Nagypéntek a katolikus hívők számára a legszomorúbb, legdrámaibb nap az évben. Ekkor emlékeznek Jézus halálára.
Ezen a napon szigorú böjtöt kell tartani. Csupán háromszor lehet étkezni, egyszer jóllakni. Hús fogyasztása tilos. A böjt alól természetesen felmentést kapnak a gyerekek, a betegek, a terhesek és a fizikai munkát végzők - akik nem tudnák étel nélkül ellátni a feladatukat. A hívők ezen a napon próbálnak minél nagyobb csendet tartani, befelé fordulni. Például nem hallgatnak zenét, rádiót, nem ülnek net mellé. Sok háztartásban ilyenkor fordul célegyenesbe a nagytakarítás.
Egyes templomok ilyenkor napközben is nyitva vannak, folyamatos imalehetőséget biztosítva. Sok helyen szerveznek úgynevezett keresztúti ájtatosságot. A templomok oszlopai vagy falán látható tizennégy kép, amely elmeséli Jézus halálának történetét, kezdve attól, hogy Jézust halálra ítéli Pilátus, római helytarrtó, egészen odáig, hogy Jézus testét sírba helyezik. A keresztúti ájtatosság egy olyan imádkozási mód, amikor egymás után minden képhez odamennek, az imát vezető (pap) elmondja, mi történik a képen, majd közösen énekelnek-imádkoznak az emberek. Ezzel bele tudnak helyezkedni a történésbe, elgondolkodni a jelentésén, közelebb kerülni lélekben Istenhez. A keresztút hatodik állomása "Veronika kendője": miközben Jézus a keresztet cipelte, egy asszony kendőt nyújtott neki, hogy le tudja törölni az arcát. Miután a kendőt visszaadta, azon csodálatos módon "lefényképeződve" ott volt az arcképe.
Nagypéntek estéjén megint összegyűlnek a hívők a templomban. Jézus történetének azt a szakaszát elevenítik föl, amikor az utolsó vacsora után elfogták, kihallgatták, elítélték, kivégezték, meghalt, majd eltemették.
Ezen a napon nincs "szentmise", csak szertartás. Ez azért különlegesség, mert az év összes többi napján kivétel nélkül mindig mondanak misét - bár az átlagos hívő általában csak vasárnap vesz részt misén. (A hétköznapi miséken nem kötelező a papnak beszédet mondania például.)
A nagypénteki szertartás kezdetén a templom "feldúlt" állapotban van és kopár: nincsenek díszek az oltárokon, terítő sem - vagy felhajtott szélekkel. Az a szekrény, ahol az oltári szentséget őrizni szokták - ezt egy kis piros lámpa szokta jelezni manapság - üres. Jézus úgymond nincs a szokott helyén. Az elmúlt napi áldozás - ostyaosztás - maradékát őrző kelyhet a templom egyik félreeső oltárán tartják, ahova előző este a mise végén vitték.
A pap és a szertartás segítői piros ruhában és néma csendben bevonulnak és az oltár előtt leborulnak, a pap általában arccal a földre fekszik, a hívők letérdelnek, és pár percig mindenki magában imádkozik. Ezek után felolvasnak néhány részletet a Bibliából, amely Jézus szenvedését előre megjövendölte, illetve utólag elmagyarázza. Majd következik Jézus szenvedéstörténetének felolvasása János evangéliumából. Sok helyen ezt nem olvassák, hanem szereposztással eléneklik. Ez a passió. Ezek után szokott következni egy rövid papi beszéd az ünnep jelentéséről.
Pár ima után - melyben több részletben gyakorlatilag az egész világért imádkoznak a hívők, a nemvallásosokat is beleértve - következik a kereszthódolat. Ünnepélyes menetben, énekkel kísérve behozzák a keresztet, majd minden hívő egymás után sorban térdet hajt előtte. Közben különböző énekek hangzanak el. Általában ez a leghosszabb része a szertartásnak, nagyobb templomokban még jó szervezés mellett is eltarthat egy órán át.
A kereszthódolat végén áldozás van: akárcsak a normál misén, ekkor is kapnak ostyát a hívek, de kizárólag a tegnapi maradékból. Ez azért fontos, mert a normál mise során történik meg az úgynevezett átváltoztatás: amikor a "sima" ostyából Jézus teste lesz. Ez az átváltoztatás kimarad a nagypénteki szertartásból.
Az áldozás után a maradék ostyát megint nem a szokásos helyre viszik, hanem egy mellékoltárra. Ezzel a hivatalos szertartásnak vége. Magyarországon szokás, hogy jelképesen berendeznek egy sírt, ahol úgymond Jézus fekszik. Itt imádkozhatnak, virraszthatnak a hívek a szertartás után. Egyes helyeken egész éjjel és másnap is nyitva van a templom, hogy lehetőséget adjon az elmélyült imádkozásra és arra, hogy ki-ki átgondolja, átérezze, mit jelent számára, hogy Jézus vállalta a halált őérte.
A szertartás végeztével a hívek többsége hazamegy, és - tekintettel a szigorú böjtre - vacsora nélkül vagy jelképes vacsora elfogyasztása után aludni tér. Jézus - hitük szerint az Isten fia - meghalt. Sírban fekszik. Ilyenkor az egész világ valami kisértetiesen üres és végtelenül szomorú.
A történet azonban folytatódik a következő napon.
AMK
