyos fejsérülést szenvedett. Az orvosok csövet dugnak a szájába, és nem sokkal később a mellkasát is elkezdik nyomni.

Ilyenkor a babák állapotáról sajnos semmilyen információt nem lehet tudni. Azt viszont tudjuk, ha az anyáért nem kezdünk el küzdeni, akkor a babáknak egyáltalán nem lesz esélye.

- Uram, őszintén sajnálom, de a feleségén biztosan nem tudunk segíteni. A gyermekeinek a túlélésre csak akkor lehet esélye, ha itt és most császármetszést végzünk. – mondja a mentőtiszt.

Erre a brutális műveletre a döntést ilyenkor a mentősöknek egy szempillantás alatt meg kell hozni, hogy valóban legyen esélye a kicsiknek.

- Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy meg tudjuk megmenteni a gyermekeket, de tudnia kell, hogy valószínűleg már most oxigénhiányos károsodást szenvedtek.
- Próbálják megmenteni őket, kérem! – könyörög az apa.

Folyt. köv.

Csaba Zsuzsanna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?