Vakmacska törött kézzel takarított, Tünde pedig gőzszűzként csodálkozott rá a masina tudományára. A Karcher SC1 mini gőztisztító készülékét teszteltük kétféle nézőpontból.

Megy a gőzös! (akár félkézzel is)

A Karcher jellegzetes fekete-sárga gépe (a dizájn van nyilván levédve, a darázsra hajazó színösszeállításról messziről és régóta lehet a cég összes cuccát azonosítani) mindkét funkciót tudja: mos padlót és mindenféle egyedi tárgyat vagy függőleges felületet. A porszívószerűen összepattintható merev műanyag csövek végén van a szintén porszívó formájú műanyag fej, aminek a két szélén egy krokodil állkapocsra emlékeztető lukba kell betuszkolni a rongyot. Nekem első pillantásra szimpatikusabb a bugyigumival rugalmasított másik, kisebb rongyő, amit a kisebbik fejre (ami flexibilis műanyaggal kapcsolódik a masina testéhez, és ezzel lehet függőleges felületet vagy egyedi tárgyakat pucolni), de valahol értem én: rongyból több és gyorsabban fogy, mint gépből, tehát a nemkompatibilis, sima vagy mikroszálas kendők is használhatóak a krokodil állkapocs segítségével, bugyigumit meg fog a fene varrni a törlőrongyra, csak hogy fél kézzel felrántható legyen.

Apropó, félkész. Ez a teszt nehezített körülmények közt készül: mivel hatalmas eszemmel két hete eltörtem a könyököm, a bal kezem használhatósága finoman szólva limitált, ezért jó pár napig nem is vállalkoztam efféle bonyolult feladatra. De mivel a Porcicakergető (a korábban bemutatott szuperszonikus porszívó, amit végül én magam vettem meg) alkatrészeivel is elboldogulok, a Karcher egymásba pattintható csövei se jelenthetnek akkora kihívást. Mondjuk azon elmorfondíroztam, hogy a hatékonyság és biztonság jegyében hogy fogom folyamatosan a gombot nyomni, miközben a fejet irányítom, de jussunk el odáig, kiderül.

Mérőpohár nincs a készülékhez (max. 250 ml víz), de ilyesmi általában mindenhol akad, tehát csavarok, töltök, várok (kb. 2-3 perc alatt lesz gőz).  A puha műanyag gombot nem kell erővel nyomni (hiába féltem, ez nem az ősrégi fűnyírónk), de gőz amúgy csak akkor jön, ha „gyerekzár” gomb is a megfelelő állásban van. Ez a bambábbakat megtévesztheti („miatökömvan, mérnemforrmár?”), a rafkósabb gyereknek meg ez nem aaakkora akadály, de a totál véletlen baleseteket a legveszélyeztetettebb korosztály által (egészen kicsik, akik minden szembejövő gombot nyomnak, mint süket az ajtót) valószínűleg kivédi, meg hát így le lehet rakni a masinát, ha gőzölés közben valami halaszthatatlan életveszélyt kéne a lakás túlfelében elhárítani.

A padlógőzölővel indulok, ezt könnyebb egy kézzel kezelni, és a konyhára is ráfér egy alapos pucolás. Sajnos van egy rossz hírem: az eredeményes gőzös padlópucolás nulladik lépése az alapos söprés, lustábbja porszívózhat is, én is szoktam, de mivel a teszt időpontjában családom összes többi tagja (kivéve a macskákat) már az igazat álmát alussza, maradok a söprésnél.

És akkor megy a gőzös. Reszkessetek ragacsos pacnik, ismeretlen eredetű nyomok! A forró gőz a mi enyhén pórusos csempénken a makacsabbját először csak fellazítja, majd letörli szépen, semmi vegyszer, semmi sikálás. A söprés jelentősége a falnál és a bútorok aljánál mutatkozik meg: ha mégis maradt darabáru, nagyobb szöszmösz a padlón, azt a masina ízlésesen betuszkolja a fal mellé vagy mondjuk a mosogatógép tövébe.

A többi viszont kifogástalan: számomra az igazi bónusz az, hogy a forró gőz pillanatok alatt szárad, nincs többé csicsogós konyhakő, „vigyáááázzá, felmostam!!!” ordítozás tizenöt percen át (a konyhánkba két irányból is be lehet hatolni), amin a száraz laposfelmosóval való javítás se segít eléggé (ráadásul ha a száraz laposfelmosón nem hibátlanul tiszta a rongy, akkor visszakenek egy jó adag koszt az addig tisztának tűnő felületre), nincs fókacsavargatás, csöpögés, koszosvíz-cipelés a legközelebbi klóig (hogy utána elegánsan a zacskós macskaalomra öntsem a víz egy részét). És nincsenek lábnyomok sem, meg vizes zokni feletti morcos anyafej, amikor nekem magamnak kell hirtelen mégis berohanni a még erősen nedves konyhakőre.

