A Bezzeganya fogyinaplójában négyen igyekszünk megszabadulni zsírpárnáinktól. Ami közös bennünk: többgyerekes anyák vagyunk kevés szabadidővel, 30 év körüli az életkorunk, 165-168 centisek vagyunk, és mindannyian fogyni, illetve életmódot változtatni szeretnénk. A különbségek: jómagam 10 kilót szeretnék leadni, illetve a kissé szétfolyt alakomat formálni, Meni célja mínusz hat kiló, az is legfőképp az egészsége és a közérzete miatt, Citabella boldog lenne 5-8 kiló fogyástól, Almajemima pedig 5-6 kilót szeretne fogyni.
Nekem fogyasztó kezelések és dietetikus segítenek, Meni a cukros ételeket igyekszik kerülni, Citabella többet fog mozogni, Almajemima pedig lemond a délutáni sütizésekről. Sorozatunk célja (a súlyvesztésen kívül), hogy ne májusban kapjanak észbe az olvasók: itt a nyár, meg a téli zsírréteg is. Csatlakozzatok a tavaszi fogyókúrához/életmódváltáshoz, és a kommentekben számoljatok be ti is hétről hétre, hol tartotok! Hajrá, bezzeganyák!
Tünde: Kezelések segítenek
Négyfős fogyicsapatunk ha nem is legnehezebb, de legtöbbet fogyni akaró, és narancsbőrétől is megszabadulni vágyó tagja vagyok, méghozzá olyan szerencsés helyzetben, hogy egy szépségklinika segít céljaim elérésében. 165 centihez vagyok 66-67 kiló, és ami a lényeg: a harmadik gyerek előtti súlyomhoz képest az a plusz 9 kiló zsír formájában rakódott le a combjaimra, a hátsómra, és egy kicsi az addig legendásan lapos hasamra. Hetente többször edzésre járni a három gyerek mellett nincs időm, a táplálkozásomon, életmódomon viszont tudok és szeretnék is változtatni.
Heti kétszer járok kezelésekre, napi legalább 2 liter (cél a 3) folyadékot iszom, heti egyszer talán eljutok egy fallabdaterembe, és hamarosan a klinika dietetikusa segít összeállítani a megfelelő étrendet. Addig is kerülöm a fehér kenyeret, a tésztaféléket és az édességeket. Utóbbi szerencsére hidegen hagy, a fehér kenyérről sokkal nehezebb lemondani. (Az a jó reccsenős házi fajta… Nyamm.) Helyette barna vagy teljes kiőrlésű kenyeret eszem. Idén lesz a 15. érettségi találkozóm, addigra szeretnék formába jönni. És nyárra szeretnék beleférni a terhesség előtti szoknyáimba, ruháimba, hogy végre megszabaduljak a terhesnadrágaimtól.
Meni: Az egészségem a legfontosabb
Hat nyamvadt kiló. Ennyiről beszélhetünk, ha arról akarunk értekezni, hogy mik is a céljaim a fogyókúrával. Beszélhetünk erről, csak nincs értelme, mert nem fogyókúrázni szeretnék. Életmódot akarok változtatni, még akkor is, ha ettől a három szótól már egy érdeklődőbb éti csiga is röhögőgörcsöt kap, és vadul keresni kezdi az aktuális női magazint a közelemben. Pedig valóban ez a célom. A BMI indexet csak vészcsengőnek használom, mert a 165 cm magasságomhoz a jelenlegi majd hetven kiló az már a túlsúlyos kategória, és azért ettől kapkodtam a levegőt egy pillanatig. De a megadott ideális súly, 58 kiló, hát ez három gyerek után, ülőmunkát végezve, 32 évesen, nekem (!) bohóctréfa. Akkor voltam ennyi, amikor tizenöt évvel ezelőtt heti négy edzésem volt. Azóta sem soha, punnyadt pedig csak öt-hat éve kezdek lenni, szóval ha most hirtelen megcéloznám ezt a tartományt, akkor annak csúfos lebőgés lenne a vége. Legyen hat kiló, emlékeim szerint akkoriban, mikor még ennyit mutatott a mérleg, jól éreztem magam a bőrömben.
Az életmódváltás nálam a felesleges cukorzabálás/ivás elhagyása, úgy általában a cukortartalmú élelmiszerek és a szénhidrátok visszaszorítása, és a mozgás visszavezetése az életembe. Az okok pedig egyszerűek: a szűkebb családomban mindenki szépen lassan hízott meg, soha senki nem született alapból ducinak. Ehhez képest mindkét szülőm és a nővérem is drasztikusan fogyott le, amikor szintén szépen sorban, kiderült róluk, hogy a cukorbetegség különböző fokainál járnak. Emellett anyukám szívbeteg, és tőle sikerül örökölnöm a hasra hízós alakot, ami a szakirodalom szerint a legnagyobb kockázati tényezőket jelentő hízásfajta. És ezen tényeket józanul mérlegelve (még ezt is mérlegelni kell, röhej) felfogtam, hogy vagy most fogom meg a folyamatot, vagy soha. Nem akarom megvárni az első ijesztő orvosi eredményeket. Fitt akarok lenni, meg csinos, meg jó közérzetű, persze, de elsősorban egészséges.
