Az újszülött baba még csak fényeket és árnyékokat érzékel, az éleslátása csak lassan, fokozatosan alakul ki. Hogyan vehetjük észre, ha a látásfejlődéssel valami gond van? Dr. Szekeres Mártát, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet szemészeti centrumának főorvosát kérdeztük a témában.
Melyek az első, látással kapcsolatos reakciói egy babának?
Dr. Szekeres Márta: A csecsemő körülbelül hathetes korától kezdi megtanulni és használni a látás képességét. Úgy élesedik a látása, hogy a látóhártyáján keresztül az éleslátás helyére fókuszál, ami első stabil pontként az édesanya szeme. Ez azt jelenti, hogy a baba szoptatás közben az édesanyja szemét kezdi nézni, pontosabban a szemébe néz. Ilyenkor, mivel az első pár hónapban a szemeknek még nem teljesen összerendezett a mozgása, egy-egy pillanatra eltérhet a két szem mozgása egymástól. Ezt láthatjuk úgy, hogy a gyermek kancsalít, ami ebben az esetben még semmi gondot nem jelent. A babák 3-4 hónapos korára alakul ki ugyanis a kétszemes együttműködés. Ha a gyermek még ekkor is kancsalít, az mindenképpen kórosnak számít.
Mit figyeljen meg a szülő pontosan?
Dr. Szekeres Márta: A csecsemőknek sokszor széles-lapos még az orrnyergük, így az orruk mellett nem látszik ki a szemfehérje. Ez gyakran csak azt a benyomást kelti, mintha a gyermek kancsalítana. Nagyon fontos azonban, hogy a szülő megfigyelje a szemek állását, a szemmozgást, hogy megy-e oldalra, minden irányba a gyermek szeme. Ugyanis, ha a néhány hetes baba szeme észrevehetően nem áll párhuzamosan (állandóan kancsít), illetve valamerre nem mozog az egyik szeme, akkor azonnal gyermekszemészhez kell fordulni.
Miért baj, ha kancsít a gyermek?
Dr. Szekeres Márta: Fontos, hogy szülőként tudjuk, a kancsítással nem az a fő gond, hogy a gyermek szeme első pillantásra nem megfelelően áll. Hanem az, hogy ez egy olyan működési zavar, amikor a kétszemes együttműködés befolyásolja a térlátás kialakulását. A finom-mélységlátás csak a két szem együttműködése mellett valósul meg. Egy fél szemmel élesen látó gyermek esetén nincs mélységlátás, a kancsalító szemen pedig úgynevezett tompalátás alakul ki, ami azt jelenti, hogy egy anatómiailag teljesen ép szemen az éleslátás helye mellett néz a gyermek. Vagyis nem képes 100 százalékos látásra az a látóhártya rész. Ennek oka legtöbbször egy dioptriahiba. Mivel ez a gond a leggyakrabban az úgynevezett túllátó gyerekeknél jelentkezik, a szemüveg és szükség esetén a takarás (a jó szem letakarása) segít a gond megoldásában. Ritka esetben jelentkezik a kancsalság veleszületetten. Ez általában nehezebben orvosolható, mert itt a gondot nem a fénytörési hiba okozza. Ez lehet, befelé vagy kifelé kancsalítás is. Általában idegrendszeri problémák esetén inkább kifelé kancsalít a gyermek. Nehéz szülés, vagy oxigénhiányos állapotot követően pedig a befelé kancsalítás a gyakoribb.
Miért fontos, hogy rögtön lássa a kancsalító babákat a gyermekszemész?
Dr. Szekeres Márta: Az éleslátás biztonságérzetünk alapja. Ha a baba fejlődése nem megfelelő csecsemő korára, akkor az kihathat a további fejlődési folyamatokra, mint például a járás, vagy későbbi életkorban a tanulás képessége. A legfontosabb, hogy időben felfedezzük a látásproblémákat, mert például tompalátás esetén az agy egy idő után, a fárasztó erőlködés miatt automatikusan kikapcsolja a gyengébben látó szemet, és a másik szem élességére fókuszál. Így nagy a veszélye annak, hogy a gyermek térlátása szenved csorbát.
