Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XX.

Kamera pasztellzöld ajtóra közelít, alvósplüssre hangszerelt Brahms-bölcsődal beúszik. Ajtó ki, kamera meghatottan körbepásztáz. Szűrt napfény. Baldachinos kiságy, azsúrozott ágynemű, hófehér countrystyle bútorok, apróvirágos párnák, lágyan omló, vastag függönyök, bolyhos bézs szőnyegek, a polcokon művészi csoportokba rendezett krémszín plüssfigurák.

Az Álomgyár papás-mamás-babás forgatókönyveiben valahogy így fest egy középosztálybeli lakójára váró babaszoba (állagmegóvásához ezúton kívánunk sok sikert a szitternek és a bejárónőnek). Az én szívem viszont a némileg realistább forgatókönyvekhez húz – ennek jegyében raktam össze a babaváró otthon alábbi (a lakberendezési szempontoknál messzebbre is tekintő) tipplistáját.

1. Barátnőm ötlete, ami nálunk is bevált: ha a baba születése előtt felújítjuk a lakást, vagy épp nagyobba költözünk, lehetőség szerint érdemes a villanykapcsolókat kb. csípőmagasságban elhelyeztetni. Később sok szaladgálástól kímélhetjük meg magunkat, ha a gyerekek jártukban-keltükben önállóan is fel és le tudják kapcsolni a villanyt.

2. Gondoljuk végig, hogyan tudnánk megoldani, hogy akár mi, akár a párunk időnként úgy alhasson végig egy-egy éjszakát, hogy a baba hallótávolságon kívül legyen. Erre akár a konyhában alkalomszerűen elhelyezett matrac vagy kempingágy is megfelelő lehet.  (Az első, idegenlégiós kiképzéshez hasonló hónapokban ez nálam életmentőnek bizonyult. Ha kevesebb nem is, de négy csukott ajtó már elég volt ahhoz, hogy ne ébredjek fel a kislányunk sírására − akit a férjem gondosan megetetett a lefejt anyatejjel, miközben én akár 8 órát is aludhattam egyvégtében, zavartalanul. Nem, nem lett cumizavaros a baba, én viszont másnap úgy éreztem magam, mint a frissen olajozott Bádogember.)

3. Ha most még a rácsos ágyba hajigálva állomásoznak is, gondoljuk ki, hol fogjuk tartani/elhelyezni azokat a nem elhanyagolható méretű új jövevényeket, mint a babakocsi, az autósülés, a kiskád, az etetőszék stb. Ha kell, szabadítsuk fel nekik a szükséges helyet, fúrassuk be az esetleg szükséges akasztót stb. Amennyiben kiskádban tervezzük fürdetni a babát, asztalossal készíttethetünk a nagykádra egy lécekből összeütött, csúszásbiztos rácsot. Erre tehetjük a kiskádat, amikor fürdetünk, és máris nem kell hétrét görnyednünk.

4. Mivel az elkövetkező években a gyerek is és mi is a padlón fekve-mászva-ülve fogjuk tölteni a nap nagyobb részét, a gyerekszobába (meg a nappaliba…) érdemes beszerezni egy nagy és jó vastag szőnyeget. Mi a meleg és ízléses szőnyegeket nevetségesen drágának találtuk, ezért inkább azt a megoldást választottuk, hogy a fiam szobájába szánt olcsó és vékony szőnyeg alá az IKEÁban lőtt, filléres csúszásgátló textíliát terítettünk – ez elsőrendű hőszigetelő rétegnek bizonyult. Kellő tájékozódás után esetleg megfontolás tárgyává tehetjük a parafaburkolatot is (mi a nagyon hideg falainkat fedettük be parafával, remekül bevált, ráadásul látványnak is gyönyörű).

