Valamikor augusztus közepe táján eszmélek fel, hogy nem tart már sokáig… Két szembetűnő változásból tudom, hogy vége felé jár a nyár. Kinézek az ablakomon, és szemben velem, a garázs tetején ül egy kölyökholló. Hasán még fehér a tollazat, méretre feleakkora sincs, mint a felnőtt, kifejlett példányok, de itt van. Visszajöttek, megérkeztek a nagy északi kaland után. Ugyanis ezek a madarak tavasszal elhúznak fel, hűvösebb tájakra, és ott költik ki fiókáikat, majd itt telelnek, ezen a kellemes klímán. Majd egy este azon döbbenek meg, hogy jééé, sötét van. Teljesen. Nahát, ilyet hosszú hetek óta nem láttam.
Hajtunk egyet a naptárban, és szinte azonnal érezhetően csökken a hőmérséklet. Igaz ugyan, hogy 12-14 fok körül itt még pólóban, rövidnadrágban, szandálban nyomjuk, sőt, igazán szép, vakítóan ragyogó, sehol egy felhős napokon akár 5 fokig is megfelel ez az öltözet (csak ne menj át a túloldalra, az árnyékba, mert befagy a segged). Ezt eleinte nehezen emeltem be, azt hittem, a kanadaiaknak is kell valami, ami nemzetté kovácsolja őket, ha már nincs annyi Nobel-díjasuk és olimpikonjuk, mint nekünk. Aztán később módosítottam a véleményem, hogy ehhez ide kell születni, és akkor ezt szokja meg a szervezet. Három évvel később már látom, hogy ez is csak adaptáció kérdése.
Szeptember elején még zöldellnek a fák, a fű, hiszen nálunk nincs olyan hőség, mint ami otthon ilyenkorra már sárgára-narancsra égeti a tájat. Ám a kora hajnali hideg miatt a hónap közepére már megjelenik az első sárga csík a fákon, majd egy hét múlva az barnára vált, és megjelenik a második sárga csík. Ismét egy hét múlva már nincs zöld folt az erdőben. Október elején pedig szinte egyetlen szeles nap/éjszaka alatt lehullik az összes levél. Villámgyors a változás a napfényes órák számában is. Mindössze hat hét alatt kb. 5 órával lesz hosszabb a sötétség, mígnem beleérünk a legsötétebb időszakba, amikor reggel 9 és délután fél négy közt láthatjuk csak a Napot.
No de hol van az még!
Addig még futunk egyet Terry Fox tiszteletére szeptemberben, pulykát eszünk Hálaadáskor október második hetében (ez itt nem olyan jelentős ünnep, mint az Egyesült Államokban), majd feldíszítjük a házainkat húúúúú, de nagyon félelmetesre. Tököt faragunk, jelmezt készítünk (na jó, én veszek, bevallom). Pókkal, halálfejjel, koporsóval díszített muffint sütünk, Halloween este pedig elindulnak a gyerekek a tökformájú kiskosárral cukrot-csokit vadászni.
Általában november elején már állandó mínuszok uralkodnak, hófehér a táj, úgyhogy amint lekerül a Halloween-dekoráció, máris tehetem fel a karácsonyit.
És élvezhetjük a tél örömeit egészen március-áprilisig. Itt ugyanis sosem az a kérdés, hogy vajon fehér karácsonyunk lesz-e, hanem hogy a húsvéti nyúl hoz-e még havat.
cozumel
