Kellemes nyári vasárnap délelőtt volt, egy barátnőm hívott, kísérjem el, mert szeretne néhány új ruhát vásárolni őszre. A férjek vigyáztak a gyerekekre, ritka alkalom, hogy sikerült megszervezni a dolgot. Egy fiatalos divatmárka üzletében válogatott barátnőm – nevezzük most Beának – ruhákat.
Viszonylag hamar sikerült döntenie, közben én is választottam egy egész csinos leértékelt pólót. Az eladó nem kifejezetten szívélyes, de tűréshatáron belül volt. A gond akkor kezdődött, mikor fizetni szerettünk volna.
Már az is érdekes, ahogy összeadja a tételeket, kér még pénzt, visszaadja, téveszt, javít. Ez hagyján, lehet fáradt, mindenkivel előfordulhat. Mikor a pénzt rendezték – több tízezer forintot – a lány közli, a blokk a táskában. Melyikben? – kérdezi a barátnőm. Az eladó kutatni kezd az egyikben. Itt van valahol – fűzi hozzá. De a blokk nincs meg. Persze, hogy is lenne, hiszen be sem ütötte. Bea közli vele, adja ide a blokkot, máshová is megyünk, lehet, be kell mutatnunk a biztonsági őrnek. Emellett ha gond van az egyik ruhával, csak blokkal tudja visszahozni. A lány egyre idegesebb, mi is. Nem láttuk, hogy beütötte volna a gépbe az összegeket. Kipakolom a táskákat, a fecni nem kerül elő. Bea közli vele, írjon egy papírt, az üzlet pecsétjével a tételekről. A lány először megtagadja, majd megírja. Távozunk. Lehetett volna hívni az üzletvezetőt, de nem akartunk cirkuszt. A napi zárásból is kiderülhetett volna az igazság. Most mondhatnám, hogy megértem, hogy miért nem ütötte be, megértem, hogy ilyen gazdasági körülmények között, meg magas bérleti díj mellett, meg ésatöbbi. De mégsem értem meg, mert ez nem járható út.
Emellett a lány közölte, hogy az akciós ruhákra nincs garancia. Ezt mindig elsütik, pedig a fogyasztóvédelmi hatóság honlapján teljesen más tájékoztatás áll. „Az árleszállítás nem jelenti azt, hogy az akciós termékkel kapcsolatban nincs szavatossági jog, ezzel ellentétes tájékoztatás nem jogszerű” – írják. Ha a termék hibás, és ezt feltüntetik rajta, arra a hibára vonatkozóan valóban nem él a szavatosság. Más hibára viszont ilyenkor is. Természetesen itt nem erről volt szó, a ruhák nem hibásak voltak, csupán szezonvégi kiárusításról volt szó. Azt hozzá kell tennem, hogy annak a felsőnek a táskájában sem volt blokk, amit én vettem. Igen, lehet, jobban kellett volna figyelnünk. Nem is a blokk a gondom igazán. Hanem, hogy szemtől szemben hülyének néznek. Bea nem egyszer és nem két forintot hagyott már ott ebben az üzletben. Nem kell, hogy megismerjék, nem kell, hogy előzékenyebbek legyenek hozzá, mint máshoz. De ne nézzék hülyének.
A történet még nem ért véget. Egy sportboltban cipőt is vásárolt magának. A cipő talpán ott volt az eredeti ár és az akciós. Ehhez képest a blokkon egy kettő közötti összeg szerepelt. A két eladó azt mondta, a számítógépben szereplő kód alapján jött ki ez az összeg. De szerencsére ők tudták, hogy mit kell ilyenkor tenni, és a cipő talpán szereplő akciós áron adták el a cipőt. Ha nem vesszük észre, akkor kifizettették volna a magasabb árat?
Mindez egy vidéki kisvárosban történt. Sajnos tudnék még mesélni, romlott élelmiszerekről, félreértelmezett fogyasztóvédelmi törvényekről, drága benzinmotoros fűnyíróról, ahol a gyártó cég hosszas unszolás ellenére sem akarja érvényesíteni a garanciát, és egyéb huncutságokról. Ti is jártatok már így? Visszavittétek a romlott, hibás terméket? Sikerült érvényt szerezni igazatoknak?
Juditty