5. Ha kiságyban tervezzük altatni a gyereket, ellenőrizzük, nem recseg-e a környékén a parketta. Ha igen, hívjunk szakembert, vagy tegyük az érzékeny területre a jó vastag szőnyeget. Túlságosan is élénk emlékeim szerint kevés idegőrlőbb dolog van annál, mint amikor a végre-valahára elszenderedett pinduri babát azonnal felébreszti a kióvakodó lépteink nyomán meg-megreccsenő padló. (A nővérem porontyait egyébként az anyjuk térdreccsenése ébresztette fel menetrendszerűen, arra viszont nem jó a parkettás meg a szőnyeg.)

6. Ha kókuszmatracot veszünk a kiságyba, legalább két darab matracvédő lepedő nélkül még véletlenül se jöjjünk ki a bababoltból! (De ha nem kókuszosat választunk, akkor se.) A szúrós kókuszrostokhoz eltéphetetlen szenvedéllyel ragaszkodó, ám matracvédő híján esetleg gyakori mosásra szoruló huzat le- és felráncigálása ugyanis emberfeletti türelmet és kitartást kíván. Én végső elkeseredésemben azt a technikát dolgoztam ki, hogy a kókuszmatracot egy nagy, tiszta szemeteszsákba csúsztattam, így húztam rá a huzatot, aztán a bennrekedt nejlont ollóval felszabdaltam, és darabonként húzgáltam ki a matrac és a huzat közül. Ezt követően pedig sürgősen beruháztam két matracvédő lepedőre.

7. A macikás-nyuszifüles fogantyúkkal ellátott babaszobabútorok biztosan nagyon aranyosak, de ha már bútorvásárlásra adjuk a fejünket, szerintem érdemesebb hosszabb távra tervezni. Nem csak azért, mert bútort venni drága mulatság, hanem azért is, mert a nemférbealiftbe-nemadtakhozzáelégcsavart-hovarakjamarégit folyamatábrával jellemezhető cirkusz elég fárasztó tud lenni. Mi ezért a legtöbb gyerekszobai bútort úgy választottunk ki, hogy ha úgy alakul, minimum az érettségiig, továbbá a lakás bármelyik szobájában megállják a helyüket: a pelenkázó egy kétajtós-fiókos komód és egy falipolc házasságából született (mely frigy bármikor felbontható), a lányom két éves kora óta egy (korábban mobil leesésgátlóval ellátott) felnőtt díványon alszik, a játékait egy ikeás Kallax (leánykori nevén Expedit) polcon tartjuk, s a tükrös ruhásszekrénye is felnőtt méretű és beosztású (az akasztós részt egyelőre csak lábujjhegyen állva éri el, de a legtöbbet használt ruhái a két alsó fiókban és a polcos szakasz alsó polcain vannak). Mivel az összes bútorunk az ún. skandináv stílust képviseli, valamennyi szoba berendezése kompatibilis az összes többiével − semlegességük okán babaszobába éppúgy jók, mint felnőtteknek szánt térbe, csak a kiegészítőket kell hozzájuk jól megválasztani.

Extra tipp: bármilyen méretű ágyat vegyünk is a gyereknek, ágyneműtartós vagy fiókos fazont válasszunk! Rengeteg hasznos tárolóhelyet nyerhetünk általuk például a kinőtt gyerekruhák folyamatosan újratermelődő kupacainak.

8. Éjjeli szoptatáshoz, pelenkacseréhez, felriadt poronty megnyugtatásához stb. nálunk gyerek- és anya-szemmel is jobban bevált ez a fajta „angyalkás” lámpa (karácsony előtt szoktam látni az Ikeában), mint a klasszik olvasólámpa. A plafonra világítós, állítható fényerejű állólámpa nagyon alacsonyra tekerve szintén jó (már ha kis fényerő mellett nem búg túl hangosan).

9. Ha van hozzá elegendő terünk, a baba születése utáni „belerázódós” hónapokban ideiglenes jelleggel állomásoztathatjuk a fregolit a pelenkázó mellett. (Az emeletes, magas fazon kevesebb alapterületet vesz el a szobából, mint a széthajtogatós fajta.) Így a szárító eleinte a ruhásszekrény szerepét is betöltheti, s ha pelenkázás/szoptatás/büfiztetés előtt/közben/után baleset történne, karnyújtásnyira van a váltás ruha, amelyet ráadásul sem leszedni, sem hajtogatni, sem elpakolni nem kellett. (Igaz, ez a tipp csak annak válik be, aki − hozzám hasonlóan – nem járatja vasalt ruhában a babáját.)

