Janis nem akart sztár lenni. A blues volt az élete, féktelen szabadságvágya, szókimondása miatt nem illett a konzervatív texasi lányok közé. Nem volt könnyű kamaszkora, sosem tudta igazán kiheverni a sérelmeket, amik akkor érték. Szeretetre vágyott, hiába vették körül sztárok és rajongók, igazán magányos volt. Az alkohol és kábítószer ugyan tönkretette, de az a néhány dal, amit rekedtes, mély, bűvöletbe ejtő hangján énekelt, örökre beírták a legnagyobb csillagok közé.
Janis Lyn Joplin énekesnő és dalszövegíró 1943. január 19-én született Port Arthurban, Texas államban, Dorothy Bonita East és Seth Ward Joplin gyermekeként. Édesanyja irodavezető volt egy kereskedelmi főiskolán, apja mérnök a Texacónál. Két fiatalabb testvére született, Michael és Laura. Problémás tinédzser volt, édesanyja szerint sokkal több figyelmet igényelt, mint testvérei. A vallásos család, a konzervatív texasi környezet szinte fojtogatták. Később azt mondta, Texas csendes, nyugodt hely, jó ott élni, de nem egy ilyen botrányokat okozó embernek, mint amilyen ő. A Thomas Jefferson Középiskolába járt, ott sem találta meg a helyét, a lányok nem szívesen barátkoztak vele, inkább a fiúk társaságát kereste. Kicsit meghízott, arcát pattanások és hegek borították. Osztálytársai gyakran malacnak, nyominak, őrültnek gúnyolták. Átlagos kamaszproblémák ezek, de Janist nagyon elkeserítették, később felnőttként sem tudott igazán kibékülni a külsejével. Társai egyszer megválasztották a „legcsúnyább fiúnak”.
Kórusban énekelt és egy ideig a festészet is érdekelte. A számkivetettek zenéje felé fordult, ahol szabadon áramlottak az érzelmek, egy olyan világ felé, ahová fehér nőnek a kor elvárásai szerint nem lett volna szabad: a blues felé. Bessie Smith, Lue Belly, Big Mama Thornton vagy Odetta Holmes zenéjét hallgatta. Ebben és a beat irodalomban találta meg önmagát. Bessie Smithről, a híres fekete énekesnőről azt vallotta: “ő mutatta meg nekem a levegőt, ő tanított meg arra, hogyan töltsem meg.” Janis később több fekete művésznek segített és ő adott pénzt arra, hogy Bessie Smithnek méltó síremléket állítsanak.
Először Grant Lyonssal, egy diáktársával játszott blues zenét, később barátaival rendszeresen zenélgettek. A blues jellemzően fekete műfaj volt, Janis fehér texasi nőként zárt kapukat döngetett. 1960-ban leérettségizett és az austini Texasi Egyetemen tanult tovább. Nem fejezte be tanulmányait. Itt már felfigyeltek a fiatal énekesnőre, egyszer az egyetemi újság is cikkezett a farmeros, mezítlábas lányról, aki nem hord melltartót, vállalja másságát és csodálatosan énekel. Első dalát egy iskolatársánál vették szalagra 1962 decemberében, What Good Can Drinkin' Do címmel. Sajnos Janis korán inni kezdett, először csak a bulik és bandázások velejárója volt az alkohol, később a mindennapi kenyér. „Élj gyorsan, szeress sokat és halj meg fiatalon” – vallotta.
Miután otthagyta az egyetemet, Janis San Franciscóba költözött, először North Beach-en, majd Haight-Ashbury -ben lakott. Fellépéseket vállalt, folkot és bluest énekelt, pincérnőként és mosogatással keresett pénzt. Jorma Kaukonennel, a Jefferson Airplane későbbi gitárosával hét dalt rögzítettek 1964-ben, melyeket Margareta, a gitáros felesége írógéppel – mint speciális „ütős hangszerrel” – kísért. Később ezeket a dalokat The Typewriter Tape címmel adták ki. Janis egyre többször nyúlt kábítószerekhez, kedvenc Southern Comfort whiskyje állandó társa lett. (Később a whiskyt gyártó cég reklámot készített az alkoholista énekesnővel, sőt arra is rá akarták venni, hogy koncertjei közben reklámozza a közönségnek az italt.)
