Még szeptemberben kérdeztük Facebook-oldalunkon, hogy vagytok megelégedve a bölcsiben, oviban, iskolában kapható menzai koszttal. Hát, nagyon eltérő válaszok érkeztek, a rajongástól az utálkozásig. Nehéz volt ebből bármilyen következtetést levonni, de úgy tűnt: minél inkább helyben főznek, annál valószínűbb, hogy ehető, sőt finom az étel. Minél nagyobb a szállító, annál kevésbé vannak megelégedve vele. És mintha a kisebbekre jobban odafigyelnének: a bölcsis, ovis ételeket jobban dicsérték, mint amit az iskolában adnak.
A mennyiséggel se elégedett mindenki: megeszi a gyerek, amit kap, de az kevésnek bizonyul. Otthon is pótolni kell, meleg ételt főzni hétköznaponta is.
Az elégedetlenek egy része szerint a gyerek (is) válogatós: otthon se eszik meg mindent. De a legviccesebb talán az, amikor a menzán befalja azt, amihez otthon hozzá se nyúl, és évek óta próbálják megfejteni a titkot.
A fanyalgók és kritikusak kommentjei:
„Örülök, ha egy héten egyszer valamit megeszik az ebédből” - így Csilla.
„Sajnos kevés a mennyiség is, de a minőség is romlott. Néha esznek meg ezt-azt, amúgy nem válogatósak szinte mindent megesznek!” - írta Gabriella. Eszternek is a mennyiséggel van gondja: „Mindent megeszik (legalábbis ezt mondják), de éhesen hozom haza az oviból.”
Anettnek a mennyiséggel és a minőséggel is meggyűlt a baja: „Az én gyerekeim évek óta itthon ebédelnek. Mindig éhesen jöttek haza. Sajnos a fasírtot azóta sem eszik meg, mert az iskolai tele volt mócsingokkal. De volt, hogy a fém doboz fémforgácsa került bele a paradicsomszószba. Na akkor döntöttem, úgy, hogy nem esznek ott többet.” Mariann pedig saját szemével győződött meg arról, miért érdemes inkább itthon főznie: „Covid alatt házhoz hozattuk egy ideig. Mikor visszament a suliba, már nem fizettem be... megértettem, miért éhes, ha hazaér.”
Evelin nagyon kritikus, mióta több iskolában, óvodában is rosszat tapasztalt: „Én egyik gyereket sem fizetem be. Tizenezrek azért, hogy éhesen jöjjön haza? Konkrét moslék, ami kaja van az ovikban, sulikban. Biztosan van kivétel, mi több ovit, sulit megjártunk már, eddig mindenhol undorító volt...”
Gond van a speciális étkezést igénylők ennivalójával is, aki diabétesz, laktózérzékenység vagy hasonló miatt igényelt diétás étkezést (már nem arról van szó, hogy örüljünk, hogy egyáltalán létezik, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években szó se lehetett efféléről):
"Hát a diabos kajáról ez nem mondható el! Változó! Többször hallom, hogy nem volt jó, mint, hogy finom volt! A CH (szénhidrát) számolás, az nem megy nekik! – így Kata, akinek cukorbeteg gyereke étkezését kell, hogy megoldják az iskolában. „Idáig nagyon jól evett az oviban. De mióta laktózmentes étkezésen van vannak fennakadások” – teszi hozzá Szonja, aki azt látja, hogy a gyerek nehezen szokik hozzá az újfajta menühöz.
Van, aki konkrétan azt is tudta, 12 évre szerződött az intézmény a menza szállítójával. Kár, hogy már most nagyon elégedetlenek a minőséggel, és félnek, ez hosszú évekre így is marad. (A körkérdésen kívül szereztünk olyan tapasztalatot is, ahol konkrétan szülők, tanárok és gyerekek egységesen lázadtak fel a beszállító ellen, és érték el nagy nehezen a szerződés felbontását.)
Volt, aki fényképet is mellékelt: ami látható volt rajta, kórházi kosztnak is gyenge lett volna, és nekünk se lett volna nagy kedvünk megenni. (Sőt, még tán a macskának sem...)
Mások viszont a zöldséget kifogásolják, ami bekerül az ételek közé: szerintük például egyik gyerek se szereti a nyers retket. Ezt határozottan cáfoljuk!!!
Azt kell hozzátenni ugyanakkor, hogy legalább annyian dicsérték a menzát, mint ahányan szidták. A helyben főzött ételekre különösen igaz ez. Ezekből a válaszokból is összeraktunk egy csokorral.
Jusztina vagy Anikó arról számolt be: „mindent megesznek, imádják az ovis kaját”. „Nálunk helyben főznek az oviban, a gyerekek imádják! – teszi hozzá Marietta is. „Egyházi iskola, saját konyhával, nagyon jól főznek!” – írja másik olvasónk. Nóra és Andrea is arról számol be, gyerekeik nemhogy mindent megesznek, de még repetát is kérnek – és kapnak!
„Nálunk nagyon finomakat főznek, még a férjem is megdicsérte (eredetileg szakács), hónapokig hoztam is a kaját onnan napi szinten! Gyerekek is szeretik nagyon!” – így Szilvia.
Ági végképp nem érti, mit tudnak olyan jól a menzán: „Ott megeszik, amibe itthon bele sem teszik a kanalat...... Vagy én főzök nagyon sz@rul vagy csak szimplán bolondot csinálnak belőlem...”
Apukák is írtak: „Általában megeszi az ottani kaját. De épp, hogy belépek érte az oviba, már egyből az a kérdése: MIT FŐZTÉL? ÉHES VAGYOK!!” – mondta el nekünk Balázs. (Akit innen is megdicsérünk, hogy hétköznap is főz!)
Kata egy másik országból írt nekünk: „Németországban élünk, itt gyakorlatilag svédasztal van a gyerekeknek. Minden nap van menü, de ha azt nem kéri, akkor tészta szósszal, Pizza, gyümölcs és saláta mindig van, Szóval szeretik a menzát.” Nem csodálkozunk ezen nagyon.
Nálatok van menza? És milyen?
Vakmacska
