Úgy szól a régi vicc, hogy a Kalmopyrin a combok közé szorítva igen hatékony fogamzásgátló. A felhőtlen és gyerekáldás nélküli szexért mióta világ a világ igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni az emberek.

A természeti népeknél például a nők tekert vagy préselt gyökérből készült dugókkal védekeztek, az esetleg nagyobb növényi magvak belső hártyáját helyezték a méhszáj elé ősi pesszáriumként. Casanova egyenesen azt javasolta szeretőinek, hogy helyezzenek fel megfelelő méretű aranygolyót vagy egy fél citromhéjat a méhszáj elé. A diótól a műanyag pesszáriumokig azonban még évszázadok teltek el.

Az ősi egyiptomiak spermicidnek tartott hüvelygolyókat eszkábáltak asszonyaiknak. A négyezer éves Kahun papirusztekercsek, és az i. e. 1525-ből származó Ebersz-tekercsek is beszámolnak növényi keverékekből, mézből és különféle gyógyhatású szerekből összeállított tamponokról. Egyes darabok porrá tört krokodiltrágyából, gyógynövényekből, nátronból valamint mézből készültek. Elterjedt volt az akácialevél kivonatával és ásványi anyagokkal (fűzfalevél, timsó stb.) átitatott tampon használata is vagy a hüvelyöblítés, esetleg a hüvely füstölése. Minden praktikát bevetettek. A mágia és ráolvasás sem volt ismeretlen – bár hatásos sem. Az amulettek  mellett népszerű volt az öszvér fülzsírja, hiszen ez az állat nem képes a szaporodásra. A zsidó rabbik i.sz. 3-5. században a hüvelybe  illeszthető szivacsot javasoltak fogamzásgátló eszközként. Elterjedt  volt az olívaolaj használata. Bár ma furcsának tűnnek ezek a megoldások,  a legtöbb hátterében orvosi megfigyelések álltak. Az akácia savas,  spermicid hatású. A gránátalma mag természetes ösztrogént tartalmaz. Marie Stopes skót biológus 1938-ban bebizonyította, hogy az olívaolaj  nagy mértékben rontja a spermák mozgásképességét. Kutatásait egy  kísérletsorozattal támasztotta alá.

A méhben elhelyezett eszközök sem voltak ismeretlenek. A sivatagi népek a tevék méhébe köveket tettek a hosszú karavánutak alkalmával, hogy az állatok ne legyenek vemhesek. Az ehhez hasonló módszereket nem voltak restek nők sem alkalmazni. Napjainkban széles körben elérhetőek az intrauterin eszközök (spirál  vagy hurok), mely egy  rugalmas plasztik vagy fémeszköz, amit az orvos a  nő méhébe vezet fel.  Az egyik rezet, a másik progeszteron hormont  bocsát ki, de a régi időkben ilyenről álmodni sem mertek.

A középkori iszlám gyógyászat kiemelkedő alakja, Al-Razi a coitus interruptust javasolta. A megszakított közösülést már a Biblia is leírja (igaz, ott épp ellenjavallja és Isten büntetése jár a magját földre vesztegető Onánnak), és a módszer sok helyen el is terjedt, bár volt ahol – nem vallási indíttatásból is – károsnak tartották.

Az óvszer ükapja is előkerült itt-ott. Már az ókori görögök és rómaiak is használtak különféle péniszre húzható „védekező eszközöket”. Állítólag már Plinius is használta a „gumit”, ami akkortájt a latex érzékenyek örömére juh vakbelet jelentett. Kecskehólyagból, halbőrből, lenből is készítették, vékony selyemszálakkal erősítették a férfi nemi szervére. A japánok a teknősbékák belső szerveit vagy páncélját alkalmazták.

Az itáliai anatómus Gabriel Fallopius – a szifilisztől való megfertőződés ellen – javasolta az 1500-as években, hogy a férfiak közösüléskor viseljenek vászontasakot. Casanova pedig minden egyes szerelmi kalandja előtt felfújta a  juh- vagy disznóbélből készített kondomot, hogy meggyőződjön épségéről. Furcsa nevekkel illették az új találmányt. Nevezték Venus kesztyűjének, az angolok francia levélnek, a franciák angol csuklyának, port-szaidi szalagnak. Neve egyesek szerint a latin condere (megóvni) szóból ered, mások szerint II. (Stuart) Károly orvosa, Quondom adta nevét a kis sapkának, mely megóvta a királyt a sok törvénytelen gyermektől és a betegségektől. De Sade márki is előszeretettel használta. 1701-ben Londonban már külön üzletág foglalkozott vele, röplapokon reklámozták és kis versikékkel hívták fel az emberek figyelmét rá:

„Hogy megvédjen szégyentől és félelemtől

nem hibás itt egyetlen darab,

Venus-rajongásod ne hátráltasd,

tedd a természet parancsát, de óvd magad.”

