A legrosszabb mégsem a fizikai fájdalom volt, hanem a lelki. Amit sok ember okozott nekem a kedves megjegyzéseivel. Én amúgy is olyan helyen dolgozom, ahol sok ember megfordul, ügyfelezek, nem titok. És ott is nagyon sok az „okos” de hogy valójában mennyi, azt csak akkor tudtam meg, mikor ikrekkel lettem terhes. Annyi sok butaságot mondtak nekem az emberek, hogy egy idő után meggondoltam, hogy egyáltalán elmondjam-e, hogy ikrekkel vagyok terhes. De ilyenkor mindig férjem húzott vissza a valóságba, hogy miért foglalkozom én mással? Meg tudjuk mi oldani, nem nekik kell, és azt se tudják, miről beszélnek, nem átok ez, hanem csoda, a mi kis csodánk. De sokak szemében átok volt. Átok volt két babával terhesnek lenni. Nagyon fájt és a mai napig fáj, ha visszaemlékezek. Ezért üzenem az összes ikres anyukának: nem kell ezekkel foglalkozni tényleg, mert bár nehéz dolog két picivel egyszerre, nem lehetetlen, mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Az ember nem is tudja, mennyi mindenre képes egyszerre, és mennyit bír. De akkor még nem tudtam, hogy mire leszek képes és mire nem. Ezért igen rosszul estek.

Amikor megtudták, hogy ikreket várok, a többségnek az volt a reakciója, hogy én szegény és mennyire sajnálnak, és majd ki fogok készülni, neki egy gyerektől is vége, hát akkor majd nekem kettővel! A szokásos jótanács: most aludj sokat, mert később nem tudsz. Miért, most előre ki tudom majd magam aludni? Be tudok spájzolni alvásból? Vagy hogyan gondolják? És a részvétnyilvánítástól kezdve minden volt. Amíg nem mondtam, hogy két baba van a pocakomban, addig jaj, de jó, gratulálok, amint mondtam, lekonyultak a szájak, és jöttek a sajnálkozások. Néha képen tudtam volna törölni őket. Miért kell sajnálni? Meg amúgy is az ember tele van félelemmel, pláne egy első babás kismama, és akkor még jönnek ezek rá. Hát csodás volt. Sokáig tartott, mire ezeket tudtam kezelni, de aztán már én is kinyitottam a számat, és közöltem velük hogy nem kell engem, vagyis minket sajnálni, mert nagyon várjuk őket és akarjuk őket, és majd mi mindent megoldunk, de ha nem megy, akkor adjon egy számot, amin éjjel-nappal hívhatom és átugorhat segíteni. Ekkor már inkább arrébb álltak.

Ilyenkor a kedves biztató szavak kellenek. Szerintem. A legjobb egy ügyfelem volt, aki miután látta, hogy terhes vagyok, kérdezgetett. Mondtam neki, hogy ikrek, húha, úristen, szokásos, de én már ezt elengedtem a fülem mellett. A következő kérdés: tudja a nemüket? Mondom: hát még nem, de szeretnénk, ha egy fiú, egy lány lenne, erre ő: hát igen, legalább ebben legyen szerencséjük. Mondom tessék, mi van? Lepergett előttem, ahogy a fejét az íróasztalba nyomom, de türtőztettem magam, csak mint egy jó ügyintéző mosolyogtam, és közöltem vele, hogy mi minden esetnek örülni fogunk, mert eleve szerencsések vagyunk. De tényleg azt hittem, megütöm. Hogy lehet ilyet mondani? Ezek mai napig kérdések bennem. Ha nem tudjuk felfogni, hogy valakinek ikrei lesznek, akkor inkább ne mondjunk semmit, csak max. annyit, hogy gratulálunk, és kész. Ilyenkor nem gondolnak bele abba, hogy milyen ezt egy kismamának hallgatni? De tényleg? Nekem eszembe nem jutna ilyet mondani.

Olyan is volt, aki azt mondta akkor most éljem ki magam. És mégis mit ért ez alatt? Járjak bulikba? Végül is igen szépen mutatnék a táncparketten, mondjuk egy bálnatáncot lenyomhattam volna. Ejtőernyőzzek, bungee jumpingoljak? Vagy mégis mi a fenére gondolt, hogy éljem ki magam, így két gyerekkel a hasamban? Nem értettem, azt válaszom neki, hogy már megvolt, azért lettek ikrek.

Sajna ennek a jótanácsnak a megfogadását - bár tényleg nagyon akartam kiélni magam -, meggátolta az, hogy a terhesség 30. hetében elkezdett rövidülni a méhnyak, és a külső méhszáj egy ujjnyira kinyílt. Ekkor kórházba kerültem, ahol kaptam tüdőérlelő injekciót, és megfigyeltek. De a babák hál istennek nem akartak jönni, ők köszönték, de jól voltak bent. Négy napig élveztem a kórház „vendégszeretetét”. A szülésig otthon kellett pihennem, a feladat: a 35. hétig kihúzni.

Folyt. köv.

neni

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?