1965-ben a csontsoványra fogyott Joplint rávették barátai, hogy térjen haza Port Arthurba. Kerülte az italt és a drogokat, visszafogottabb életet élt, még a beaumont-i Lamar Egyetem szociológia szakára is beiratkozott. Közben azért vállalt pár fellépést Austinban. Nem sokáig bírta a csendes déli életet. 1966-ban visszatért San Franciscóba. Megismerkedett az ottani hippi közösség elismert zenészeivel. Chet Helms, a Big Brother and Holding Company menedzsere már korábbról ismerte Janist és meggyőzte, hogy csatlakozzon a zenekarhoz. Június 4-én az egyedi, mélyről jövő, rekedtes hangú énekesnő igent mondott. Az Avalon Ballroom-ban léptek fel először együtt, nagy sikerrel. Janis többször próbált leállni a drogokkal, sikertelenül. Számtalan kapcsolata volt nőkkel és férfiakkal. Állítólag Jim Morrisonnal, a The Doors énekesével is kalandba keveredett és a legenda szerint egyszer egy whiskys üveggel fejbe is vágta.
Az együttes tagjaival a kaliforniai Lagunitasba költöztek. Janis gyakran találkozgatott a Grateful Dead tagjaival, Ron McKernannel volt egy rövidebb kapcsolata is. 1966 augusztusában a banda négy hetet Chicagóban töltött és szerződést írt alá a független Mainstream Recordssal. Mikor visszatértek Kaliforniába, Janis újra a heroinhoz nyúlt. Részt vettek a Mantra-Rock Dance zenei rendezvényen, találkoztak A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadával, a Krisna Tudat alapítójával és több zenésszel együtt bevételüket a helyi Hare Krisna templomnak adományozták. Olyan hírességek körül forogtak, mint Allen Ginsberg költő, a beat nemzedék vezéralakja, Ken Kesey, az LSD-vel kísérletező író, a Száll a kakukk fészkére alkotója, vagy a Moby Grape rockbanda.
Janis együtt élt Country Joe McDonalddel, a Country Joe and the Fish énekesével, de ez a kapcsolat sem tartott tovább pár hónapnál. A banda több koncertet adott San Franciscóban, de felléptek Los Angelesben, Seattle-ben, Vancouverben és Washingtonban is. 1967-ben megjelent az együttes nevét viselő első albumuk a Mainstream Recordsnál. Júniusban részt vettek a Monterey Pop Fesztiválon. Hatalmas sikerük volt, ez hozta meg számukra az igazi áttörést. Felcsendült a Down on Me, a Bye Bye Baby, a Call On Me és a Big Mama Thorntontól átvett Ball’n’Chain. A fesztiválról készült dokumentumfilmben is hallható a zenéjük. 1968-ban a csapat a keleti parton koncertezett, New Yorkban a legnagyobb sztárokat felvonultató előadáson léptek fel. 1968-ban elkészült második közös albumuk, a Cheap Thrills. (Először a botrányos Drope, Sex And Cheap Thrills címet akarták adni az albumnak.) A dalok között szerepelt a Ball’n’Chain, az eredetileg George Gershwin által komponált Summertime és az örökzöld Piece of My Heart.
Az album augusztusban jelent meg a Columbia Records gondozásában. Janis remek kritikákat kapott, az együttest viszont lehúzták. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Janis hamarosan tovább állt a bandától. Még mindig alkohol- és drogproblémákkal küzdött. Nem talált igazán otthonra és tartós párkapcsolatot sem tudott kialakítani. Nagyon érzékeny volt – még ha kívülről nem is látszott – és nagyon vágyott a szeretetre. Egyszer azt mondta: „25 000 emberrel szeretkezem, mikor a színpadon állok, aztán egyedül megyek haza”. Végtelenül magányos volt. Egy közeli barátja a hatvanas évek legnagyobb nyilvánosságot élvező, legismertebb hajléktalanjának nevezte Janist, aki többnyire szállodai szobákban hajtotta álomra a fejét. Gyakran megfordult a New York-i Chelsea Hotelben, ami a művészek és drogosok népszerű találkozóhelye volt.
A Cheap Thrills aranylemez lett, a Piece of My Heart a Billboard százas listáján a 12. helyre tornászta fel magát. Több koncert és fesztivál után 1968. szeptember elején Janis bejelentette, hogy kilép a csapatból. A Kozmic Blues Banddel folytatta a zenélést. Az 1969-es év elején vették fel az I Got Dem Ol 'Kozmic Blues Again Mama! című albumot. Gabriel Mekler, az album producere ragaszkodott hozzá, hogy Janis a házában lakjon a felvételek ideje alatt. Így próbálta távol tartani tőle a drogokat és a drogos barátokat. Janis akkoriban már 200 dollárnyi heroint lőtt magába naponta. A csapat Európában turnézott, Janis fellépett több neves amerikai show műsorban, énekelt Tom Jonesszal. Az album 1969 szeptemberében jelent meg, Joplint szenzációsnak tartották, de a zenekart illetően vegyes volt a fogadtatás. Ralph J. Gleason a San Francisco Chronicle kritikusa azt írta, Joplin jobban tenné, ha kirúgná az új bandát és visszamenne a Big Brother and Holding Companyhoz. Az albumon olyan slágerek szerepeltek, mint a Try, a Maybe, a Bee Gees sláger szenzációs rhythm-and-blues változata, a To Love Somebody vagy a Little Girl Blue. A lemez a Billboard kétszázas lista 5. helyén szerepelt.
