A Jézuska csak egy csecsemő pólyában, Mária ölében fekszik, állatok között szopik, és a három királyok jönnek-mennek körülötte, még a pásztorok is tudják, hogy megszületett. Mind köszöntik, magasztalják. De mi van, ha ikrek érkeznek karácsonyra? Ha Mária kettőt szült volna, egy helyett, minden a feje tetejére állna. Vagy mégsem?
Karácsonykor sötét van, koromsötét. Reggel, mikor felkelünk, gyertyát gyújtok, koradélután pedig már esteledik, mintha le kéne feküdni, pedig még csak most ebédeltünk. Karácsonykor eső esik, fúj a szél. Hazafelé igyekszünk a játszóházból, babamikulás érkezett, narancsot hozott, mert most van a születésnapunk. Hatalmas joghurttortát találunk a fa alatt. Akinek a Jézuska hozza a gyerekeit, tudja, miről beszélek. Két évvel ezelőtt történt, hogy megszülettek az ikrek és mi idén ezt háromszor ünnepeltük. (Apával, mamánkkal, babazsúron.)A klinikán igyekeznek kivenni programozott császárral azokat a babákat, akiknek a szülei – legalábbis erre hivatkoznak – szeretnék otthon tölteni az ünnepet. Ők hazamehetnek, a halászlé és a kacsa mellett sír az újszülött a szeparált kiságyában. Jó étvágyat! Anya bejgli, a baba anyatej. De mi van azokkal, akik nem mehetnek haza? A kettes-, hármasikresek, és a legkisebbek, a korababák…
Fekszenek odabent, üvegfal mögött, harminchat fokban. A korán érkezettek egy külön szobában élnek. Ők az ünnepeket akváriumban töltik, a nővér pedig egy csillogó üdvözlőlapot ragaszt a kórlapjuk mellé. Pityeg a pulzusmérő, nincs apnoe. Infúziót kapnak vacsorára tej és kalács helyett. Mi ez utóbbi eset voltunk, mégis életem legszebb karácsonyát köszönhetem annak a téli, hideg napnak, amikor a Mária és a Baross utca sarkán megérkeztek az ikrek. A Mikulás és Jézuska közötti időben, pont félbevágva a naptárt.
Mikor meghallottam a hangjukat, mert kibújtak (pontosabban kivette őket két gumikesztyű) ezüstvasárnap utáni hétfőn, azt hittem, két lila kismacska lakott bennem. Ők nem így gondolták. Úgy akartak élni, hogy a harmadik sírásuk inkább egy tundrai nagymacska vonyítása lett. Jó volt az Apgar-teszt, mégis óvatosan illett bánni velük, hiszen egyik sem érte el a két kilót, sőt, a fiam még másfél sem volt.
Másnap tejbegríz. Irtó éhesen kanalaztam. A méhemet is alig bírtam cipelni, a mellbimbóm gyulladt volt az első fejésektől, ráadásul harmadnapon gyerek nélkül mentem haza a kismamaosztályról. De akkor is ez volt a legjobb karácsony. A bőröm, a fejem, a mellem, minden másképp érződött. A testem hatalmas súlytömeg, de madarat lehetett volna fogatni velem. A férjem nyakába borultam, irtó szorosan ölelt, fene se gondolta volna, hogy nekünk hoz a Jézuska két gyereket. Januárra vártuk őket. Végig fogjuk csinálni, drágám, ez nekünk való feladat, mert rohadt nehéz, és az benne a jó. Mert nekünk mindenért duplán kell küzdeni. Csókok. Minden rendben lesz, mindjárt hazahozom őket, vigasztalt. Úgy is a legjobb karácsony volt ez, hogy majdnem beledöglöttünk.
Jó volt, mert: életek, levegőt vettek, és lassan elkezdek enni, pisilni, kakilni. Az osztályon azzal bíztattak, makkegészségesek lesznek, és azzal is, hogy nemsokára családegyesítés lesz, vihetem őket haza. Elhittem, kénytelen voltam, eufóriában éltem. Aki eufóriában él, azt semmi sem érdekli, csak a boldog, rózsaszín jövő, két babafenék a kiságyban. Bárcsak lenne már pisis az előkészített pelenkázónk, bukis a pelenka, hangosan üvöltő bútor a kiságy. Ám még várni kellett, nem is keveset. Szenteste sem érhettem hozzá a gyerekemhez. S már jóval túl voltunk a szilveszteren, mikor a fiam bőrét először közelről megszagoltam. Sárga és kék volt, mégis azt mondták, jól van így. Ezt is elhittem. Rendben lesz, anya. Igen, így mondták, anya. Anya lettem karácsonyra, új nevet kaptam. Született két kisjézuskánk, engem pedig átkereszteltek.
Mikor megszülettek az ikrek, inkubátorba dobta őket Doktor József. Kisjászolba. Üvegfalra tapadt a tenyerem, csak gondolatban simogattam őket. Jöttek folyton a három nővérek: hoztak ajándékot és köszöntötték őket. Gyógyszert, cukros vizet és friss pelenkát. Kicserélték az infúziót. Ott vártuk a megváltást, együtt mindannyian, és ugyanott mentünk át az új esztendőbe a koraszülött intenzíven. Vízkeresztre otthon voltunk. A kiságyak sírtak az örömtől. Az üvegezett jászolban ma mások fekszenek. Nekünk nagy szerencsét hozott a karácsonyi születés. Pont két évvel ezelőtt, amikor friss hó esett szilveszterre, lehetett labdázni a gyerekfejekkel odahaza a meleg szobában, sokáig égő gyertyafénynél.
