Középső gyermekem féléves kora óta havi rendszerességgel járatom a japán Benesse kiadó által terjesztett, gyermekek fejlődését elősegítő, oktató jellegű csomagot, amelynek tartozéka egy a gyermek életkori sajátosságának megfelelő játék, DVD, mese könyv, fejlesztő füzet és szülőknek szóló nevelési tanácsadó brosúra. A minap a kezem ügyébe került a nagycsoportos óvodások szüleinek szánt nevelési szakfüzet, tele érdekes információval, felmérési eredményekkel, ötletekkel, mivel itt áprilisban kezdődik az új tanév.
Iskolakezdéshez szükséges előkészületek, és azok rangsorolása nagycsoportos anyukák által
1. A gyerek tudjon köszönni, és válaszolni a feltett kérdésre
A köszönés az emberi kommunikáció/ érintkezés alapja. Nagyon fontos, hogy a gyerek meg tudjon köszönni dolgokat, és bocsánatot tudjon kérni.
2. A gyerek saját nevét hiraganával írja és olvassa (a hiragana a japán szótagírás egyike)
A gyerek saját tanulóeszközeinek a nyomon követése miatt fontos.
Itt az óvodától már a jelek mellett a gyerekek neve is szerepel mindenütt, ezért 4 évesen nagyon kevés kivétellel minden gyerek olvassa a saját nevét. A Benesse által járó fejlesztő füzetek már a kiscsoportosok hiragana olvasására ment rá, és a számok 10-ig való ismeretéig. Most középsőbe menő 4 éves lányomnak áprilistól a hiragana írását gyakorló füzetek jönnek, matematikai alapműveletekkel.
3. Rendszerezett napi rutin: korán fekvés és kelés
Anyukák többsége szeretné, ha reggel a gyermek maga ébredne ébresztés előtt, és ne rohanás legyen a reggelből. Erre való a korai szoktatás.
4. Iskolatáska, íróasztal és egyéb iskolai kötelező dolgok megvásárlása
Japánban randoseru-nek nevezett kötelező egyen iskolatáska van, amit 6 év garanciával (az általános iskola 6 tanévből áll) árulnak. Lányom már most tudja, hogy sötétkéket szeretne, de ez persze még 2 év alatt változhat. Mindenesetre az üzletben most tanévkezdetkor mindenhol árulnak, így kiváló alkalom, hogy a gyerekkel beszélgessünk róla, és büszkén vegye a vállára az iskola kezdetekor.
5. Közlekedési szabályok ismertetése
Japánban a gyerekek gyalog járnak iskolába, az iskolába vezető úton (állami) önkéntesek, szülők és tanárok vigyáznak a gyerekek biztonságára. Reggel az iskola előtt a fél tantestület és a hetesek is kint állnak, hangosan köszöntve az érkezőket, illetve ügyelve arra, hogy ne történjen baleset. Ennek ellenére fontos, hogy a gyerek tisztában legyen a közlekedési lámpák jelzéseivel, illetve más közlekedési normával is. Ebben a Benesse szintén sokat segít, múlt hónapban a kapott játék egy rendszabályokról szóló társasjáték volt, ahol olyan kérdéseket kellett megválaszolni, hogy az esernyőt magunk felé emelve megyünk-e a járdán, vagy magunk elé helyezve közlekedünk; illetve ha szembejön velünk valaki, kikerüljük-e a pocsolyát vagy benne dagonyázunk. Japánban van esős évszak, rengeteg esőzéssel, és a járdák is sokkal keskenyebbek és zsúfoltabbak, mint Magyarországon, ezért fontos, hogy a gyerekek megtanulják a helyes közlekedést, amivel maguk és mások egészségét nem veszélyeztetik. Iskolába menet fültanúja voltam annak az esetnek, hogy pici elsősök egymást figyelmeztették, hogy ne rohangáljanak a keskeny járdán hazafelé, mert elütheti őket az autó. Az elsős gyerekeknek itt kötelezően neonsárga huzatot raknak az iskolatáskájukra, hogy az autósok/gyalogosok jobban odafigyeljenek rájuk.
Előkészület, amire a nagycsoportos anyukák nem gondoltak
Elsős anyukákkal is kitöltve a kérdőívet, összehasonlítva a nagycsoportos anyukákéval az az eltérés született, hogy az óvodás gyerekek anyukái nem tartották igazán fontosnak, hogy már óvodás korban az íróasztalhoz szoktassák a gyereket.
1. Miért fontos ez?
Kutatások kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik örömmel ültek le az íróasztal mellé, azok nagyobb arányban voltak motiváltak a tanulásban és koncentrációs készségük is sokkal jobb volt.
2. Hogyan szerettetheti meg a szülő a gyerekkel az íróasztalnál való tanulást?
Lépcsőzetesen:
Középső csoportig szófán és a földön élvezzük a közös játékot.
Nagycsoportosan a kedvenc játékokat már asztal felett végezzük. Ez bármi lehet: origami, mese könyv olvasása, rajzolás, fejlesztő füzetek kitöltése, barkácsolás. A délutáni uzsonnák alkalmával is üljünk asztalhoz, és asztalnál beszélgessünk a gyerekkel.
A lényeg a rendszeresség, nem az időtartam. Naponta akár egy percig is, de gyakoroljuk az asztalnál való játékot/tanulást
Ez elvileg a mi európai kultúránkban alap, valamiért mégse volt tudatos számomra. Japánban kevés a háztartásokban levő bútorok száma, sokak a földön alszanak, illetve a földön esznek, a földön élik a mindennapjaikat. Egyesek a helyhiány miatt, másik így szokták meg. Viszonylag tehetősebb barátainknak nagy, tágas lakása van, külön gyerekszobával, vendégszobával, de az egész család a nappaliban alszik futon-on (matracon).
Mikor a nagylány kezdte az iskolát, az egyik barátnőm mesélte, hogy az akkori kutatások szerint azok a gyerekek teljesítettek a tanulásban jobban, akiknek nem volt saját íróasztaluk, hanem a konyhában az étkezőasztalnál tanultak, amíg az anyuka az ételt készítette. Ugyanis az anyuka így rögtön válaszolni tudott a gyerek által feltett kérdésekre és együtt tudott tanulni vele. Ezzel szemben a saját szobában, saját íróasztallal rendelkező gyerekek ezt nem kapták meg. A barátnőm nem is vett íróasztalt a gyerekének. Tehát asztal bármilyen asztal lehet, nem kell erre külön pénzt kiadni.
3. Motivációs példák
A gyerek kedvenc állat figuráit rakjuk ki az asztalra.
Legyen egy meghatározott helye, ahol tanulhat.
A szék mérete nagyon fontos.
Játsszunk a gyerekkel iskolásat: volt olyan dizájner anyuka, aki maga talált ki és rajzolt kvízeket a fiának, de Japánban rengeteg olcsó és jó foglalkoztató füzet van, illetve levelet is lehet írni/rajzolni a nagyszülőknek, barátoknak. Jó motiváció lehet még az érdekes, cuki színes ceruzák, radírok vagy a gyerek maga által kiválasztott toll tartójának a bekészítése, stb.
Miyake
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