1969 a zene világában Woodstock éve volt. Janis és bandája a fesztivál egyik fő attrakciójának számítottak. A rendezvény 1969 augusztus közepén került megrendezésre. A csapat helikopterrel érkezett a helyszínre, Janis nem gondolta, hogy ekkora tömeg előtt kell fellépnie. Barátnője, Peggy Caserta is elkísérte. A Creedence Clearwater Revival után következtek, de a műsor csúszott. Az egyre idegesebb Joplin a heroinhoz és italhoz nyúlt. Ennek ellenére színpadra lépett. Folyamatosan beszélt a közönséghez, hangja rekedtebb volt az átlagnál és nehezen táncolt. De így is hatalmas volt a siker. Pete Townshend, a The Who gitárosa jelen volt a koncerten. Bár elismerte, hogy Janis nem hozta a Montereyben látott formáját, valószínűleg ittas volt és kimerítette a várakozás, így is fergeteges volt. Janis ottmaradt a fesztiválon és nagyon élvezte. Sajnos a rendezvényről készült dokumentumfilmben és az 1970-ben kiadott Woodstock: Music from the Original Soundtrack and More albumon nem szerepelt.
1969-ben Janis több más helyszín mellett a Madison Square Gardenben lépett fel. A Hálaadás napon tartott koncerten Tina Turnerrel, Johnny Winterrel és Paul Butterfielddel énekelt. Myra Friedman Janisról szóló életrajzi könyvében említést tesz a koncertről: az énekesnő nagyon részeg volt, képtelen volt kontrollálni a mozgását, gyenge produkciót nyújtott. A Kozmic Blues Band a Madison Square Garden koncert után feloszlott.
.jpeg?full=1)
1970-ben Janis Brazíliába utazott barátjával és jelmeztervezőjével, Linda Gravenitessel. Megint leállt a drogokkal. Találkozott egy amerikai sráccal, David Niehaussal. Sajnos a románc nem folytatódhatott, miután visszatértek Amerikába, hiszen Janis megint az intravénás drogokhoz nyúlt. Larkspurban, Kaliforniában élt ekkor, barátnőjével, Peggy Casertával bonyolódott viszonyba. A nő később azt állította, ez nem volt a hagyományos értelemben vett leszbikus kapcsolat. Hippik voltak, zajlott a szexuális forradalom, barátok voltak és szerették egymást. Sokat nevettek, jól érezték magukat együtt. Janis megalapította új bandáját Full Tilt Boogie Band néven. „Végre van egy bandám!” – mondta. Mielőtt turnézni kezdtek, Janis egy koncert erejéig összeállt a Big Brotherrel, előadásukról felvétel is készült. A Full Tilt Boogie Bandet pozitívan fogadta a közönség és a kritikusok is. Az énekesnő kevesebbet drogozott, de az alkoholtól nem tudott megszabadulni. A csapat csatlakozott a Festival Express kanadai koncertsorozathoz, olyan előadók mellett játszottak, mint a Grateful Dead, Buddy Guy, The Band, Ten Years After vagy Delaney és Bonnie. Joplin színes, bő ruhákban és tollakkal a hajában lépett színpadra. Hajában gyakran viselt színes tincseket, szerette a feltűnő ékszereket és tetoválása is volt. Egyedi stílusát sokan követték. Hatalmas sikert arattak, több felvétellel szerepeltek a fesztivál zenei anyagát felvonultató albumokon.
1970. június 25-én Janis fellépett a Dick Cavett Showban. Elmesélte, hogy nemsokára részt vesz a tízéves osztálytalálkozóján és volt osztálytársai mennyit gúnyolták azokban az években. Ez volt az egyik utolsó nyilvános szereplése. Augusztus 12-én a Harvard Stadionban adtak sikeres koncertet. Az utolsót. Augusztus 14-én visszatért Port Arthurba, az osztálytalálkozóra. Zenész barátja, Bob Neuwirth, menedzserük, John Cooke, és testvére, Laura elkísérték. Chet Flippo, a Rolling Stone riportere készített interjút vele, melyben Janis arról is beszélt, volt osztálytársai mennyire megalázták és mennyi szenvedést okoztak neki. A siker nem kárpótolta, nem tudott túllépni a történteken.
