Még maradt pár nap a szünetből, akinek van némi szerencsével szabadideje, erősen ajánlom, másszon fel valami hegyre, mivel legalábbis amerre mi jártunk, rendkívül tiszta, erős napsütésben jól körbe lehetett nézni, és mivel napok óta nem esett, az avarillatú erdők nagyon is jól járhatóak, nem is beszélve a színkavalkádról.

Nem tudom, másfelé milyen a helyzet, amerre mi jártunk nyáron-ősszel, ott úgy tűnik, civilek és uniós pénzből felújítók is szívügyüknek tekintették valamennyire a turizmust, szaporodnak a tanösvények, a tényleg informatív tájékoztató táblák, van, ahová került új játszótér, erdei tornapálya, kalandpark-féleség is, de ahová nem, ott se unatkozik az ember gyereke, elég, ha akad egy meredekebb kaptató a végén kilátóval és csipkebogyó-bokorral, esetleg rókavárnak kinéző odú, méretes ízeltlábú vagy kövér gomba (avatatlanok inkább csak szemmel tanulmányozzák).

Két egymást követő napon is hegymászásra nógattuk a kölköket, ha már a korábban tervezett elutazós-ottalvós programot végül nem sikerült ilyen-olyan okokból kivitelezni. Mindkét nap hasonló tájon bandukoltunk,  Budapest határát éppen csak elhagyva a Pilisben. Jelentem, a korábbi viharok nyomán még most is többfelé erősen kócos az erdő, de mindenütt járható volt, tájékoztató táblából a felfele vezető ösvényeken lehetne több, viszont sok a frissen festett, egyértelmű turistajelzés és a vandálok egyelőre hálistennek elkerülték a viszonylag új esőbeállókat, asztalokat, táblákat is.

A Csobánka volt az első célpont, bár a faluból csak egy ponton mutat egyértelmű tábla felfelé, hogy hol is induljunk el, az pont a közepén, az italbolt-posta-terecske háromszög közepén ül. Ki is jutottunk hamar, némi mászás után máris az Oszoly-tető hatalmas kettős keresztje alól nézhettük magunkhoz képest a mindenséget. Igazából nem is oda indultunk, de örvendtünk, hogy oda jutottunk. A Kicsi azonban nem adta fel eredeti célját, a Mackó-barlangot  sem, amely meglepően nagynak bizonyult (az odavezető út meg meglepően meredeknek, bár amit én egyensúlytalanul, a Kicsi meg öt és féléves kajlasággal abszolvál, azért az nem épp lehetetlen, bár itt-ott veszettül csúszik).  A táblán barlangi medve, egyéb jégkorszaki állatok (rénszarvas, gyapjas orrszarvú, őstulok) ismertetője, helyi civilek és egy asztalosmester jóvoltából a barlang előtt lehet elkölteni az elemózsiát egy méretes, jó állapotú faasztalnál. A barlang leginkább a Szilvásvárad feletti Istállós-kői barlangra hasonlít, persze kevésbé van magasan és kevésbé híres, de nem kevésbé érdemes ezt is felkeresni, kis lámpával egészen mélyre lehet bemenni a sötét járatokba.

A falu néhány utcája sajnos alighanem megérdemelné a Devizahitelesek Emlékműve címet, minden második kerítésen "Eladó" tábla lóg, pedig van olyan épület, aminek épp csak a téglafalai állnak. Van apró nyári vityilló is, "ha megtetszett, megegyezhetünk" felirattal a ritka szép fekvésű, ám vasárnapiasan kihaltnak tűnő faluban, ahol még a középen csücsülő kocsmafélében se látunk délután három felé egyetlen lelket sem.

A Mackó-barlang hegyét Kis-kevélynek hívják, testvére, a Nagy-Kevély sincs messze, másnap Pilisborosjenőről indultunk, eredetileg az egri vár "makettjét" megnézni, ahol a hajdani filmet forgatták.  Azonban hiába keringtünk a faluban, egyetlen útbaigazító táblát se leltünk, végül egy kocogó helyi hölgy igazított útba...ha nem is a várhoz, de a hegytetőre vezető úthoz, ahol így is sikerült kissé eltévedni, mivel nem minden elágazásra festettek egyértelmű turistajelet. Az eleje is figyelemreméltó az útnak: valami helyi mágnás iszonyú méretű palotát rittyentett az erdő.

Miután némi tanakodás, és a hátizsákban csücsülő összes Oreo elfogyasztása után visszamentünk azon az úton, ami kétséget kizáróan már lefele vezetett a hegyről, a csúcs kihagyásával, végre rátaláltunk a másnapi hegytetőre is. Hegytetőn üldögélve panorámát nézni akkor is meditatív élmény, ha a kölkök közben egymást szórakoztatják, hatalmas visítással nyugtázzák az óriási, zöld sáskafélét, ami heveny érdeklődést mutatott a Kicsi piros melegítőfelsője iránt, vagy amikor hirtelen "na így és ilyen helyekről esnek le a hülye szelfizők" kiáltással kell őket visszaterelni biztonságosabb helyre. Az "egri vár" meglehetős messzeségből látszik ("Vár? Hadd várjon..."), a másik irányból tisztán látható a Megyeri híd is Dunástul, de látunk legelésző lovat, szirénázva nyargaló mentőt is a 3D terepasztalon.

A csipkebogyó is érik már néhány naposabb tisztáson, miután rájövünk, hogy kell megkülönböztetni a kőkemény példányokat az ehetőektől, egész sokat sikerül helyben befalatozni. Egy napsütötte, mini-Ulurut (eredeti)  formázó sziklán döbbenetes mennyiségű harlekinkatica szálldos, nem tudjuk, miért lett ennyire kedvencük a hely, pár arra járóval együtt szidjuk a fajtájukat, amitől a "rendes" hétpettyesek kiszorulóban vannak. De látható citromlepke, fekete harkály, ölyvszerű ragadozómadár is, miközben a fejünk felett halljuk a pár kilométerre onnan vonuló darvak meglepően harsány rikoltozását. Ja persze, valami programajánlóban láttuk, a Hortobágyon külön fesztivált szenteltek a darvak vonulásának, a Pilisben ilyesmiről szó sincs, mégis úgy tűnik, közvetlenül a fülünkbe ordítoznak, miközben alig-alig látjuk a távolabb repülő csapatot.

Iszonyú mázli vagy a klímaváltozás kétségtelen jele a ragyogó őszi napsütés, tessék kihasználni, ezek a hegyek például akár tömegközlekedéssel is közelíthetőek, de nyilván hasonlóan szép lehet a Bakony, a Mátra, a Bükk is azoknak, akiknek ezek esnek közelebb.

Az alföldiek sajnos hegytető szempontjából úgyjártak, de ott korábban csodás ártéri erdőkben jártunk, Lakitelek-Tőserdőtől Kunszentmártonig, előbbinél a holt-Tisza partjára remek kilátót is biggyesztettek, hogy az se maradjon panoráma nélkül, aki laposabb vidékre született.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?