Üdvözlöm az olvasókat! Három és fél éve élek Japánban, nős vagyok, van egy három hónapos kislányom. Szeretném egy kicsit bemutatni, milyen itt az élet, a kultúra, a különbségek az otthonihoz képest.
Milyen a nők helyzete Japánban? Ha egy japán nőt kérdeznek, lesújtó. Ha engem kérdeznek, irigylésre méltó. A nők legnagyobb panasza, hogy elnyomás alatt vannak egy férfiak uralta világban. Nos, tény, ami tény, Japán valóban egy erősen patriarchális társadalom. A nőknek sokáig nem volt beleszólásuk bizonyos dolgokba. Manapság ez már változóban van, de nagyon nehéz megváltoztatni a több évszázados gondolkodást. Ennek szemléltetésére hadd hívjam segítségül a japán nyelvet. Előrebocsátom, senkit sem szeretnék untatni, annál is inkább, mivel még magam sem bírom tökéletesen ezt az érdekes nyelvet. De a könnyebb megértés végett álljon itt néhány példa.
A magyar férj szónak – tudomásom szerint – két megfelelője van: a „danna” és a „sudzsin”, vagy udvariasabb formában „gosudzsin”. A danna szó legjobb magyar megfelelője a pártfogó. Régebben ugyanis szokás volt,hogy tehetősebb emberek fiatal lányokat úgymond felkaroltak, anyagilag, érzelmileg támogattak. Nyilván nem a két szép szemükért, de ebbe most ne menjünk bele. A sudzsin kifejezés pedig annyit jelent: mester, tanító. A férj tehát egyszerre mentor, pártfogó és tanító, aki megtanítja a nőt az élet dolgaira. Mert ugye a nő ostoba. Ez nem vicc! Térjünk is rá a feleség szóra. Ennek is két változata van attól függően, hogy egy férfi a saját feleségéről beszél, vagy egy idegen férfiéról. Előbbi esetben a „cuma” szót használják, ami szó szerint valami olyasmit jelent, hogy „aki a testemhez tapadt”, míg a második esetben az „okuszan” kifejezést alkalmazzák. Ennek jelentése: „belső részben tartózkodó”, utalva ezzel arra, hogy amikor vendégek érkeztek, a feleségnek vissza kellett vonulni a ház legbelső részébe, hogy ne zavarja a társalgást. Gondolom, mostanra sikerült némi fogalmat alkotni a nemek közötti társadalmi különbségekről. Egy korabeli beszélgetés így hangozhatott:
- Hogy van a kedves pártfogója?
- Köszönöm, az én tiszteletre méltó mesterem jól érzi magát!
Vagy:
- Hogy van a felesége?
- Ó, az én szóra sem érdemes, ostoba feleségem éppen takarít!
Érdekes, ugye?
Igaz, hogy mára Japánba is betört a feminizmus, de még napjainkban is azt látjuk, hogy a férfiak lekezelően beszélnek és bánnak a nőkkel. Tudni kell azt is, itt ez a férfiasság egyik fokmérője. Ezért a nők nagyon ki vannak éhezve egy kis kedvességre. Talán ez is az oka annak, hogy a japán nők körében ennyire népszerűek a külföldi férfiak. Japánban ugyanis a lady first (vagy ahogy ők ejtik: redí fásztó) ismert, de nem alkalmazott fogalom. Erről hadd meséljek el egy rövid történetet. Egy alkalommal liftre vártunk egy hölggyel. Amikor megérkezett, és az ajtó kinyílt, én, mint a lovagi erkölcsön nevelkedett úriember készségesen vártam, hogy a gyengébb nem képviselője be méltóztasson fáradni a liftbe. A hölgy viszont japán lévén szerényen háttérbe húzódott, hogy a felsőbbrendű férfi beléphessen. Ennek az lett az eredménye, hogy az ajtó becsukódott, a lift pedig elment. Mi pedig értetlenül bámultunk egymásra, szemünkben ugyanaz a kérdés: Mire vártál? Na, igen, a kulturális különbségek.
Ezek után csoda-e, hogy a nők úgy érzik, elnyomottak? A válasz egyértelműnek látszik, de ne hamarkodjuk el. Ez ugyanis az éremnek csupán az egyik oldala. Most vessünk egy pillantást a másikra is. Való igaz, hogy a nők helyzete a férfiakéhoz képest kissé alávetett, de az élet néhány területén azért a hölgyeknek áll a zászló. Vegyük például a munkát. A japán társadalom köztudottan munkamániás, de ez főleg a férfiakra vonatkozik. Noha ma már a nőknek is jogukban áll munkát vállalni, de ez általában az első gyerek születéséig tart. Utána nem nagyon mennek vissza dolgozni. Feladatuk immár a gyerek nevelése és a háztartás vezetése. A férj szinte egész nap dolgozik, csak aludni jár haza. Otthon tehát az asszony az úr. A pénzügyeket teljes egészében a feleség intézi. Sok férfi azt sem tudja, mennyi pénze van. Havonta zsebpénzt kap nejétől, mint egy gyerek. Mondanom sem kell, a rezsi kifizetése után fennmaradó pénzből a feleségek előszeretettel járnak a barátnőikkel, esetleg édesanyjukkal vásárolgatni, vagy ha úri kedvük úgy tartja, étterembe, cukrászdába mennek. A japán kultúrában a férfi nem más, mint egy két lábon járó pénzeszsák. Az urak értékét egyetlen dolog határozza meg, mégpedig az éves jövedelmük.
Van itt még valami, amiről szeretnék írni, és ez nem más, mint a „dzsoszejszenjósa”,vagyis a hölgyek számára fenntartott vasúti kocsi. Mint a neve is mutatja, ezt a vagont csak nők használhatják. Ezt a számomra diszkriminatív lépést a japánok az úgynevezett „chikan”-ok miatt voltak kénytelenek megtenni. A csikan nem más, mint olyan férfi, aki a közlekedési eszközökön tapizza a nőket. Hozzáteszem, nincs nehéz dolga, mivel Japánban igen nagy a népsűrűség, a vonatokban néha mozdulni sem lehet a tömeg miatt. Ilyenkor a kínálkozó alkalomnak neveltetés, és alkoholszint függvényében állnak ellen az erősebb nem képviselői. Vagy nem állnak. Ma már a munkahelyeken szigorúan veszik a szexuális zaklatást. Nem mindig volt ez így. Régebben belefért egy kis tapizás, vagy kétértelmű megjegyzés. Ma már az is zaklatásnak számít, ha az iránt érdeklődik valaki, hogy az illető hölgy főzött-e reggel kávét a férjének. Összességében tehát elmondható, hogy Japánban a nők helyzete mára sokat változott a régmúlthoz képest, de az egyenlő bánásmódra azért még várni kell. Ha egyáltalán eljön valamikor. A japán kultúrában ugyanis nem létezik olyan, hogy egyenlőség. De erről majd egy következő cikkben.
jabandzsin
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