Módszerek? Tisztességes reggeli, tízórai, normális, de szénhidrátszegény(ebb) ebéd, uzsonna, és végül korai, könnyű vacsora. Minden nap minimum negyed óra séta (munkaidőben van rá lehetőségem, hosszú az ebédszünet). Heti két reggeli futás. Édesség csak nagyon mértékkel és édesítőszerekkel készítve. Sok saláta, nyers zöldség, gyümölcs. Natúr tejtermékek. Hús. Ennyi. Semmi bonyolult, semmi forradalmi. És ha mindezt sikerül fél éven át megtartani, akkor talán elmondhatom majd, hogy jó úton járok.
Citabella: Sonka itt, sonka ott
168 centiméter magas vagyok, kedden reggel pontosan 63 kg. Széles alapokon állok, nem fúj el a szél. Leginkább combra, csípőre, seggre hízom, ilyen az alkatom. Harmincéves vagyok, bő három év alatt terveztem, majd kihordtam két nagydarab gyereket és szoptattam mindkettőt kilenc hónapig. A jelenlegi súlyom alig fél kilóval több, mint a lánykori kiinduló állapot, de a cél a rég elmúlt 56-58 kg lenne, azzal ha nem is vékony, de formás már lehetnék.
Az előzményekben szerepel táplálékallergia és terhességi diabétesz, úgyhogy úgy döntöttem, épp elég időt szenteltem már arra, hogy egészségesen táplálkozzak, időre, összetételre, szénhidrátra figyelve. Most, hogy január közepétől végre nem etetek senkit a testemből, eszem ágában sincs külön tervezni, főzni egy negyedik étrend szerint a férjem normális, a kicsi trutymó, és a nagy hús alapú étrendje mellett. Akkor eszem, ha éhes vagyok, és lehetőleg olyasmit, ami tényleg örömet okoz. Nem rajongok az aszketizmusért, ezotériáért, tisztító kúrákért, csodaszerekért. Igyekszem nem nassolni. Rajongok viszont a prosciuttóért és a jamónért, ezeket nem engedem. Gyors szénhidrátokat kerülöm, testem-lelkem elszokott tőlük. Koffeinre szükségem van. Hetente egyszer tudok edzeni. Negyven perc kocogás pluzusméréssel, majd erősítés, nyújtás. E mellé megpróbálok beiktatni egy esti gerinctornát. Nem mindig sikerül.
Almajemima: Pápá, délutáni sütizések
Wibble-wobble, wibble-wobble jelly on the plate, énekelgette egy szép napon kislányom az uszodában, miközben a hasamat nyomkodta. Ekkor jöttem rá: bizony kicsit elengedtem magam. Nem vagyok éppenséggel kövér, de olyan 5-6 kiló van rajtam ahhoz az állapothoz képest, amikor a legjobban éreztem magam: ez 4 éve volt, amikor a nagyobbik lányom születése és 25 kg terhességi hízás után 57 kilóra fogytam (a magasságom 168 cm). Most 63 kg-t mutat a mérleg, és ha 4 kilót fogynék, már elégedett lennék. Soha életemben nem fogyókúráztam még (a szülés után minden magától ment le, éjféli tejszínes tejberizs-lakomák ellenére), és nagyon szeretem az édességeket, szénhidrátokat. Szívesen eszem ugyan salátákat is, friss zöldséget, sovány húsokat, de alapvetően sajnos édesszájú, tésztás vagyok.
Mivel nem akarok sokat fogyni, szigorú fogyókúra helyett inkább kisebbfajta életmódváltáson gondolkodom. Tervem, hogy a jelenlegi rendszertelen futás helyett hetente háromszor fogok futni (6-7 km-t, kb. háromnegyed óra alatt), plusz marad a yogilates heti kétszer, amit nagyon szeretek. Reggel zabkásával, gyümölccsel, natúr joghurttal indítom majd a napot, és déli 12 után édességet egyáltalán nem, szénhidrátot pedig minimális mennyiségben veszek csak magamhoz (abból is teljes kiőrlésűt). A reggeli croissant-oknak, délutáni sütiknek szomorúan búcsút intek, csak egy tejeskávét iszom naponta (reggel, és cukor nélkül), viszont minden nap eszem az eddiginél jóval több nyers és párolt zöldséget, és ami nagyon fontos: figyelek arra, hogy legalább két, de inkább három liter vizet, esetleg zöld teát igyak egy nap. Azért engedményt is teszek: szombatonként reggelire ehetek majd péksüteményt, és a saját sütésű pizzából is mehet egy kicsi hétvégén. Meglátjuk, mire vezet mindez: számítok a bezzeganyák szurkolására.
