A babák bármikor (tényleg, BÁRMIKOR) dönthetnek úgy, hogy az eddig őket óvó anyaméhből kikéredzkednek a világra. Mivel a világ játékszabályaival nem igazán vannak még tisztában, ezért nincsenek számukra „tabu” helyek, ahol nem lehet kérem megszületni…ha ők indulnak, akkor jönnek, legyen a helyszín a bevásárlóközpont parkolója, utasszállító repülőgép, kisteherautó a semmi közepén. Vagy a kórház adminisztrációs szobája, ahol a kismama ráérősen a papírokat töltögetné még ki.
Mert az újszülöttek másik csoportja mintha kissé…türelmetlen volna. Az egyik pillanatban még a tágulás is alig mérhető, a magzatvíz se távozott, még a fájások is alig felismerhetőek, a következő pillanatban pedig rakétaként csapódik a baba…jó esetben az anya, az apa vagy valamilyen egészségügyi/laikus segítő kezébe, visszatarthatatlanul. Ők az 5, 10, 15 perc alatt született gyerekek, akik gyakran jönnek a tervek ellenére világra otthon…hiszen nincsen semennyi idő bemenni sehova se.
Lássunk néhány példát, itt van elsőnek a nő, akire a parkolóban jött a szülhetnék. A dolog olyan gyorsan történik, hogy a kismama még a rövidnadrágját se veszi le a folyamat alatt…végülis így megmaradt némi méltósága, mivel egy közeli kamera felvette a teljes jelenetet, és itt még mindig látható belőle, viszonylag diszkréten, de jól azonosíthatóan látható, ahogy kicsusszan a baba, és a segítő kezébe pottyan.
Ennél is döbbenetesebb az amerikai Katie Clay története, aki nem tudta, hogy ikreket vár, mivel a doppler, ultrahang se mutatta ki a második gyereket. Ééés – miután az egyik ikertestvér világra jött egy parkolóban, a közeli szülészetre siettek anyával-babával (eredetileg azért, mert a méhlepény nem született meg), és nem tudom, ki lepődött meg a legjobban, amikor a testvér világra jötte után laza 20 perccel, már a klinikán megszületett a második ikertestvér is.
Se Katie, se férje, Marcus, se az őket segítő orvosok nem tudtak a második baba létezéséről – csak pár ismerőse vicceskedett korábban a kismamával, hogy amekkora pocakja van, akár ikrei is lehetnének…
Stacy története talán kevésbé döbbenetes, de azt hiszem, arra is kevesen vállalkoznánk, hogy egy kisteherautó volánja mögött szüljünk a puszta közepén. Márpedig Stacy férje a kocsijukban kapta el a babát, hogy aztán továbbhajtsanak a szülészet felé, miközben a köldökzsinór még mindig összekötötte az anyát és gyermekét. És mi még profi szülésfotóst kértünk….nevetett a pár, akik nemhogy fotós, de orvos jelenlétét se vettek igénybe végül a szüléshez.
Annak ellenére, hogy a légitársaságok szigorú szabályokat állítanak fel a terhesen való repüléssel kapcsolatban (általában a 30.-32. héttől tilos gépre szállni), mégis babák tucatjai születnek minden évben az égben vagy a miattuk kényszerleszálló gépeken. Lavinia Utahból akart Hawaii-ra utazni, mindössze (?) 29 hetes terhes volt. Kisfia, Raymond, nagyjából félúton döntött úgy, ezt a pillanatot választja a megszületésre. A kreativitás és a problémamegoldás jeles volt – cipőfűzővel kötötték el a köldökzsinórt, és egy koraszülöttosztály személyzete várta a babát merő véletlenségből – egy orvos és három (!!!) koraszülöttekre specializált nővér. A gyerek szívverését egy Apple Watch segítségével vizsgálták, és mikrohullámú sütővel felmelegített vizespalackokkal tartották melegen az újszülöttet.
De a slusszpoén csak most jön – állítása szerint Lavinia NEM IS TUDTA, hogy terhes. Legalábbis ezt állítja a cikkben, ahol az eseményről olvasni lehet.
Aki az expressz gyorsan világra röpülő babák történeteire is kíváncsi, itt azokat is elolvashatja.
Vakmacska