10. Ha netán gyengélkedne a cirkónk, a mikrónk, a mosógépünk, a fagyasztónk stb., akkor még a szülés előtt hozassuk csúcsformába őket! Ha pedig épp a porszívócsere lenne aktuális, válasszunk erős, hosszantűrő, gyakori orrszívásra is hajlandó és lehetőleg előszűrős fajtát (érveket ld. itt a 12. pont alatt). Mellé érdemes lehet beszerezni egy nagy vitálkapacitású morzsaporszívót is (érveket lásd itt).

11. Ha a gyermekágyas hetekben nem számíthatunk túl sok segítségre, a mélyhűtőnket még terhesen rakjuk tele készre (vagy majdnem készre) főzött kajákkal, hogy az első időkben lehetőleg a tűzhely tájékára se kelljen mennünk. Krémlevesekből betárazni ugyancsak praktikus: ezeket akár szoptatás közben, egy nagy bögréből is el lehet kortyolgatni. Ha megengedhetjük magunknak, a mélyhűtő feltöltése helyett/mellett még terhesen kipróbálhatunk néhány kajarendelős céget. A legjobbnak bizonyult társaság honlapját mentsük el a könyvjelzőink közé, s a felhasználónevünket, jelszavunkat meg a rendelés mindenkori határidejét írjuk ki a számítógépünk mellé.

12. Ha nincs mosogatógépünk, a belerázódós időszakban nagy hasznát vehetjük néhány tucat eldobható tányérnak, pohárnak és evőeszköznek – így a mosogatásra fordítandó nem csekély időt jelentősen csökkenthetjük, s többet pihenhetünk, ami az első hetekben mindennél fontosabb. (Ez persze igencsak környezetterhelő megoldás, így amint elegendő lelkierőt érzünk magunkban a mosogatáshoz, térjünk vissza a normál edényeinkhez.)

13. Ha házunk táján kellemetlen ízű a csapvíz, s ezért zsugorfóliaszám vásároljuk az ásványvizet, spóroljuk meg magunknak a cipekedést, a flakontaposást és a szelektívbe dobálást, és fontoljuk meg egy egyszerű víztisztító berendezés beruházását. (Nekünk ilyen van, pár perc alatt beüzemelhető, sokszorosan megtérült az amúgy is megfizethető ára, és nagyon finom vizet fakaszt a vízcsapunkból.)

14. Ha a bababoltban bámészkodván nem értjük a „tetra kifogó” szóösszetételt, ne törődjünk vele, viszont vegyünk belőle legalább kettőt! Remekül szívja a vizet, gyorsan szárad – szerintem a létező legjobb törölköző, nem csak gyerekeknek. Nyaraláshoz az egész családnak ilyet szoktam csomagolni: kevesebb helyet foglal, mint a frottír, viszont ugyanolyan hatékony. Uszodába is remek. (Igen, mindez a mikroszálas törölközőről is elmondható, de a tetrának szerintem sokkal kellemesebb a tapintása.)

15. Mielőtt lelkesen összevásárolnánk egy halom aranyos partedlit, nézzünk szét a konyharuhás fiókban. Tapasztalatom szerint az üldögélő gyerek ruháját teljes hosszában takaró konyharuha sokkal alkalmasabb az étkezési balesetek felfogására, mint a klasszikus partedlik. Az olcsó, egyszerű pamut törlők tökéletesen megfelelnek a célnak. (Már ha a kicsi hozzájárul, hogy akár a partedlit, akár a konyharuhát a nyakába aggassuk – a lányomnak semmi baja nem volt egyik fajtával sem, a fiam meg nyüszítve tépi le magáról mindkettőt.)

