Fogalmam sincs, hogy vajon ki fogja ezt elolvasni és nem tudom, hogy van-e egyáltalán értelme leírni mindezt.
Negyvenéves nő vagyok. Tíz éve vágyom gyermekre. Orvosról orvosra jártam, túl vagyok három sikertelen lombikon. Ez megviselt anyagilag és tönkretett lelkileg.
Megpróbálkoztunk az örökbefogadással is. De valami oknál fogva úgy éreztem, hogy a nekünk felajánlott gyermeket nem tudom elfogadni. Az orvosi beavatkozások, és a sikertelen örökbefogadás nemcsak engem, hanem a családomat is megviselte. Mindez a hercehurca három munkahelyemet tette tönkre.
Nem tudom már tolerálni a sok okoskodást, amit kapok innen-onnan. A semmit sem érő vigasztalásokat:
„Ne add fel, majd összejön!”
meg a
„Van egy ismerősöm, akiknek az ikszedik beültetés után spontán összejött a baba!”
Belefáradtam mindenbe. Most itt állok, és nem tudom mihez kezdjek az életemmel.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel ez megtörténik, de ez nem vigasztal.
Hiába keresek a neten hozzám hasonlókat, hogy ne érezzem a kirekesztettséget. Közben meg jönnek a hírek, hogy az ismerősöknek gyermekei születnek, és az örökbefogadó tanfolyamos társaknak is lett már babájuk. Csak a happy end mindenhol.
Hol vannak a hasonszőrűek? Vagy ez olyan téma, ami nem közérdekű? Erre nem kattint senki és tényleg egyedül lennék?!
xy
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
