Korábban írtunk már arról, hogy a férfiaknak milyen eljárással tudják elkötni az ondóvezetékét. A vasectomia végleges, és kevés mellékhatással járó ambuláns műtét, mely a magömlést nem gátolja, de meddővé teszi a férfi pácienst. Magyarországon mégis alig-alig találni olyat, aki vállalná (vagy bevallaná, hogy vállalta) a kisműtétet, holott becslések szerint több mint hatvanmillió ilyen műtéten átesett ember él a világon. Ebben a posztban a világháló fórumainak a bugyraiban merültünk el, és megpróbáltuk összegyűjteni a vazektómiáról szóló különféle véleményeket.
Vannak, akik vállalják.
„Nagyon nagy hiányosságnak és hibának tartom, hogy a média nem propagálja kellően ezt a fajta fogamzásgátlási módszert, de azt is sejtem, hogy miért van így: ha nem a nőkre maradna a védekezés megoldása, záros határidőn belül milliárdokat bukna a gyógyszeripar, mert nem kéne tabletta, spirál meg a többi sok ezerbe kerülő szer.”
„Én megcsináltattam a vasectomiát. Indok: van már három lurkó, és többet nem szerettünk volna. A feleségem idegenkedik a fogamzásgátlóktól, mert felborítja a hormonháztartást, a méhbe helyezhető eszközöket három császár után nem ajánlják, a gumival pedig nagyon ügyetlenek voltunk. Mivel ez a férfiaknál lényegesen kisebb beavatkozás, mint a nőknél, ezért én vállaltam.”
„Ez egy olyan döntés, amit csak akkor hozhat meg egy ember, ha a döntése mellett ki tud (és akar) állni "örökre"!”
Vannak, akik titkolják.
„Eddig egy férfivel találkoztam személyesen, aki vállalta ezt a beavatkozást. Biztos vannak többen is, csak nem verik nagydobra”.
Vannak, akik soha nem mennének bele.
„Nagyon kényes terület ez a férfiaknak, ez nekünk a férfiasságot jelenti… Én például semmi szín alatt nem vállalnék be ilyen műtétet. S mivel férfitársaim is hasonlóképpen éreznek (a számadatok alapján), nincs is értelme ránk „erőltetni” ezt még a lehetőség szintjén sem.”
És bár a magömlés a műtét után zavartalan, csak kvázi üres, terméketlen, sokakban egy a műtéttől eltántorító erős tévhit él, és attól félnek, hogy szexuális életük hátrányára változik.
„Az, hogy egy szerv ne tudja kiüríteni azt, amit termelt, szerintem egész biztos nem egészséges”.
Többen pedig magától a műtéttől félnek, bár egyes fórumozók szerint a fogorvosnál rosszabb a kezelés, mint ez a negyedórás ambuláns eljárás, amit már szike nélkül, lézerrel is el tudnak végezni.
De vajon a nők elköttetéséről mit gondolnak a férfiak?
„Én most állok a petevezeték elköttetés küszöbén. Megkérdeztem a párom , ő sem vállalná be a műtétet magán, nekem így muszáj lesz…A klinikán a kezembe nyomták a tájékoztatót, amelyen egy kicsivel több „mellékhatás”, káros elváltozás szerepel, mint a férfiak beavatkozó műtétjénél…”
„Megpróbáltam megkérni rá a férjemet…napokig „úgy” nézett rám, és még csak válaszra sem méltatott. És elmondom, hogy nagyon rossz érzés volt, hogy nem vállalja be. Bezzeg amikor említettem, hogyha császár lenne esetleg, akkor elköttetem magam – nem váltott ki tiltakozást”.
Pro és kontra. Vélemények, érvek.
A módszer nem valószínű, hogy hazánkban egyhamar elterjed. Bár a szerző elég sokat túrta a világhálót, egy olyan magánorvost sem talált, akit a procedúrát bevállaló férfiak egymásnak ajánlanának. Vagy akár olyan urológust, aki hirdetné: rutinosan végez ilyen műtétet. Márpedig információ hiányában szerintem jogos, hogy még a bizonytalanok sem vállalják a műtétét. Valljuk be, nőgyógyászt is általában ajánlás alapján választunk. Ha senki nem tud urológust ajánlani (főleg olyat, aki nem csak a Youtube-on látott ilyen beavatkozást), az utcáról – a szükséges kétszer három hónap várakozási idő után – végképp nem fognak csak úgy beesni a pasik: „Jó napot, elköttetném magam”
Center
