Hova tűnt a húsvéti ünnep?
Szerencsére a Nyuszi-ajándékok már megvannak! Nálunk foglalkoztató füzeteket, színezőt, hasonló, kisebb dolgokat szoktak kapni. Mondjuk ebből is mire három garnitúrát kitalál az ember lánya – merthogy a nagymamák is jönnek, hogy a mi nevünkben is feltétlenül vegyél valami apróságot… Ráadásul ilyenkor tornyosul még hozzá Anna, Peti és az én szülinapom is – néha azt se tudom, kinek mivel készültem…
Amikor elindulunk Editmamiékhoz, nekem mindig vissza kell szaladnom a lakásba, hogy ott felejtettem az akármit, így pár perc alatt Nyuszi-járttá teszem a terepet. (Nem kis „láthatatlan” előkészületet igényel a dolog ám…) Szórok szét színes tojásokat, közéjük ilyen-olyan csokit - olyan lesz, mint egy nyomvonal, aminek a végén kis tasakokban sorakoznak a csomagocskák! Amikor hazaérünk Mamitól, van ám meglepetés! Annának a felhúzhatós (tekerős) kisnyuszik és csibék tetszenek a legjobban, Ádámot az ajándék érdekli inkább, Petya meg csak csodálkozik, hogy mi is történik itt…?
Az ünnep megtartása/megélése, mint a nevelés/neveltetés alapjai is, otthonról indul. Ahány ház, annyi szokás - ahogyan gyerekként éltük meg a családban, a legszebb/legnagyobb ünnepeket, nagy valószínűséggel felnőttként is, hasonlóképpen cselekszünk.
Emlékszem, milyen komoly készülődés-várakozás előzte meg az Ünnepet! Kezdődött a nagyböjttel, hamvazószerdától 40 napon át húsvétig. Azzal, hogy próbáltuk megérteni kisgyerekként, miért is ne játszunk olyan hangosan, mint eddig; miért is kellene valami jócselekedet célul kitűzni magunk elé; miért ne vigadozzunk-ünnepeljünk, mikor nemrég még farsang volt…? El kellett telnie jó pár évnek, mire jobban megértettem ezeket a dolgokat, de most hogy itt tartok, és adnám át a gyerekeimnek is ennek az időszaknak a szépségét – elbizonytalanottam!
Hirtelen nem találom a megfelelő szavakat, válaszokat hozzá, mert nagyon sok minden, ami eszembe jut róla, már nincs. És így már soha nem is lesz olyan, mint régen volt! Mire is gondolok? APA! Ilyenkor már arról beszélgettünk, hogy húsvét hétfő reggel hova is mentek először, együtt locsolkodni Ádámmal, Andrással és eleinte még Petyával is… Óh, igen, amikor még le lehetett tenni őt a pihenőszékbe, és nem akart kimászni belőle, és csak arra kellett figyelni, hogy a megfelelő időben tiszta pelust és egy jó adag kaját kapjon… Hogy mikor menjünk együtt látogatóba Zimamamáékhoz? Hogy morogsz, hogy miért kell nekünk mindig vinni a fél házat is magunkkal és egyáltalán minek ajándékozgatni ilyenkor? NAGYON HIÁNYZOL! Nemrég volt a halálod második évfordulója! Értem én, de olyan hihetetlen! Ugye érzed ott fent, amikor a templomban meglátogatunk az urnatemetőben, Anna minden egyes alkalommal puszit ad Neked! És ugye látod, hogy közben én, hogy próbálom rejteni az arcomon végigcsurgó könnyeimet előlük…? Mert ez is a készülődéshez tartozik, hogy megemlékezünk a szeretteinkről…
Aztán jön a világi része dolgoknak. Rendet rakunk otthonainkban, húsvéti díszeket, ajándékokat és finom ételeket készítünk a szeretteinknek, barátainknak, akik ilyenkor vendégségbe jönnek hozzánk. És azt hiszem, ez az a pont, amikor manapság a kényszer veszi át az ünneplés helyét. Miből gondolom? Elég csak végignézni a bevásárlóközpontokban hömpölygő, idegesen tülekedő tömegen! Sokan szerintem az se tudják, mit akarnak venni, csak legyen - személytelen ajándékok, csomagolt készételek… Igen, tudom, sokaknak ez is fontos, hogyha nem főz, akár pihenhet is helyette… Igen, tudom, hogy készülni úgy a legjobb, ha hagy magának időt rá az ember, és ez az, ami manapság igen kevés – de miért is?
Szerintem, ha szeretnék valamit megcsinálni, mert ez Nekem is legalább annyira fontos, mint akinek szánom, akkor ahhoz „tervezek” időt. Ha csak másfél órát, akkor másfél órát, de azt akkor arra szánom, és nem kezdek el valami mást csinálni helyette. Háromgyerekes anyukaként, nálunk is benne van a pakliban, hogy pont akkor fog történni nem várt dolog, de hülyén hangzik, valamilyen szinten ezzel is próbálok kalkulálni. Én is dolgozom, én is hordom a gyerekeimet különórára, én sem tudok egyszerre millió dolgot csinálni, de próbálok megoldást találni - anyaként egyébként is ez az egyik legfontosabb feladatom!
Most nagypéntekre terveztük a süteménykészítést, ami csak úgy kivitelezhető, ha a férjem van a gyerekekkel, amíg én a konyhában tevékenykedem. (Hú, tényleg, még tojást is kell festeni!) Nagyszombat délután valószínű elmegyünk Zimamamámékhoz, a temetőbe. Húsvét vasárnap a Mamihoz utazunk, de este jövünk is haza. Húsvét hétfőn a fiúk mennek locsolkodni – Petya itthon marad velünk, de azért pár helyre majd őt is magukkal viszik; mi pedig várjuk a vendégeket.
Anna már most nagyon izgatott. Külön készít mindenkinek, valami személyre szóló rajzot, gyurmát, akármit… Igazság szerint mostanság nem sok locsolkodó tér be hozzánk. És ezt úgy fájlalom! Annával nem tudok úgy készülni, mint Anya velem, mikor ennyi idős voltam. Emlékszem, próbáltuk előre kiszámolni, mennyien jönnek hozzánk, hogy annyi szál szegfűt vegyünk, hogy mindenki zakójára ki tudjunk tűzni egyet. Azt a részét nem szerettem, hogy állandóan menni kellett valahova; hogy szép ruhába kellett lenni; hogy ott kellett ülni az asztalnál, amíg anyáék beszélgetnek; hogy még délután is vagy mi mentünk vendégségbe, vagy hozzánk jött valaki. Akkor még ovistársak, sulistársak csapatokban jártak locsolkodni, és volt, hogy mindezt nem kölnivel, hanem nagy vödör vízzel tették! Nyüzsgött a környék, az utca, mindenki jókedvű volt, és még egymással versenyezni is lehetett, kinek gyűlt össze több piros tojása!
Már írtam, hogy a gyerekeim katolikus általános iskolába járnak. Abban reménykedtem, hogy esetleg osztályszinten pár gyerek, csoportban egy-két osztálytársat elmegy meglocsolni, de nem. Pedig tudom, hogy sokan tartják az ünnepet, a szokásokat! Értem én, mire mindenki lefutja azokat a köröket, amit mi is…, mikor…? De erre lenne a húsvét hétfő! Vagy nem…?
Pankuci
Húsvéttal kapcsolatban itt írtunk még
Patkolt tojás: na, ilyened biztosan nincs!
7+1 ajándékozási csapda - te is beleestél már?
10+1 húsvéti dekorávió vécépapírgurigából
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
