A kórház neve: Petz Aladár Megyei Oktató kórház, Győr

A szülés ideje: 2017 november

Sokáig külföldön éltünk, és pont a teherbe esésem idején költöztünk haza Németorszából Győrbe. Minden ismeretség nélkül gyakorlati szempontok és némi utánaolvasás után választottunk orvost, akivel aztán a 6 hónapon keresztül havi egyszer találkoztunk terhesgondozás céljából.

Problémamentes  terhességem volt, pedig a terhesség megállapításakor a második hónapban nagyon leépített a doki, akinél voltam. Mit akarok ennyi  idősen, különben is már magasabb a vetélés kockázata, és ha nem elvetélek, akkor majd a Down-teszt… Szóval belém tette a félszt, annyira lekezelően és rosszindulatúan mondta, hogy aztán a választott orvosom minden lazasága, biztatása ellenére engem csak a műtőben ért utol a ,,terhes vagyok” gondolat. Egész addig nem mertem örülni, csak reméltem… (Például más már hónapokkal előbb babaruhákat vásárol, mi azt is csak az utolsó pillanatban vettünk párat.)

Egyszer voltam a kórházhoz tartozó rendelőintézetben vérvételen, odaérkezés után öt perccel bevették a kiskönyvem, tíz perccel később már a vérvételen is túl voltunk, csak az eredményeket nem kaptam meg se én, se a körzeti dokim soha. A többi vérvételt már magánúton rendeztem.

A védőnőkről kevés jót hallani, a miénk normális volt.

A kórházban van szülésfelkészítő tanfolyam, ezen nem voltam. Egy ismerősöm elment, de az ő „félelmét” inkább erősítette az, hogy milyenek a szülőszobák, lefüggönyözött kis szobácskák, van fürdőkád is, de neki nem volt szerencséje azt kipróbálni.

A 34. hét környékén szólt az orvos, hogy ő nyaralni megy, maradjak egyben, míg haza nem ér, mondtam neki, nyugodjon meg, én nem szülök idő előtt. Ekkor még úgy volt, hogy bízunk a legjobbakban hogy picurunk talán irányba fordul, bár mindig hozzá lett téve, hogy kevés esély van rá, mert nagy kislány lesz. Kérdeztem az orvos, hogy esetleg  faros szülést merne-e vállalni, de mondta, hogy akkor nyugodtan keressek másik orvost, mert a környéken senki se kockáztat. Próbáltam beszélni  a babához, de már akkor se érdekelte, mit mondok. Úgyhogy 2017 novemberében programozott császármetszéssel  született a mi kis szemünk fénye.

A kórházban a felvétel kicsit olyan, mint mikor az ember postán sorba áll. Legalábbis nekem ez jutott eszembe, viszont mindenki kedves volt. Programozott császármetszésnél van beöntés. Ettől paráztam, mondván a méltóságom… A műtét után már tudtam, hogy a beöntés vette el ezt a legkevésbé.

Nem fogadtam szülésznőt, de teljesen normálisan, figyelmesen látott el, aki épp műszakban volt, sőt, később, mikor a szülészeten járt, benézett, mert nálam „tapogatott” ki először faros babát, és kíváncsi volt, hogy is néz ki az „alany”. Tanuló volt, de profin rendezett mindent, vagy legalábbis nekem ez volt a benyomásom, ha mégsem, azt a kedvességével, figyelmességével ellensúlyozta.

A műtőbe nem jöhetett be a párom, viszont egy másik orvos beengedte a férjet, tehát ez változó és orvosa válogatja talán. Annyit leírnék a műtétről, hogy bár mindenki nagyon kedves volt, és mindent a lehető legnagyobb odafigyeléssel végeztek. Ez a „kiterített” állapot, amibe ilyenkor az ember lánya kerül, hihetetlenül megalázó, tényleg csak az nem lát be, aki nem akar. Aki pedig azt gondolja, hogy a császármetszés egy laza kis műtét, és a könnyebb út a szülés fájdalmainak kikerülésére, az készüljön fel, mert a császármetszésnél lehet, hogy nem érzi az ember a fájdalmat, de utána, még 1-2 hónapig vannak mozdulatok, amik nagyon-nagyon rosszul esnek. Írom újra: hónapokig! És akkor nem írok az első két hétről, ami aztán a mélypontok mélypontja.

Én azt gondolom nekem sose lesz szép a császármetszés élménye. Amikor a lányomat megpillantottam, az igen, de nem felejtettem el, hogy aznap és az azutáni napokban mennyire nagyon megalázva éreztem magam.

A szülésznők normálisak. Nem mászkáltak be kétpercenként, de ha kérdésem volt, megtaláltam őket, és normálisan bántak az emberrel.