A gyermek későbbi életkorában hogyan tudja a szülő megfigyelni a látását?
Dr. Szekeres Márta: A gyermek 10-12 hónapos korában már a szülő számára is észrevehető, ha a gyermek nem használja mindkét szemét a látáshoz. Az édesanya úgy tudja megfigyelni, hogy a gyermeke mind a két szemét egyformán használja-e, hogy ölbe veszi az asztal mellett, vagy ha a gyermeknek van etetőasztalkája, odaülteti, és pár szem morzsát, vagy csokidara darabocskáit elé tesz. A lényeg, hogy minél apróbb darabokat. Ha a gyermek egyformán biztosan szedegeti a morzsákat, biztosan nyúl a darabkákért, miközben az egyik, majd a másik szemét letakarja az anyuka, akkor minden rendben lehet. Azonban, ha az egyik szem takarását tűri, és fölszedi a morzsát, de a másik szem takarása alól kibújik, valahányszor próbálja a szülő ugyanazt a szemét takarni, akkor gyanús, hogy amelyik szem a takarást nem tűri el, az a jól látó szeme a gyermeknek, azért akar kibújni a takarásból, mert a másikkal nem látja biztosan a morzsa helyét. Ekkor is azonnal szakemberhez kell fordulni. Minél kisebb korban kapja meg a gyermek szeme a korrekciót, vagyis a szemüveget, annál biztosabban teljesít majd az iskolában, illetve annál nagyobb az esélye, hogy egy idő után elhagyhatja a szemüveget.
Később két és fél-, hároméves gyereknél már a távoli látóélességet is meg tudja nézni a szülő. Ennek az a módja, hogy fekete, vastagabb filctollal másfél centis kis óvodai jeleket rajzol egy fehér lapra, kis ház, hajó, napocska, gomba mindegy, a lényeg, hogy nem kiszínezett, csupán a formák kontúrját mutató rajzok legyenek. Ekkor, szintén a gyermek egyik szemét papírral betakarva, körülbelül 4-5 méterről jól megvilágított helyiségben megmutatja a gyermeknek a rajzokat. Ha csak akkor veszi észre a gyermek, hogy mi is van azon a képen, amikor egy méterrel közelebb kell vinni a képet, az már azt jelzi, hogy a gyermek nem lát elég élesen akár egyik, akár mind a két szemével. Ezt a kis játékos vizsgálatot a gyermek fejlődése közben érdemes félévente ellenőrizni, mert így egy egyszerű otthoni módszerrel meg lehet győződni az eredményről, és ha szükséges, akkor még időben eljut a gyermek a szemész szakorvoshoz. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, milyen lényeges szerepet játszik ebben az esetben is az IDŐ.
Ha a szülő nem lát gondot a gyermeke látásával kapcsolatban, mikor érdemes gyermekszemészhez vinni a kicsit?
Dr. Szekeres Márta: Olyan családokban, ahol a gyermek koraszülött volt, vagy nagyon kis súllyal született, vagy oxigént kapott, vagy újszülött korában komoly fertőző betegsége volt, akkor is el kell vinni a babát egyéves kora körül gyerekszemészeti vizsgálatra, ha semmilyen panasza nincs. Hasonló a helyzet akkor is, ha a családban, a szülőknél vagy a közeli rokonságban hordtak gyerekkorban szemüveget, illetve diagnosztizáltak kancsalságot, tompalátást. Ha valamelyik szülő például szemüveges, esetleg mindkettő, lényegesen nagyobb az esélye annak, hogy a gyermeknek is előbb-utóbb segítségre lesz szüksége az éleslátáshoz.
Köszönjük a válaszokat!
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