16. Már a terhesség alatt elkezdhetünk összegyűjteni mindenféle izgalmas, kicsi (de a lenyelhető méretnél nagyobb), veszélytelen vicket-vackot: a gyerekek sokszor szívesebben elmolyolnak az effélékkel, mint a kifejezetten nekik gyártott játékokkal. Nálunk egy ilyen dobozkányi izé (műanyag lefolyószűrő, apró pénztárca, bedöglött konyhai időmérő, felpattintható tusfürdőkupak stb.) akkor került a pelenkázó fölötti polcra, amikor a fiunk elérte a pelenkázás-közben-is-tengeri-uborkaként-hengergődző életkort, és kizárólag úgy tudtuk rávenni a kétpercnyi nyugodt hanyattfekvésre, ha a kezébe adtunk valamit a fenti holmik közül (amelyek csak és kizárólag pelenkázáskor voltak elérhetők a számára). Egy másik kiskosárnyi vackot a konyhaszekrény alsó polcán őrzünk – mi, felnőttek jó néhány (viszonylagos) nyugalomban elköltött reggelit köszönhetünk nekik.

17. Lehetőség szerint minimalizáljuk az „élőmunkát” kívánó időrablós-szaladgálós-sorbanállós kötelezettségeinket (posta, bank…), s a párunkkal együtt igyekezzünk minél több dolgot otthonról intézni. Ha eddig nem tettük, ismerkedjünk meg az internetbankolással, álljunk át az online számlafizetésre, tájékozódjunk a webes vásárlási lehetőségeket illetően − utóbbihoz például jó szívvel ajánlom a Zöld Hétfő mozgalmat.

18. Bárhol helyezkedjünk is el a lazaanya-paraanya végpontok közé rajzolható skálán, gondoljuk végig, gyerek-szempontból mennyire biztonságos a lakásunk (ehhez némi guglizással mindenféle háttéranyagot találhatunk a neten). Két ritkábban felbukkanó szempont: ha szükségesnek látjuk, hagyományos erkélyajtó- (netán ablak-) kilincseinket cseréljük kulcsos kilincsekre, valamint tegyünk a hosszabbítókba konnektorvédőt. (Utóbbit az antipara apák mintapéldánya, tulajdon férjem tartotta fontosnak, lévén rossz rágondolni, mi történhet, ha a négykézlábaló baba szájából feszt alácsüngő nyálfonal másik vége épp a kanapé alól frissen előkotort hosszabbítóba ér bele).

19. Baráti kör több pontjáról, éles helyzetek kapcsán érkezett tapasztalat: ha nagyrészt egyedüli felnőttként leszünk otthon a kicsivel, próbáljunk meg rászokni, hogy a lakás egy fix pontján tartjuk a mobiltelefonunkat. Így, ha − ne adja az ég – hirtelen segítséget kell hívnunk, nem kell értékes perceket veszíteni a telefon keresgélésével. (Nekem ez egyébként nem megy. Az elmúlt évek során egyszer sikerült tartósan fix helyen tárolnom a mobilomat, amikor a kisfiam lenémított állapotban bedugta a cipőtisztítós dobozba, és napokig nem találtam.) Amennyiben szükségesnek érezzük, töltsünk le a telefonunkra valamilyen elsősegély-nyújtó applikációt (pl. ezt). Megfontolhatjuk egy gyermek-elsősegély tanfolyam elvégzését is − ezt személyes tapasztalat alapján bátran javaslom.

20. Ha már minden készen áll, művünk megkoronázásaként helyezzünk el a lakás valamennyi helyiségében egy nagy doboz kihúzgálós zsebkendőt (a saját márkás kozmetikai kendők általában olcsóbbak, mint a zsepik, és ugyanúgy megfelelnek a célnak). A gyerekek oly zavarba ejtő bőséggel ontják magukból a legváltozatosabb színű, szagú és állagú DNS-mintákat, hogy hosszú időn át mindig lesz mit törölni velük.

Folyt. köv.

Anna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?