A következő lépés a kézi pucoló, persze ehhez újra kell töltenem a vizet. Egy közepes méretű (talán 4x4m-es) konyhára egy töltés pont elegendő volt, a készülék tehát a vödörnyi víz töredékével varázsol csillogóan tiszta konyhakövet, ami nem mindegy akkor, amikor a világ szerencsétlenebb fele már lassan háborúzik a tiszta vízért, miközben mi vödörnyi ivóvíz-mennyiségeket használnunk vécéöblítésre, kiömlött bébiétel vagy odaszáradt macskahányás feltisztítására. Tény, a vizet ehhez a mutatványhoz fel kell forralni, ami energiába kerül, ahogy a gép előállítása is – a nyereség oldalon van a kevés víz, a nulla vegyszer és remélhetően a készülékek hosszú élettartama.

Nyitnám a gombot, gyerekzáras ez is, nem akar engedelmeskedni fél kezemnek, zanyádúristenit, nyomok egy nagyot rajta lefelé, nagy szisszenéssel adja meg magát, a tervezőknek igaza volt, bár a benn maradt gőz már nem veszélyes, azért valóban nem kell hagyni, hogy ezt akárki csak úgy egy laza félmozdulattal kinyissa.

Egy kézzel a kézitisztítós változatot irányítani kicsivel nehezebb ügy (valahova le kellett tenni a gépet, bénább kézzel nyomni a gombot, jobbal meg irányítani a fejet), először letisztítom a tűzhely ajtaját (vegyszeres előkezelés nélkül az eredmény látványos, de nem 100%), tökéletes viszont a munka az üveges ajtókon, és a fehér, mindenféle edényt tároló konyhaszekrényünkön is. Igen, tudom, hogy az emdéef (nem a néhai párt, hanem az anyag, amiből a mainstream konyhabútorokat gyártják) nem szereti a vizet, de mivel nem vízzel és nem hosszú ideig „áztatom”, úgy tűnik, nem tesz benne kárt a tisztítás, és jobb is az eredmény, mint amikor valami tisztítószeres szivaccsal próbáltam újra fehérré varázsolni.

A készülék dobozában van egy majd könyv vastagságú színes prospektus is, amely a sárga-fekete gyártó többi termékét sorolja a kerti szivattyútól, száraz-nedves takarítógépektől kezdve a talán leginkább ismert („a szomszédnak már van, veszek én is”) magas nyomású mosóig, amivel a korábban emlegetett exszomszédom teraszt és falat is, én leginkább csak autót szoktam tisztítani. A cég webes felületein rövid videók (itt lehet kütyüket nézegetni működés közben) is oktatják a készülékek használatát, bár megjegyzem, a gőztisztító gépet tulajdonképpen használati utasítás nélkül is össze lehet rakni és működtetni, az egyetlen betartandó muszáj, hogy a maximumnál ne öntsünk több vizet a tartályába. 

(Konkurencia-elemzés: Gőzgéppel találkoztam már, nemcsak a Természettudományi Múzeumban meg a lexikonban, vagy gyerekkorom archaikus mozdonyának képében. Amikor a Kicsi egészen Kicsi volt (a csecsemőhöz asszociáljuk a steril környezetet meg sokan a vágyott vegyszermentességet is), akkor anyám vett egy tévésoppos kézi gőztisztítót, amivel főleg csempefelületet, üvegajtót, asztalra helyezett tárgyakat, ilyesmit lehetett tisztítani, padlót speciel nem, hacsak valami furcsa indíttatásból nem akarta valaki  négykézláb végigmászkálni a konyhakövet, hogy kb. 5 cm-es távolságból fújkálja végig az egészet.

Pontosan ez utóbbi hiányosság miatt aztán anyám háztartásába beköltözött egy gőzös felmosó is, ezzel már lehetett fürdőszobát, konyhát puceválni félreérthető pucsítások nélkül, a két eszköz azonban nem cserekompatibilis, helyhiány miatt az egyik nálam lakik, a másik nála. Nekem a kézi készülék jutott, amit szigorúan csak gyerekmentes övezetben használok, mert ha egyszer beindul, jön rajta a gőz folyamatosan, amíg ki nem fogy egészen .)

Vakmacska

Kiegészítés: a gőzszűz végigmegy a lakáson

Láttam már néhány gőztisztítós reklámot, melyekben gigantikus gépeket vonszolnak a háziasszonyok, és bár látványos(nak tűnő) eredményeket értek el, engem mégsem vonzott a dolog, hogy kipróbáljam. (Kis lakásban amúgy is meggondolja az ember, hogy mekkora háztartási gépet vásárol.) A tesztgép méretének láttán azonnal kedvet kaptam a gőzöléshez. Mint egy kisgyerek nyáron a locsolócsővel, úgy mentem végig a lakáson és tisztítottam le mindent, amit csak láttam. (Mindegyiket a hozzáillő kiegészítővel: mini fejjel, pamutzsákkal borítva, fújókával, stb.) A konyhaszekrényt, a hűtő oldalát, a pultot, konyhakövet (fugát külön), padlót, fürdőcsempét, kádat, csapot. Háromszor töltöttem újra a szerkentyűt, és miután elfogytak az alap tisztítandó felületek, nekiestem a sütő üvegajtajának. Itt azért elő kellett venni a zsíroldót, de utána nem kellett vakargatni az üvegre sült zsírt, hanem a reklámokban láttak szerint pikk-pakk lejött a szennyeződés. Fájó szívvel adtam át Vakmacsnak a teszttárgyat – egy ilyen méretű gőztisztító még akár el is férne nálam a szekrényben…

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?