- írja Weöres, és ha nem is ilyen könnyedén, de néha a szülőknek is meg kell fogalmazniuk a gyerekeknek, hogy anya és apa elválik. Hogy mi vezetett idáig, és mi fog történni ezután, azt sokszor nem is egyszerű gyereknyelven elmondani, hát még enyhíteni a lelki terheken. Ebben minden segítség jól jöhet. Akár meséléssel is segíthetjük a történtek feldolgozását. Igen ám, de hogyan találjunk ki testhezálló mesét? Legtöbbünk ilyen irányú képessége korlátozott, ha nem minimális.
Spangenberg Mesék elvált szülők gyermekeinek című könyvének legnagyobb erényét nem is abban látom, hogy jó néhány mesét tartalmaz – részben felnőttek számára –, és egy-két oldalas pszichológiai hátteret mindegyikhez, hanem egy részletes útmutatót minden egyes meséhez, hogyan is adaptálhatjuk a történetet a saját gyerekeink helyzetére. Bátrabbak önálló meséket is kitalálhatnak, ehhez is kapnak segítséget a szimbólumok használatában. Aki amatőrként akar ilyen irányú lelki segítséget nyújtani a gyerekének, jól használhatja. Mivel a mesék felolvasásra készültek, illusztrációk sajnos nincsenek.
Részletgazdag képek tarkítják viszont Menendez-Aponte Anya és apa válnak című kötetecskéjét, melynek főszereplője egy válófélben levő manócsalád. Várakozásommal ellentétben nem valami koszos lukban laknak, hanem összkomfortos, szépen berendezett fatörzslakásban. De megtörténik velük az, ami annyi családdal: válnak a szülők. A történet nem összefüggő, inkább egy gondolatmenet, egyszerű kérdésekből, pármondatos válaszokból bontakozik ki, az első veszekedésektől egészen a szülők pártalálásáig. A szöveg jó kiindulópontot adhat további beszélgetésekhez ovisoknak – ezért inkább hívnám beszélgető-, mint mesekönyvnek –, vagy önálló, megnyugtató olvasgatáshoz első-második osztályban. A sorozat többi része hasonlóan „nehéz” témákat feszeget. A könyvet az Agapé egyházi kiadó adta ki, úgyhogy két mondatban Isten is megjelenik, mint akihez igazán felesleges imádkozni, a szülőket úgysem terelheti össze. Ebben a szerzővel egyet is értek.
Nagyobbacskáknak sokat segít, ha az olvasott történet sem a „szabályos” családszerkezetet mutatja. (Az első két könyv akár 7-9 éveseknek is jó, a továbbiak inkább 10 éves kortól)
Kästner A két Lotti című könyve klasszikus gyerekkönyv a külön élő szülők egymásra találásáról, és az ikrek felcseréléséről. Szempontunkból a történet vége talán nem is igazán szerencsés, az új partner kiutálása reális ugyan, de az összehozott második házasság már nem, a gyerekben amúgy is élő reményt talán táplálja a megoldás.
Nagyon jó, finom humorú könyv, a rajzok remekül passzolnak a stílushoz, könnyen olvasható, a megfogalmazás és a rövid mondatok, a fejezetek felépítése remek korai önálló olvasmánnyá teheti. Másodikban mi délutánonként dramatizálva fel is olvastuk, akkor még magánszorgalomból. Egyes iskolákban mára ez a kötelező olvasmány, kíváncsi vagyok, győz-e a szöveg a kötelezővel szembeni ellenérzés felett?
A kofferes kislány (szerző: J. Wilson) korántsem ilyen optimista, a tízéves Andrea hiába reménykedik, hogy szülei megint összekerülnek, és folytatódik a régi életük a régi házukban. Ehhez képest két helyről összesen öt mostohatestvér és két szülő közt ingázik, egy állandó pont van az életében, Retek nyuszi, de még az is csak játékfigura. Nem véletlenül nyeri sorban a gyerekkönyv díjakat az író: nagyon lendületes regény, egy unalmas sor sincs benne. A befejezés megnyugtató, de nem szabványos lányregényre vall, csak Retek nyuszi talál saját otthonra. A szerző többi könyve is mai problémákat feszeget, ajánlom olvasásra.
Gyerekkori ismerősünk, Szöszi, egy trilógia főszereplője. Az első könyv a kedvenceim közé tartozott, újraolvasva viszont nagyon meglepődtem. Szöszi élete és helyzete sokkal szomorúbb, mint emlékeimben. A 14 éves kislány szülei még gyerekkorában elváltak, apja megnősült, anyja férjhez ment, gyerekeket szült, Szöszi pedig egyiküknek sem kell, legfeljebb pesztonkának. A koraérett Szöszi, akit a nagyszülők nevelnek, ezzel tisztában is van, és tulajdonképpen belenyugvással szemléli a helyzetét. A további két rész sem lesz egy hamvas leányregény, Szöszi talán túlságosan is kapkodva férjhez megy, (Házasságból elégséges) majd megpróbálja befejezni az elmaradt iskoláit gyereknevelés mellett (Iskolatársak). A lélektani ábrázolások meglepően frissek, az 1950-60-as évek meg már történelem.
Nöstlinger Zűr hátán zűr főszereplőjének, a tizenéves Felicitasnak is elváltak szülei, ráadásul annyira régen, hogy együttélésre már nem is emlékszik. De anyja most új állást kap, költözniük kell, méghozzá sürgősen. Mivel új lakás a láthatáron sincs kettőjüknek – később kiderül, talán nem is véletlenül, egy másik pasi van a dologban –, Feli némi hányattatás után apjához költözik, akit egészen új szerepben ismerhet meg. Ez az apuka egy mániákus rendrakó, a tanárokkal ordibál, szerelmi élete meg legjobb akarattal is csak „kuszának” mondható. Feli ezzel és még saját magánéletével is kénytelen megbirkózni, sőt: a továbbiakban csak bonyolódik a helyzet, míg egy új renddel megbékélnek az érintettek.
Másik regénye, A cseregyerek, az Angliából jött Jasperről szól, aki kölcsönös nyelvtanulás céljából érkezik Bécsbe, Ewaldhoz és családjához. Az angol udvariasságnak híre-hamva sincs, Jasper nem beszél, nem fürdik, nappal ki se bújik a szobájából, ellenben egy titokzatos, nehéz bőröndöt cipel magával mindenfelé. A vendéglátó család lassan az őrület határán van, mikor fény derül a fiúval kapcsolatos rejtélyekre.
A könyv végére Jasper titokzatos bőröndje négy kővel könnyebb lesz, és a terhei is kevesebbek, ahogyan talán a sorstárs kamaszoknak is segít a regény.
Te mit cipelsz magaddal? Segít az olvasás?
A felsorolt könyvek utolsó magyar kiadásai:
Spangenberg, Brigitte: Mesék elvált szülők gyermekeinek. Bp., Sziget, 1998.
Menendez-Aponte, Emily: Anya és apa válnak. Szeged, Agapé, 2007.
Kästner, Erich: A két Lotti. Bp., Móra, 2010.
Wilson, Jacqueline: A kofferes kislány. Bp., Animus, 2001.
Gergely Márta: Szöszi. Szeged, Könyvmolyképző Kiadó, 2004.
Nöstlinger, Christine: Zűr hátán zűr. Szeged, Minera Nova, 2003.
Nöstlinger, Christine: A cseregyerek. Bp., Animus, 2005.
zolnaid