Sajnos ez az óvszer még megbízhatatlannak bizonyult, az ellenzők a prostitúcióval és a házasságon kívüli nemi élettel azonosították. 1839-ben Charles Goodyear bejegyeztette a gumi vulkanizálásának eljárását, így az óvszer is új anyagot kapott. Később a gumiról latexre váltottak a gyártók.

Az ősi naptár módszer viszont oltári szívás volt, ugyanis az orvosok Hippokratésztől kezdve a XIX. századig úgy vélték, hogy a nő az állatokhoz hasonlóan a menstruáció idején, illetve környékén termékenyülhet meg, így ilyenkor kell „vigyázni”. A japán Ogino és az osztrák Knaus csak 1929-ben tette a testhőmérséklet-változás tartós mérésével meghatározhatóvá a termékeny napokat – és lehetővé a természetes fogamzásgátlást.

Külsődleges megoldás (?) volt például az erényöv, melyet a keresztes  lovagok korában alkalmaztak előszeretettel. Ezen két rés biztosította a kimenetet a megfelelő helyeken, az egyik azonban ellenségesen fogazott volt. Kínában pedig forró vasgolyókat helyeztek a nők köldökére vagy egy  napon át  sütött olaj- vagy higanygolyócskákat fogyasztottak. Indiában úgy tartották, az is elég, ha a férfi teljesen passzív marad közösülés közben.

Az ókori görög filozófus, Arisztotelész Politika című művében megemlíti a krétai vezetők javaslatát a túlnépesedésre. Úgy gondolták a probléma megoldása lehet, ha bátorítják a homoszexualitást.

A nők százezreinek a fogamzásgátlás legbiztosabb módja pedig egy olyan férj volt, aki békén hagyta őket. Orgazmus? Ki tudja, hányan ismerték? A nők gyönyörhöz való jogát csak a XX. század elején kezdték hangsúlyozni. A férfiak számára ez korábban valószínűleg a gyermekáldás érdekében sem volt fontos, hisz Arisztotelész például azt állította, a nő gyönyörérzete és a fogamzás nem minden esetben feltételezik egymást. Ha pedig egy „tájékozott” férfi akkoriban nem akart utódot, valószínűleg már csak azért is kéj nélkül hagyta partnerét, mert sok helyen elterjedt volt az a tévhit, hogy az orgazmus a fogantatás szükséges előfeltétele: s akik ritkán vagy soha se jutnak el a csúcspontra, azoknak elég, ha nem, vagy csak tessék-lássék védekeznek.

Ha egyik se vált be, jöhettek a korai vetélést elősegítő gyógynövények, főzetek és a füvesasszonyok, bábák, vagy a különböző – gyakran végzetes – angyalcsináló praktikák. Ha ez sem használt, hát maradt az új gyerek, vagy az újszülött-gyilkosság.

Az 1950-es évek elején pedig fejlesztették ki az első gyógyszerként tartósan szedhető fogamzásgátló vegyületeket és hormonkombináción alapuló tablettákat, amiket azóta is tesztelnek, fejlesztenek, finomítanak. Mára ezen kívül létezik számos méhen belüli eszköz, valamint pesszárium, méhszáj-sapka, női kondom, felkarba beültetett, hormonokat kibocsájtó implantátum, injekció, zselék, habok, tamponok és kúpok.

Sajnos a sok-sok lehetőség csupán a nők számára elérhető. A férfi tablettát pedig évről-évre bejelentik, majd elfelejtik. Napjainkban a férfiak és a nők végleges meddővé tétele is sebészetileg megoldható, de ezek a modern turpisságok már egy új poszt témái.

Center, Juditty

Forrás:

http://www.interpressmagazin.hu/index.php?page=archivum&cid=1080

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bujakor_tortenete/