Csecsemősök. Egyikükkel volt némi nézeteltérésünk, kicsit fel is kapta rám, én meg rá, de ez sem volt igazán komoly, szóval részemről a csecsemősökkel se volt semmi gond. Mivel a tejem később indult meg, esténként kapott a lányom pótlást, főleg mikor már 400 gramm felett vesztett az eredetileg 4000 grammos születési súlyából. De mielőtt adták neki, mindig rákérdeztek. Nem mutatták meg, hogy kell pelenkázni, viszont nem is kellett. Első gyerekem, de értelmes ember nem igaz, hogy nem látja, hogy esik kézre a pelenka, pedig nem olvastam róla könyvet, és nincs a családban másik baba, akin gyakorolhattam volna. A köldökcsonk ápolásáról meg pár dologról kis könyvecskét kaptunk, külön semmit se mutattak senkinek. Akinek valami gondja volt, az ment, és akit épp ott talált, attól kérdezhetett.

Két VIP szoba van, befizettem volna rá, de még a szülészetre is csak a műtét másnapján kerültünk, annyira tele volt az osztály, szóval első éjszaka nem is voltunk együtt a babámmal. De volt arany negyedóránk, mert műtét után párom azonnal lehozhatta hozzám, a szülésznő segített az első mellre tételnél. A következő éjszakákat már együtt töltöttük, mivel a kórház bababarát. Örültem volna, ha emberbarát is lett volna, mert speciel aki úgy jár, mint én, hogy rosszul viseli a műtétet, utána talán kaphatna még egy éjszakát, hogy „felszívja” magát testileg-lelkileg is.

Mivel a csomagjaimat elvitették a párommal, így egy napig a kórház állta a kislányunk ruházását, pelenkázását. De örülnek, ha van mindenkinél babaápolószer, pelenka, kisruha.
A császáros szobák a szülésznők szobája mellett vannak. Én kétágyas szobába kerültem, a mellettem lévő császáros szoba háromágyas volt. Felszereltségileg szokványos, talán annyi luxus volt, hogy az ágy leereszthető, emelhető volt, aminek valljuk be, örültem. Ezen felül extrának számított a kézfertőtlenítő, ami fel volt töltve. Szóval lehetett használni, pedig azt is tettem a pakkba ki tudja felkiáltással.

A szobákhoz nem volt külön fürdő (ezért is akartam volna VIP szobát), az első napokban elég durva volt eljutni a folyosó legtávolabbi végébe elhelyezett közös fürdőig, de így utólag ha ezek a „túrák” nem lettek volna, valószínűleg örökre fekve maradok. Minden várakozáson felül teljesen rendben voltak a tusolók, nem mondom, hogy nem volt itt-ott vízkő, de kár lett volna napi 10 ezret kidobni a VIP szobáért, mikor aztán ugyanolyan állapotú fürdő van nekik is és azoknak is, akik nem fizetnek a szobáért. Napi kétszer takarítottak, és az öt nap alatt egyszer sem  láttam vérben úszó vécéülőkét, vécécsészét vagy bármit. Nyilván mindenki kulturáltan is használta ezeket a helyiségeket. Amúgy a takarítónők nagyon kedvesek voltak mosolygósak, mindig volt pár jó szavuk.

Látogatási rend van, délelőtt 10-11 között és délután 15-17 óráig. A délutánival a legtöbbször senki sem foglalkozott, csak a délelőttit tartatták be rendesen. A szobába nem mehet be látogató, de kézben ki lehet vinni a babát a folyosón kialakított „beszélőre”. Pár asztal és pár szék van két helyre a folyosó elején és legvégén, kitéve a látogatóknak illetve a „bentlakóknak” itt lehetett az ebédet is elfogyasztani. Vártam, milyen az a rettenetes koszt, de már második nap mondtam páromnak, hogy ne hordja be a kaját, mert felesleges, jól is lehet lakni, meg semmi kivetnivalót nem találtam benne.

Az orvosom a műtét napján délután és később is minden nap bekukkantott, pedig hétvége volt. Nyilván a borítékot is várta, de nem volt elvárás részemről, hogy hétvégén odabent rohangáljon miattam. Mivel programozott császár volt, már műtét előtt elmondott mindent, amit kellett.
Hazamenetel. Délután 2-3 között készítik el a leleteket, a babának az első recepteket és kb. ennyi. Megmondják, melyik napon menj vissza az anyakönyvi kivonatért, aztán elbocsátanak. Tanácsot a műtőben kaptam a műtőssegédtől, hogy ha kávézom, a reggeli kávém idejéig hagyjam bőgni a babát otthon is, mert ennyi idő nekem is jár.

Alapvetően meg voltam elégedve az ellátással, nem tudom, ki hogy élte meg magát a kórházi létet, de én ha csak plusz még pár órát ott kellett volna töltsek, sírva fakadok, határozottan bezártság érzetem volt, illetve meggyalázva éreztem a testem, de ez megint csak szubjektív érzés, ezért kapott a személyes élmények 8 pontot.  

Pontszámok:

Szülészet állapota: 9

Kórtermek állapota: 9

Szülőszoba korszerűsége:-

Felszereltség (orvosi, higiéniai eszközök): 10

Mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota: 9

Orvosok segítőkészsége: 10

Szülésznők segítőkészsége: 10

Csecsemős nővérek segítőkészsége: 9

Kommunikáció, tájékoztatás: 9 és 1/2

Tisztaság: 9 és 1/2

Személyes élmények: 8

A.

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?