Augusztus végén a csapat stúdióba vonult, hogy rögzítsék a Pearl albumot. (Pearl Janis beceneve volt.) A Kris Kristofferson által írt Me and Bobby McGee is ezen a lemezen kapott helyet. (A férfi 1970 tavaszán Janis szeretője volt.)A Joplin, Bob Neuwirth és beat költő Michael McClure által írt híres Mercedes Benz a capella csendült fel az albumon. A Buried Alive in the Blues című dal azonban Janis énekhangja nélkül hallható – a lány a felvétel előtt egy nappal meghalt. 2003-ban a Rolling Stone magazin 500-as listát készített minden idők legjobb lemezeiről. A szenzációs Pearl a 122. helyen végzett.
Janis a Pearl felvételei alatt a Landmark Motor Hotelben, Hollywoodban vett ki szobát, a stúdió mellett. Közben új barátjával, a 21 éves Seth Morgan íróval – aki szintén droghasználó, sőt, árus volt – eljegyezték egymást és elkezdték felújítani Janis larkspuri otthonát. Peggy Caserta, a régi barátnő szintén Los Angelesben tartózkodott. Jó ideje nem látták egymást, Caserta droggal kereskedett, Joplin úgy érezte, jobb, ha távol marad tőle. Hamarosan azonban újra találkoztak és Joplin megpróbált drogot szerezni tőle. Nem kapott, de megoldotta: mástól szerzett. 1970. szeptember 26-án felénekelte a Cry Baby és a Half Moon számokat. Október elsején rögzítették a Mercedes Benzt, október 3-án pedig Janis meghallgatta a zenészek által már felvett Buried Alive in the Bluest. Szombat volt, megbeszélték, hogy másnap bejön a stúdióba, és felénekli a dalt. Közben megtudta, hogy Seth Morgan nőket vitt fel larkspuri házába. Rettentő dühös volt. Ken Pearson együttestaggal a Barney’s Beanery-be mentek, egy italra. Éjfél után indultak vissza a hotelbe egy rajongóval Janis Porschéján. Janis rossz hangulatban volt, kapcsolata romokban, ráadásul Peggy és Seth is megígérték neki, hogy meglátogatják pénteken a hotelben, de egyikük sem jött el.
Másnap Janis nem jelent meg a megbeszélt időben a stúdióban. Paul A. Rothchild, a lemez producere aggódni kezdett. John Cooke menedzser a Landmark Hotel felé vette az irányt. Janis Porschéja a parkolóban állt. John felment a lány szobájába. Janis az ágy mellett feküdt. Már halott volt. Később megállapították, hogy túladagolás és az alkohol együttes hatása végzett vele. Valószínűleg túl tiszta heroint kapott, a drogkereskedő, akitől vásárolt, azon a héten több ügyfelét túladagolta. Hamvait a Csendes-óceánba szórták. Janis korábban azt mondta, ha meghal, vagyonát szórakozzák el barátai. 2500 dollár maradt utána, 1970. október 26-án a kaliforniai San Anselmóban, a Lion’s Share-ben bulizták el a pénzt azok, akik Janis életében fontos szerepet játszottak. Ott volt többek között a testvére, Laura, Seth Morgan, a tetováló Lyle Tuttle, Bob Gordon zenész, John Cooke menedzser. Janis halála sokkolta a rajongókat és a zeneipart. Jimi Hendrix, egy másik popikon tizenhat nappal Janis előtt távozott az örökkévalóságba.
Janis hatalmas űrt hagyott maga után. Ő volt az első fehér lány, aki a blues világában nevet szerzett. Ő taposta ki az utat a rock és blues zenében az utána következőknek: Patty Smithnek, P.J. Harveynak. A lapok hatalmas tehetségét méltatták. Megan Terry szerint hasonló módon képes volt rabul ejteni közönségét, mint Elvis Presley. Életét könyvekben – Ellis Amburn, Myra Friedman, Laura Joplin vagy Peggy Caserta műveiben – és filmeken – a The Rose Bette Midlerrel vagy a Janis című kanadai dokumentumfilm – örökítették meg. Szülővárosában szobrot emeltek neki, csillagot kapott a híres hollywood-i Walk of Fame sétányon, ruháit, autóját, a Porsche 356C Cabriolet kiállításokon csodálhatják a rajongók. Koncertekkel, lemezekkel állítanak emléket neki. Bár csak 27 évet élt, hatása a mai napig érvényesül. Etta James énekesnő – Janis egyik kedvence – egyszer azt mondta róla: “olyan volt, akár egy angyal, aki eljött közénk, és kikövezett egy olyan utat, amin a fehér csajok azelőtt sosem járhattak.” Janis a színpadon kiadott magából minden érzelmet és frusztrációt, amit rövid élete során megtapasztalt. Talán amikor énekelt, valóban szabad volt.
Juditty
Források:
http://cultura.hu/kultura/janis-joplin/
http://www.pophistorydig.com/?tag=janis-joplin-high-school-reunion
http://en.wikipedia.org/wiki/Janis_Joplin
